Csodálatos, milliárdnyi leheletfinom szálból font „szőttest” alkotnak a véletlenek – fordul meg gyakran a gondolataimban. Sokan sorsként, egyesek eleve adott „fátumként” élik meg e hihetetlenül szövevényes véletlen-sorozat-együttest, amely – nap nap után – valamennyiünk éltét determinálja.
2026. szeptember 28., hétfő
Jó reggelt
Aláírtam! Igen, az este aláírtam a saját nyílt levelemet, amelyet most közzéteszek.
Idejében érkezett a két ember, és a szűk utcában is sikerült elsőre és pontosan bemanőverezni az udvarba, hogy a kisteherautó platójáról leszórják a földet. Csakhogy a hidraulika elromlott, és a plató rettentően lassan ereszkedett vissza a helyére.
A minap olvastam egy tanulmányt arról, hogy az emberek sokkal szabadabban és agresszívebben adnak hangot véleményüknek (vagy védelmezik azt) virtuális felületeken, mint „élesben”, tehát a szemtől szembeni beszélgetések során. Mondani sem kell, ez a felfedezés nem rengette meg egészében a tudományos világot, sőt a hétköznapi ember társadalmi viszonyait sem fordította fel, hiszen az internet-kapcsolat felgyorsulása révén ezt a legtöbben már évekkel ezelőtt megtapasztalták.
Ha a vezető rendőrt lát az úton, ahelyett, hogy örülne, hogy a rend őrei már puszta jelenlétükkel is lassításra kényszerítik a száguldozókat, nemhogy nem örül nekik, hanem összeszorul a gyomra. Nekem is.
A ,,Mit kezdjünk a gyerekkel a nyáron?”-őrületből mi ezúttal is egészen biztosan kimaradunk.