Aszály, áradás, fagykár, viharok…

A brit Met Office meteorológiai szolgálat előrejelzései szerint a 2023-as év lesz a tizedik legmelegebb év, amikor átlagban legalább 1 Celsius-fokkal lesz magasabb, mint például az iparosodás időszakában (1850–1900) az átlaghőmérséklet volt. A Meteorológiai Világszervezet (WMO) arra figyelmeztet, hogy bár ez az egy fok elenyészőnek tűnhet, az ilyen változások a korábbi években már katasztrofális éghajlati hatásokkal jártak. A szakembereket azonban megosztja, hogy az üvegházhatás, vagy éppen a Föld más természetes jelenségei: a földkéreg mozgása és a vulkánaktivitások okozzák-e ezeket a változásokat. Akárhogy is, évek óta egyre nagyobb gondot okoznak például a mezőgazdaságban, amely újabb és újabb befektetéseket igényel, vagyis az élelmiszer előállítása is egyre drágább lesz, mutatnak rá a mezőgazdasági szakértők.

Az biztos, hogy Szerbiában a mögöttünk levő tél volt a harmadik legmelegebb tél, amióta hőmérséklet-méréseket végeznek (1850).

Lehet, hogy már nem emlékezünk rá, de a Köztársasági Hidrometeorológiai Intézet adatai alapján 2006–2007 telén melegebb volt, mint ezen a télen, vagy például 1950–1951-ben is átlagosan magasabb hőmérsékleteket mértek, mint ezúttal, igaz, nem sokkal, csupán 0,1 fokkal. Az idei tél a nagyvárosokban volt a legmelegebb: Belgrádban, Újvidéken és Nišben.

Érdekesség viszont, hogy a Copernicus Climate Service adatai alapján Európában nem ez volt a legmelegebb tél, 2019–2020 telén magasabb hőmérsékleteket mértek. Szerbiában ezen a télen csupán egy hideghullámot jegyeztek, mégpedig február 5. és 9. között.

Enyhe tél után viszont a tavasz lepett meg minket az alacsony hőmérsékletekkel. Április első napjaiban az átlagnál alacsonyabb hőmérsékleteket mértek. Đorđe Đurić, a telegraf.rs meteorológusa lapunknak elmondta, hogy az utóbbi évtizedekben történő hirtelen hőmérséklet-változások talán írhatók a klímaváltozás számlájára, ám szavai szerint azok egyike sem olyan jelenség, amit eddig ne tapasztaltunk volna. Ami más, hogy az időjárási furcsaságok valamelyest extrémebbek lettek, gyakoribbá váltak.

Elmondta, márciusban az átlagos hőmérséklet 12–16 Celsius-fok. Ebben a hónapban volt néhány nap, amikor 10 fokkal az átlag felett alakult a hőmérséklet, majd pedig mindjárt olyan napok következtek, amikor ugyanennyivel az átlag alatti fokokat mértek. Az átlag viszont még így is 14 fok körül alakult.

Đurić elmondta, egy csapadékosabb időszakba léptünk az áprilissal. Ezt tapasztaltuk is, hó és eső is esett április első napjaiban.

A PARLAGFŰ IS TOVÁBB VIRÁGZIK

Ivan Ristić meteorológus beszélgetésünkkor elmondta, hogy a Föld 5–100 éves ciklusokban él, amikor a bolygó felmelegszik, majd pedig lehűl.

– A felmelegedés időszakában gyakoribbá válnak a földrengések, a vulkánaktivitások, így az átlaghőmérséklet is növekszik. A mi régiónk tízévente fél fokkal lesz melegebb. Érdekesség, hogy a mi régiónk kétszer gyorsabban melegszik, mint az egész földgömb. Már most olyan éghajlat uralkodik nálunk, mint amilyen éghajlat régebben Görögországra volt jellemző. A telünk egyre inkább azok a vidékek telére hasonlít, ami a délebbre elterülő vidékekre volt jellemző – mutatott rá a szakember, majd hozzátette, a kiszámíthatatlan fagy tavasszal talán a legrosszabbkor érkezett, amikor a gyümölcsfák már virágzásban voltak.

Az éghajlati változások a növény- és állatvilágra is kihatással vannak, és ez által az ember egészségére is. Rámutatott, hogy Szerbiában, sőt Vajdaságban is a legnagyobb gondot a parlagfű okozza. Ma sokkal több a parlagfű, mint húsz-harminc évvel ezelőtt, és a virágzása is korábban kezdődik és tovább tart, ezt mutatja Európa pollentérképe is.

– Mivel melegebb van, egész novemberig megtalálható a parlagfű a levegőben. Korábban tudni lehetett, hogy a parlagfű virágzása szeptemberig tart, most pedig több mint egy hónapig magas a pollenkoncentráció a levegőben – mutatott rá.

Tovább magyarázva a hideg és meleg periódusok váltakozását, a megfigyeléseire alapozva rámutatott, száz évvel ezelőtt hasonló gondokkal küzdött az emberiség, mint most.

– Analízisek szerint, illetve a számításaim szerint ez a felmelegedés 2030-ban véget ér, és ezt követően a hőmérséklet lassan visszaesik majd. Ugyanezt a jelenséget figyelhettük meg a huszadik század elején is, amikor a hőhullám 1890-től 1940-ig tartott, vagyis a második világháborúig. Érdekes, hogy ez a felmelegedési periódus jóval hidegebb volt, mint ez a mostani. Vagyis melegebb volt ebben az időszakban a korábbi, és az azt követő időszakhoz képest, mégis jelentősen hidegebb volt, mint ma, amikor magasabb hőmérsékleteket mérnek. Számításaim szerint 2030 és 2040 között a hőmérséklet fokozatosan visszaesik majd azokra a normális értékekre, amelyek korábban jellemezték ezt a régiót – emelte ki, majd hozzátette, azt, hogy megkezdődött a lehűlési időszak, akkor tapasztaljuk majd a legnagyobb mértékben, amikor visszatérnek a téli hónapok.

– A télre nagy szükségünk van, hiszen nagy szerepe van a betegségek visszaszorításában is. A felmelegedés időszakában pusztított a spanyolnátha is, ugyanúgy, mint most a koronavírus. Szinte száz év múlt el a két járvány között, hiszen a spanyolnátha 1918-ban ütötte fel a fejét, a koronavírus-járvány pedig 2020-ban – mutatott rá.

JOBB AGRÁRPOLITIKA KELL

Milan Prostran agrárközgazdász, mezőgazdasági szakértő ugyanakkor kiemelte, hogy az agrártudománnyal és a mezőgazdasággal foglalkozó szakemberek már évekkel korábban rámutattak az éghajlatváltozásra és a következményeire. A klímaváltozás első jeleinek felismerésétől már eltelt megközelítőleg 50 év, és ma már nyilvánvaló, hogy az kihat az emberre, az állat- és növényvilágra is.

– Az éghajlatváltozás a tudósokat és a szakembereket nagy kétségek elé állította: hogyan lehet ilyen extrém körülmények között küzdeni mindenek előtt az élelmiszer előállításáért, hiszen az élelmiszer az ember megmaradásának alapfeltétele? Nálunk a magas hőmérsékletek okozzák a legnagyobb fejtörést, hiszen a szárazság évről évre egyre nagyobb méreteket ölt, megterhelve a mezőgazdasági termelőket, legyen szó a befektetett munkáról, a terméskiesésről, a megélhetés lehetőségéről, illetve sokukat elgondolkoztatja, hogy érdemes-e ezzel a gazdasági ágazattal foglalkozni egyáltalán – mutatott rá lapunknak Prostran, majd kihangsúlyozta, a szárazság Európa déli országait érinti a legsúlyosabban: Franciaországot, Spanyolországot, Olaszországot, az Európai Unió vezető élelmiszer-előállítóit. Franciaország az unió élelmiszer-szükségleteinek 18 százalékát állítja elő. Kimondottan magas bevétellel rendelkező országok ezek, amelyek az EU alapjaihoz is hozzáférnek, így a talajmegmunkálás, az öntözőrendszerek, a vetésforgók változásait könnyebben megoldják. Az élelmiszerárak, amelyek a múlt évben kezdtek el emelkedni, és a mai napig sem csillapodtak, érintik már a gazdagabb államokat is, nem csak a szegény országokat, amelyek nem rendelkeznek kellő mennyiségű élelmiszerrel a lakosság számára.

– Mi nem foglalkoztunk ezekkel a területekkel. A talaj minőségére fordítottuk a legkevesebb figyelmet, kizsákmányoltuk a földet. Azon országok közé tartozunk, akik gazdagok természeti forrásokban, de rendkívül felelőtlenül viszonyulunk hozzájuk. A humuszréteg, ami korábban 5 százalék volt, tizenöt év alatt 2 százalékra csökkent – mutatott rá Milan Prostran. Elmagyarázta, hogy a termőfölddel szembeni rossz viszony a kilencvenes években kezdődött, de a kétezres években egyre inkább feléljük azt, hiszen infrastrukturális befektetésekre, építészetre használjuk a termőföldet. Az öntözőrendszerek időről időre aktuálissá válnak, a jelenlegi miniszter is 103 ezer hektárra ígért öntözőrendszereket.

– A magánosítás előtt Szerbia 145 ezer hektárja állt öntözőrendszerek alatt. 2012 előtt már csak 99 700 hektár volt, ma pedig a Köztársasági Statisztikai Hivatal adatai alapján 56 ezer hektár terület van öntözőrendszer alatt. Még azt sem sikerült megőriznünk, ami volt, hanem megfeleztük ezeket a területeket. Ezért nem hiszek a nagy ígéretekben – emelte ki a szakember, majd rámutatott, az öntözőrendszer kiépítése nagyon összetett feladat, drága és felelősségteljes, miközben a legjobb eredményeket az állattenyésztéssel adja. A mi esetünkben az állattenyésztés pedig válságban van.

Prostran elmondta, hogy a vetésforgók változásán is érdemes lenne elgondolkodni, illetve a növénytermesztés módján, hiszen a hőmérsékletek egyre magasabbak, és lassan a mediterrán területekre jellemző növények is megteremnek nálunk.

– Nagyon fontos, hogy az agrárbüdzsének is korrelálnia kell azzal, hogy a mezőgazdaság milyen mértékben vesz rész az ország össztermékében (GDP), vagyis a költségvetés legalább 10 százalékát kellene a mezőgazdaságra fordítani, hogy egyáltalán megoldást tudjon az ország nyújtani a már említett problémákra. Ma az agrárbüdzsé nem éri el az 5 százalékot sem – hangsúlyozta a szakember.