Szeretek másodkézből vagy használtruha-üzletben vásárolni nemcsak magamnak, de a gyerekek számára is. Egyedül a cipő tekintetében vagyok “háklis”, abból csakis a kiváló minőségű, az életszakasznak megfelelő (nem feltétlenül ismert márkás) lábbelit keresem és nem sajnálom a rávalót.
2026. szeptember 24., csütörtök
Jó reggelt
A falusi környezet békés csöndjében leültem írni a tárcámat ebbe a rovatba. A nyugalom körbeölelt, és éreztem, hogy a múzsa hamarosan homlokon fog csókolni, de ekkor a szomszédban lévő fatelepen elkezdtek fát vágni motorfűrésszel.
Olykor-olykor valamennyien eljátszunk a gondolattal, vajon mihez kezdenénk egy jelentős összegű lottónyereménnyel, mit vennénk magunknak először, illetve mi mindenre költenénk azt a temérdek pénzt, amely egyik napról a másikra az ölünkbe hullott. Vannak, akik a jobb élet reményében annak ellenére is szívesen ábrándoznak ezen, hogy nem is lottóznak, márpedig úgy azért vajmi kevés esélyük van arra, hogy az ilyen jellegű álmaik valóra váljanak.
A múlt héten értem haza Rómából, ahol egy hetet töltöttem el a baráti társasággal. Sok-sok élménnyel gazdagodtam, és egy nagyon fontos leckét is sikerült megtanulnom.
Svédországban valamikor 1992 táján döntötték el, hogy a boltokban megszüntetik a műanyag zacskók árusítását. A képlet egyszerű volt: a staniclik mellett megjelentek az ugyanolyan teherbírású papírzacskók, amelyek az állam támogatásával olcsóbbak voltak, így a svédek hónapok alatt átálltak az újrahasznosított papírból készült tasakra, a nejlont pedig szép lassan elfelejtették.
Az októberi reggeleken sejtelmesen gőzölög a Grisza-féle víz Temerinben. Látványnak is szép, de sokan felvesznek néhány flakonnyit, korsónyit belőle, és esküsznek, hogy rendszeresen fogyasztva gyógyerővel bír.