Van a városban egy apró papírüzlet, valami olyan, mint a rémségek kicsiny boltja lehetett az írói fantáziában, azzal, hogy közel sem rémségekkel üzletel. A helyiség falait zsúfolt polcok borítják, előttük L alakban kiszolgálópult, a vásárlóknak szánt térség pedig tele van tűzdelve forgatható állványokkal, mintha ide hordták volna a város összes bezárt papírkereskedésének berendezését.
Jó reggelt
Ki akartam menni a folyóhoz.
A bánáti Hódegyházán, azaz Jázován, az idős Etel néni időnként felkereste a templom mögötti régi temetőben az ura sírját, bár ez a feladat nem volt könnyű a számára, mivel írni és olvasni sem tudott, nem tudta elolvasni a sírkeresztekre vésett halványuló neveket.
Van egy čačaki mondás, amely szó szerinti fordításban így hangzik: A kis haszon boldoggá teszi az embert. Az ellenkezőjéről még nem hallottam, de érvényes lehet ez is: A kis kár (bosszúság) idegesíti az embert.
Múlt hónapban egy édesanya kétségbeesett üzenetet tett közzé a Facebookon, amelyben arra kérte a felhasználókat, segítsenek megtalálni hétéves kisfia bőröndjét, amelyet nyaralásra indulva veszítettek el. A kisfiú összes játéka és nyári ruhája benne volt.
Hónapok óta szorgoskodik köröttünk a Kaszás, sorra hullnak ki a sorból szomszédok, barátok, egykori munkatársak. Nem csak környékünkön van így, a helyi hetilapban szinte egyéb sem olvasható, csupán gyászjelentések.

