Érdekes párhuzamot állított fel a minap az egyik ismerősöm. Szerinte vannak olyan emberek, akik nem tudnak egyszerre odafigyelni arra, hogy rend legyen a lakásukban is és a fejükben is.
2026. április 21., kedd
Jó reggelt
Nehéz helyzetbe hoz a nyár, mint mindig. Nem, nem a kánikulára kell gondolni, meg ilyenekre, hanem arról van szó, hogy én boros vagyok.
Ahogyan múlik az idő – remélhetőleg kifelé evickélve a koronavírus-járványból –, mind ritkábban szerepel a sajtóban a nyájimmunitás. A fogalom ugyan nem tűnt el, hanem „átalakult”, kegyvesztetté vált.
Mostanában egyre többet futok rá a „burnout”, vagyis a kiégés kifejezésre az interneten, amikor a népszerű pszichológiáról és a mentális egészségről olvasok.
Halaszthatatlan ügyintézés miatt egy nap a megszokottnál jóval korábban keltem, s gondoltam, ha már félúton járok, meg hogy sétálni úgyis mennék, nem várom ki a határidő utolsó napját, és kifizetem a villanyszámlát is. Nem lepett meg, hogy a 70 évemmel is a fiatalabbak közé tartozva álltam be a sorba, amely, tekintettel a már tűzó napra, nem az épület mellett kígyózott, hanem vagy 20 méterrel távolabb, szabályos sornak nem nevezhetően, a kerékpárút melletti fák árnyékában.
Lassan visszatér az élet a megszokott medrébe. Nem mondhatja senki, hogy a koronavírusnak vége (akik tagadják, azok szerint, ugye, el sem kezdődött), viszont, minden szaki azt mondja, hogy végre fel tudja venni az emberiség valamilyen szinten a kór ellen, amely ma is borzasztóan megosztja az emberek véleményét.