A Bács-Bodrog vármegyei Történelmi Társulat 1883. október 16-án megtartotta első közgyűlését, s ezzel hosszú előkészületek után végre megszületett a tudományos egyesület, mely hivatva érezte magát arra, hogy a magyar hazának megmutassa az évszázadok viharában megtépázott délvidéki vármegye igazi értékét, újrateremtésének történetét. „A tudomány nem kasztok tulajdona többé” – írta Dudás Gyula a Bácska 1884. március 4-i számában megjelent A megyei történet érdekében című cikkében –, jeles tudósaink legfőbb feladata, a helyi történetek iránti érdeklődés felköltése és ápolása, hogy vidékünkön mozgalommá váljon a történeti emlékek begyűjtése, és az utókor számára történő megmentése. Helyesnek vélné, ha a társulat gyűléseit évente a vármegye legalább négy különböző városában tartaná, hogy a vidéki tagok és érdeklődők ezzel is bekapcsolódjanak a közös munkába.
A vezetőség, úgy tűnik, megszívlelte a javaslatot, kitűnik ez a Bácska 1884. szeptember 5-i számában Margalits Ede A történelmi társulat Újvidéken címmel megjelent beszámolójából is. A találkozón a Történelmi Társulatnak azon tagjai vettek részt, akik Újvidék városának és környékének múltját kutatták. Bende Imre apát-plébános a futaki Hadik András gróf általa összefoglalt életrajzát olvasta fel, Balla Pál ügyvéd és Kármán József verbászi evangélikus lelkész pedig Kiszács történetéről tartott előadást. Hogy a meghívottak szereplése fölöttébb sikeres volt, kiderül Margalits Ede lelkes megállapításából is: „A megyei történelmi társulat e kirándulás alkalmával – írta a beszámolójában – egy egész vidéknek érdeklődését megnyerte a maga számára és a társulat körébe eső ismeretek bányáját nyitotta meg.” Meglátása szerint mindazoknak, akik „ezen megyei első szellemi központunk [mármint Újvidék – M. F.] felvirulását” szívükön viselik, két irányban kell működniük: tagokat kell gyűjteniük, és gyarapítaniuk kell a megyei múzeumot. A titkár kijelentette: „a megyei múzeum gyarapítása tekintetében főképp oda kell hatni, hogy a megyében felszínre került, vagy kerülő régiségek máshová ne vándoroljanak, mint éppen oda, ahol leginkább vannak helyükön: a megyei múzeumba. […] Virágoztassuk fel egyesült erővel megyénk egyetlen szellemi központját, a megyei történelmi társulatot, és annak múzeumát.”
A Bács-Bodrog vármegyei Történelmi Társulat titkári teendőinek végzésével megbízott Margalits Ede teljes odaadással és határtalan lelkesedéssel végezte a munkáját, a Bácska 1884. december 23-i számában megjelent Bácsmegye monographiája című írásában arra emlékeztette tudós társait (és az olvasókat), hogy a legújabb időben számos megye és város törvényhatóságilag intézkedett saját történelmének „egyedirati, monographiai megírásáról”, azzal a nem titkolt céllal, hogy a múltját felderítő és bemutató munkája az „évezredes nemzeti jubileum” idejére elkészüljön. Ezt a munkát Bácsmegye tudósainak is el kell végezniük. Egy évvel ezelőtt azzal a kimondott szándékkal alakult meg a megyei történelmi társulat, hogy a közösség kulturális életének gyarapítása mellett előkészítse és elősegítse a megyei monográfia megírását. Elérkezett hát a komoly munka ideje: a megyei törvényhatóság tegye meg végre az érdemleges intézkedést; alapítvány formájában teremtse meg a monográfia elkészítésének anyagi feltételeit. Titkári aláírással, Zombor, 1884. december 20-án.
A zombori Bácska következő, 1884. december 30-i számában Thim József Bácsmegye monográfiájáról című írásában lelkesen támogatta Margalits Ede tanár úrnak a vármegyei monográfia megírására vonatkozó javaslatát. Meglátása szerint a munkát lényegesen megkönnyítené, ha a történelmi társulat a megye történelmét korszakokra, összefüggő egészet képező eseménycsoportokra osztaná fel, s a fejezetek megírását a társulati tagokra bízná. A tagok bizonyára oly korszak vagy korszakok megírását vállalják el, amelyekkel már eleve foglalkoztak; ez biztosítaná a történeti munka szaktudományos elmélyültségét. „Ily eljárással Bácsmegye monográfiája az első helyet fogja elfoglalni az összes idevágó magyar munkák között” – fejezte ki reményét Thim József.
Iványi István 1885. szeptember 12-én Szabadkán kelt Véleményes jelentés Bács-Bodrogh vármegye monographiájának megírásáról című, a Történelmi Társulathoz intézett levelében egyebek mellett szükségesnek vélte egy „lehetőleg kimerítő okiratgyűjtemény” elkészítését, amely a továbbiakban a vármegye monográfiájával foglalkozók számára közös forrásul szolgálna, lényegesen leegyszerűsítve ezzel a forráskutatásra fordítandó munkát. Iványi ezt tekinti a „vállalat legterhesebb és legköltségesebb, egyszersmind elkerülhetetlen” részének, ezért egy külön füzet megjelentetésére tett javaslatot.
1892 tavaszán a jelentősebb lapok arról számoltak be, hogy Bács-Bodrog vármegye monográfia bizottsága nyílt pályázatot hirdet a vármegye múltjának és jelenének megírására. A „pályázók, kik akár tetszés szerint kisebb részletekre is vállalkozhatnak”, kötelesek tervezett munkájukról július 1-ig „részletesen tájékoztató tervrajzot” mutatni be a monográfia bizottságnak, melynek elnöke Schmausz Endre vármegyei alispán. Ettől kezdve Dudás Gyula szerkesztő irányításával három éven át lázas munka folyt a megye monográfiájának elkészítése érdekében. 1896 tavaszán „hazánk ezeréves fennállásának ünnepe alkalmából” a zombori Bittermann Nándor és fia könyv- és kőnyomdájának kiadásában, két kötetben, több mint negyven szerző munkájával megjelent az oly régen áhított Bács-Bodrogh vármegye egyetemes monografiája. A hatalmas munkát a fővárosi és a vidéki sajtó egyaránt lelkesen üdvözölte. Érdujhelyi Menyhért a Századokban közölt méltatásában a gazdag vármegye méltó millenniumi emlékének nevezte a könyvet. Kiemelte: szerkesztője, Dudás Gyula hosszú éveken át, igazi tudósi odaadással dolgozott e tekintélyes monográfián. A történészi munkáról elmondta: „gazdag levéltárak és családi levelesládák nem állottak a könyv íróinak rendelkezésére. Elpusztultak azok a török háborúk idején; a historikus töménytelen fáradsággal kénytelen messze vidékekről összegyűjteni a vármegyei monographia megírásához szükséges adatokat”. Ennek ellenére a monográfia lapjain Bács-Bodrog vármegye a maga teljes pompájában jelent meg.
