A minap azt az érdekes feladatot kaptam, hogy a kávéról írjak pár sort. E szösszenet írása idején éppen a legrosszabb reggel, vagyis hétfő reggel van.
2026. április 21., kedd
Jó reggelt
Mindig is úgy gondoltam, kilógok ebből a világból, hiszen nem vagyok standard méret. Mondjuk ki: nem vagyok egy vékony alkatú nő.
Augusztus 21-én útjára indult Szerbia legnagyobb gasztronómiai karavánja. Az ajvárt főző roadshow szinte az egész országot bejárja, hogy október 10-re idén is megválasszák az ország legjobb paprikakrém-főző csapatát.
Újvidéken már nincs utca, melyet ne túrtak volna fel az elmúlt hónapokban. Ásnak, fúrnak, csatornáznak, víz-és hővezetéket cserélnek, parkolókat újítanak fel, aszfaltoznak.
Az amerikai Julia Child évtizedekig nem vett fakanalat a kezébe, majd férjét franciaországi kiküldetésére követve beiratkozott egy párizsi főzőiskolába – betöltötte az ötvenet, mikor 734 oldalas, Mastering the Art of French Cooking című szakácskönyv-enciklopédiája megjelent. Child a francia konyhaművészet szakértője, sikeres üzletasszony és befolyásos médiaszemélyiség lett – ezt az utat mutatja be a Julie & Julia – Két nő, egy recept című, szórakoztató Hollywood-i vígjáték.
Írhatnám, hogy én még olyan veszélyesnek hitt, idegesítő, hegyvidéki szerpentines úton soha életemben nem utaztam, mint az idén nyáron Dél-Albániában a Jón-tenger partján elhelyezkedő Saranda felé vezető utolsó ötven kilométeren. Hegy, szakadék, keskeny, kanyargó út, semmilyen védőbarikád, csak néhány sötétben fénylő oszlopocska, ami éppen hogy jelzi, milyen irányba fog most kanyarodni az aszfalt.