A minap a telefonomat görgetve egy érdekes cikk keltette fel a figyelmem, ami arról számolt be, hogy egy olasz asszony 90 évesen ült vissza az iskolapadba. A nő annak idején a második világháború miatt kényszerült arra, hogy félbeszakítsa tanulmányait, ennyi év elteltével azonban mégis úgy döntött, befejezi az iskolát.
2026. június 22., hétfő
Jó reggelt
Most már Újvidéktől északra kell óvatosnak lenniük azoknak, akik a vasúton kelnek át, minthogy megkezdődtek a munkálatok a gyorsvasút Újvidék–Szabadka szakaszán. Sok-sok kilométer, csaknem 50 új létesítmény, és ki tudja, mi minden kiépítése vár a munkásokra.
Ilyenkor tavasszal már egykor régen, az utolsó gimnazista és első főiskolás évben például, az akkori haverokkal együtt szinte kizárólag kerékpárral közlekedtünk. Több mint fél évszázada már, de még jól emlékszem néhányunk járgányára, hisz naponta többször is találkoztunk: iskolába menet és onnan jövet, focizásra menet, esti kimenő, egyszóval bármilyen alkalommal.
Bámulatosan az egekbe tudnak szökkenni az árak. Azonnal észre sem vesszük, de amikor már a harmadik alkalommal kell a hónap folyamán bevásárolni, akkor érezzük, mintha kicsit szorosabbra kellene húzni a nadrágszíjat, mert a vásárlások után „szomorú” bankszámlaadatokat küldözget SMS-üzenetekben a pénzintézet.
A minap jól megtréfált a Google Maps.
A tyúktartás sohasem izgatott különösebben, mindaddig, míg meg nem örököltem 18 selyemtyúkot. Úgy gondoltam, hogy elég lesz etetnem és itatnom őket, ők meg tojják a rengeteg tojást.