2024. március 19., kedd
NEMZETKÖZI TEJNAP

Fehér, folyékony, de tej-e?

Izaurának hívták, édesanyja hasában érkezett Európába, aztán szülőfalumba. Egyenesen az USA-ból. Ő és utódai a 90-es évek elejétől egy évtizeden át voltak családunk megbecsült tagjai, valójában eltartói. Szeretett tehenünk feltételezhetően a születésével egyidőben futó televíziós sorozat népszerűsége okán kapta a nevét valamelyik előző tulajdonosától. Holstein-fríz származásúként akár díjnyertes is lehetett volna egyik-másik jószágkiállításon arányos vonalaival, kecses mozdulataival, magasan kiemelkedő tejhozamával. Azonban ami miatt ma is párás szemmel emlékszünk rá családi körben, az a végtelen bölcsesség és mély szeretet, ami a szeméből áradt felénk.

(Illusztráció – Pixabay.com)

(Illusztráció – Pixabay.com)

Az egyre inkább ingoványossá váló 90-es évek elején határozták el a kereskedő és nyomdász végzettségű szüleim, hogy kipróbálják magukat a mezőgazdaság egyik legkíméletlenebb, legbizonytalanabb és legkiszolgáltatottabb ágazatában, a tejtermelésben. Ennek akkor az is indokolta a létjogosultságát, hogy a környező hetipiacokon igény mutatkozott a friss tehéntúró és tejföl iránt, később pedig a helyi felvásárló tejüzem méretes kádjába is jutott a tejből. Aztán az ország összeomlásával egyidőben terjedő puskaporos hangulatban lecsapott ránk az infláció. Gyufásdoboznyit ért az egy hónap alatt átadott tej értéke, mint ahogy a kiegyensúlyozott életbe vetett remények is a háborús fenyegetettségben elillantak. Szóba jött több célpont, hogy hol verhetnénk ismét gyökeret, de hogy a számtalan megpróbáltatás után végül mégsem vették a kalapot-kabátot szüleim, annak talán az istállónkban békésen kérődző családtagunknak is köze lehetett. Gyermekkoromban pénzünk sosem volt, de az asztalunkról étel nem hiányzott. Izaura és utódai bőségesen gondoskodtak róla, hogy mindig friss és egészséges tejet ihassunk, túrót ehessünk számtalan változatban, anyukám isteni házi tésztájával. Étkünk jó minőségében azért is lehettünk biztosak, mert abban az időben még a permetezést kihagyva, napokon át kapáltuk az állatainkkal is etetett haszonnövényeket, és ha bármelyik tehén beteg volt, ha a tejet szűrő gézen gyulladást észleltünk, vagy éppen gyógykezelték a jószágot, akkor még véletlenül sem került az asztalra, de még a tejgyárig sem jutott el az udvarunkból.

A kedves gyermekkori nosztalgia mellett azért fel-felsejlenek ebből az időből a keserű emlékek is. Hogy családként sohasem utazhattunk el hosszabb időre sehova, még csak kirándulni sem. Mert a jószágot el kellett látni, a konyhakertben, a határban mindig volt teendő. És az a sok-sok izgalom, hogy vajon a tehenek takarmánya a betakarításra váró széna megázik-e, hogy most éppen melyik állat szorul komoly állatorvosi költségekkel járó kezelésre. Meg az állandó bosszankodás, hogy összehasonlítva az üzemanyag, de akár az ásványvíz bolti értékével igazságtalan a tej felvásárlási ára, vagy hogy a tej zsírtartalmából megint elcsaltak.

(Illusztráció – Pixabay.com)

(Illusztráció – Pixabay.com)

A családi emlékek szerint a tej felvásárlási ára a 90-es évek elején röviddel az inflációs őrület előtt 17 dinárt tett ki. És habár a két időszak pénzértékét nem lehet összehasonlítani, ennek ellenére – a zsírtartalommal járó juttatásokat külön számítva – szintén ugyanennyibe került tíz évre rá is, amikor apukám huszonegy évvel ezelőtt pontot tett az életünk ezen időszakára. Több oka is volt a döntésének, és sajnos az elmúlt két évtized, az ágazaton nyerészkedők hozzáállása, a tejfeldolgozók szemtelen lépései, a hanyatló mezőgazdaság azóta is tartó folytonos kifosztása, a kistermelők – ezzel együtt a falvaink csendes ámde biztos leépítése – őt igazolta.

Sokszor emlegetjük, hogy milyen hatalmasat változott a világ körülöttünk az évtizedek alatt. És milyen igaz, hiszen mondjuk harminc évvel ezelőtt falunkban szinte minden utca egy-egy istállója felől lehetett tehénbőgést hallani, sertések röfögtek a hátsó udvarban, a baromfiudvar tojást termelt, a kertek a konyhára valót. Ma már Pacséron csupán öt gazdaságból tudunk beszerezni friss, igazi házi tejet, a szomszédos Bácskossuthfalván talán három tehenészetet tartanak nyilván.

Nekünk hatalmas szerencsénk van, mert csupán néhány sarokra tőlünk kedves ismerőseink még nem adták fel a „harcot”. Gyermekeim élvezettel isszák az igazi tehéntejet, ha érkezünk beszerezni. És ilyenkor meg szoktuk azt is beszélni, hogy a Jolánka nénitől vásárolt tej nem csak finomabb és egészségesebb, de jelentősen kedvezőbb az ára is, mint annak a műanyagban árult 1463 ml-nyi bolti fehér löttynek, ami ki tudja hol, hogyan és nem mellékesen miből készült. Arról nem beszélve, hogy Jolánka nénitől a vásárlás is egy élmény, hiszen sohasem engedi el a kis vevőit anélkül, hogy ne beszélgetnének el, hogy ne kérdezné ki őket az iskoláról, a család tagjairól, és ne kapnának egy kis jutalom csokit hazáig útravalóként.

Milyen gyakran fogyaszt tejet és tejterméket?

Rendszeresen fogyasztok tejet és/vagy tejterméket – 54%

Naponta iszok tejet, tejterméket ritkábban eszem – 4%

Csak tejterméket (sajt, joghurt, tejföl...) fogyasztok – 23%

A drágulások okán csökkentettem a tejfogyasztást – 11%

Tejérzékenységem folytán nem fogyaszthatok tejet – 4%

Aktuális diétám miatt kerülöm a tejet és tejterméket – 4%