Jó reggelt

Újvidéken egyre nehezebb gyalogszerrel közlekedni. Lehet, hogy másutt is, ezt pontosan nem tudhatom, hisz már sokkal kevesebbet utazgatok, mint régen.

A bulváros weblapok címei csak a kezdő olvasó számára bosszantóak, a tapasztaltabbak az önuralmukat edzik általuk: kibírod-e, hogy ne nyisd meg? Ha ez sikerül, második lépésként már az egész újságot mellőzni képes az ember.

Az elmúlt tíz évben (lehet több is), furcsa szokásokat alakítottak ki bennünk a fogyasztói trendek. Szinte már nincs olyan élelmiszerbolt, könyvkereskedés, bútorüzlet, vagy gyógyszertár, vendéglátóipari létesítmény, szórakozóhely, szabadidőközpont, ahol nem kínálnak fel hűségkártyát.

Ahogy kinézek a konyhaablakon, látom, mekkorát nőtt a fügefa, milyen szépen zöldellik, és mennyi kis füge van már rajta. El sem tudjuk képzelni, mi történhet vele a következő hetekben, mert minden évben így kezdődik a történet, és úgy végződik, hogy az összes termés lehullik időnap előtt.

Az egyik legnagyobb újvidéki kábelszolgáltatónál vagyok előfizető már több mint 10 éve, és a közelmúltig nem is volt gondom velük. Három hete azonban a vonalas telefonom elhallgatott, nem lehetett hívást kezdeményezni róla, és a fogadni sem.

…tamás később – már alkonyodott – hasig kitakarózott, mert kezdte úgy érezni, bántóan magas a marhahús ára, s ez ellen leghatásosabb, ha hasig kitakarózik. örömmel vette észre, milyen gyorsan, szinte ugrásszerűen csökken vissza normál ár környékére a marhahús tőzsdei értéke.