Jó reggelt

Az ember erkölcsi lény. Ez teszi őt emberré, nem a többi – szintén kulcsfontosságú – ismertetőjegye, a gondolkodási képessége, az alkotókészsége, a természettől való elkülönülési hajlama.

Emlékeznek-e még a kedves olvasók a régi halkonzervekre? Úgy árulták őket, hogy mindhez adtak egy kis nyitót, amelyből aztán a kulcstartóra is került egy-egy, otthon az evőeszköztartó első reteszében vagy húsz darab volt, s végül tucatjával dobáltuk ki, mert már fogta a helyet.

Csöngetnek. Kinyitom a kaput, egy nyolcvan körüli, rendesen öltözött férfi áll előttem.

Elkövettem életem egyik legnagyobb hibáját. Illetve, csináltam már többször ilyet, csak eddig még egyszer sem bizonyult ekkora baklövésnek.

Igazi „nemszeretem” idő van. Lehangoltan kémlelem az eső-áztatta utcát.

A rigók között a legsötétebb tollruhát a feketerigó viseli. A valaha félénk erdőlakóból időközben városi madárrá szelídült, szép hangú kerti énekesünk hímje mélyfekete elegáns ruhájához narancsszínű szemhéjat és csőrt visel.