A minap én mentem a keresztfiamért az oviba. Ami azért is nagy szó, mert nemrég kezdett oviba járni, és persze azért is, mert nekem még nincs gyerekem, így ezek az élmények számomra is újdonságokat tartogatnak.
2026. szeptember 24., csütörtök
Jó reggelt
A múlt évben lemondott a norvég parlament elnöke. Erre a hírre sokan nem kapnák fel a fejüket, da arra már igen, ami miatt ezt megtette.
Kultúra – a szó a föld megművelésére vonatkozik, de hallatára manapság többségünknek a balettcipő, a színpad meg a hegedűvonó jut eszébe. Na, meg hasonló művészeti dolgok.
Már jócskán beleszántottunk az év első hónapjába, nekem mégis még mindig a fülemben cseng a decemberben oly gyakran elhangzott „adni jó”. S talán nem csak nekem, hisz egy ismerősöm a Facebookon osztotta meg idevágó gondolatát, mondván: valójában miért is adományozunk, tényleg csak önzetlenségből, hogy másokon segítsünk, vagy megbújik mindez mögött egy kis önzés is.
Fülére tapadt telefonnal érkezik a kávézóba. Biccent egyet a fejével köszönés gyanánt, s egy szemmozdulattal jelzi, elnézést kér a késésért, s amiért éppen telefonál.
Újvidék város mostohagyereke évtizedeken át Pétervárad volt, nemcsak maga a vár és a vár alatti városrész, hanem az egész község. Mert Pétervárad, tudomásom szerint község, vagy önkormányzat, mivel annakidején, amikor Újvidéknek városi státust kellett biztosítani, a meglevő törvény szerint szükség volt arra, hogy Pétervárad is különálló község legyen (a városnak legalább két községből kellett állnia).