Ramon Llull hőse, a szeretet bolondja kezdetben csak a szerelem bolondja volt: a földi szerelemé, már amennyire világinak lehet nevezni ezt a mindennapiságból kiszakító tapasztalatot. Tegyük fel, s nyilván ez az igazság, hogy nem csupán volt, de akart is szerelmes lenni, ha pedig így volt, akkor önkéntelenül is agyonütötte az egyik érzelmi megnyilatkozásával a másikat: a faragatlannal a nemest, az önzővel az önzetlent.
2026. április 21., kedd
Jó reggelt
Nem szeretem a tujákat, és elnézve az utcán, az udvarokban élő növényeket, azt állapítom meg újra és újra, hogy vidékünkön ők sem érzik jól magukat. Olykor látok szép zöld, szabályos alakú tujákat, de ez a ritkább.
A minap én mentem a keresztfiamért az oviba. Ami azért is nagy szó, mert nemrég kezdett oviba járni, és persze azért is, mert nekem még nincs gyerekem, így ezek az élmények számomra is újdonságokat tartogatnak.
A múlt évben lemondott a norvég parlament elnöke. Erre a hírre sokan nem kapnák fel a fejüket, da arra már igen, ami miatt ezt megtette.
Kultúra – a szó a föld megművelésére vonatkozik, de hallatára manapság többségünknek a balettcipő, a színpad meg a hegedűvonó jut eszébe. Na, meg hasonló művészeti dolgok.
Már jócskán beleszántottunk az év első hónapjába, nekem mégis még mindig a fülemben cseng a decemberben oly gyakran elhangzott „adni jó”. S talán nem csak nekem, hisz egy ismerősöm a Facebookon osztotta meg idevágó gondolatát, mondván: valójában miért is adományozunk, tényleg csak önzetlenségből, hogy másokon segítsünk, vagy megbújik mindez mögött egy kis önzés is.