Ahogy múlnak felettem az évek, egyre jobban becsülöm az ősök tapasztalatát. Mennyi értéket és bölcsességet hagytak ránk!
2026. június 26., péntek
Jó reggelt
Melegszik az idő, közeleg a nap, mikor végre előkerülnek az ültetéshez szükséges szerszámok, a hónapok óta kincsként gyűjtögetett magvacskák, és beindul a varázslat. Ha lehunyom a szemem, már érzem a reggeli napsugarak fürdette föld illatát, hallom az ébredező bogarak zümmögését, a még kicsit csípős szél játékát a rügyektől dagadozó fák koronái között.
Érdekes dolog edzőterembe járni. Annak ellenére, hogy már relatív sok nő is rendszeres jelleggel látogatja a súlyzószobákat, az izzadság és olajszagú termek többnyire még mindig férfiak „uralma” alá tartoznak.
A minap egy civil szervezetekről folyó gondolatébresztő vitának voltam fültanúja. A két személy pontosan a támogatásokról és arról vitáztak, hogy a civil szervezetekben tevékenykedőknek jár-e a munkájukért fizetés.
– Úgy érzem, hogy akár a CIA számítástechnikai szakembere is lehetnék – büszkélkedtem mellettem ülő kollégámnak a szerkesztőségben. Megjegyzem, ő csakugyan ért az informatikához.
Mikor váltak a nők annyira elfoglalttá, hogy már nem maguk dagasztották és sütötték a kenyeret? Akkoriban a péknél vagy a boltban vásárolt kenyér volt olyan ízletes, hogy érdemesnek tartották azt megvenni?