Jó reggelt

A magyar kultúra napja kapcsán arra a kérdésre kerestem magamban a választ, mi számomra a kultúra. S eljutottam odáig, hogy örömforrás, s az is lehet, hogy a boldogság egyik aprócska forrása.

Ne a naptár szerint öltözzünk fel, ha elindulunk otthonról – figyelmeztetett a minap az egyik televíziós időjárás-jelentés meteorológusa, hozzátéve, hogy az adott napon jóval magasabb lesz a hőmérséklet annál, mint amit ebben az időszakban megszokhattunk. A híradások időről időre arról számolnak be, hogy sorra dőlnek meg a hőmérsékleti rekordok, a megszólaltatott személyek pedig szinte kivétel nélkül panaszkodnak, és nemtetszésüknek adnak hangot.

Gyakran hallgatom Böjte Csaba előadásait, mert az örökös panaszok, nyavalygások, a kilátástalanság folyamatos túllicitálása közepette hitet adnak, amikor a szeretetről beszél – és mindig arról beszél. Ha idealistának vagy utópistának mondják, akkor arra gondolok: de ő nem papol – még ha szerzetes is –, hanem tettekkel ad hitelt szavainak: húsz év alatt ötezernyi árva és elhagyott gyereket karolt föl.

Minél idősebb vagy, annál gyorsabban múlik az idő – mondták ki a bölcsességet számtalanszor gyerekkoromban a felnőttek, valahányszor panaszt emeltem az idő múlása miatt, valahányszor megkérdeztem, miért ért olyan hamar véget a nyári szünidő, vagy miért nem maradhatunk egész éjjel vendégségben, hogy lehet az, hogy a délután úgy elröppent.

A múltkor Budapesten voltam színházban, s érdeklődve figyeltem, hogy ott milyen öltözékben jelenik meg a közönség. A férfiakon öltönyt, pulóvert, de a farmernadrág és kockás inges változat is előfordult.

Van az úgy, hogy nem értünk egyet. Van az úgy is, hogy élesen szembenáll a véleményünk.