A koronavírus az év eleje óta borzolja a kedélyeket. Eleinte távoli, egzotikus jelenségnek tűnt, amely azonban idővel a mindennapjaink részévé vált itt, az Ókontinensen is.
2026. június 23., kedd
Jó reggelt
A Szabadkai Szimfonikus Zenekar a héten a városi Közkórház udvarán koncertet tartott az egészségügyi dolgozóknak. Így kívánták hálájukat kifejezni a ma hőseinek, akik több mint fél éve megfeszített...
Amikor az ember hosszú évek után rászánja magát, hogy búcsút vegyen a régi bútoroktól, két lehetősége van: vagy elajándékozza, vagy elszállíttatja a hulladéklerakóba. Mivel az utóbbi túl nagy megrázkódtatás lett volna számomra – bele se mertem gondolni, hogy a nagyszüleim bútora a szeméttelepen végzi –, az első opciót választottam.
Izgatottan várom a vírusszállta tanév híreit. Már az is talányos számomra, hogy az első napon vajon a tanító vagy tanár leakasztotta-e egy pillanatra a füléről a maszkot, hogy álcázott arc helyett...
Vannak olyan napok, amikor az embernek minden úgy megy, mint a karikacsapás. Az ágyból szinte azonnal kipattan, a munkán is minden gördülékenyen megy, a házimunkát is gyorsan elvégzi és még az embe...
A nagymamák még húszas éveimben elkezdtek a nősüléssel zaklatni, ám amint átléptem a harmincat, oda jutottunk, hogy minden egyes alkalommal meg kell vitatnunk ezt a kérdést, bármikor találkozunk.