2024. március 28., csütörtök
SZÓFIGYELŐ

Repohár

Főleg fesztiválokon, koncerteken és egyéb szabadtéri eseményeken találkozhat az ember kemény, törhetetlen műanyagból (polipropilénből) készült poharakkal. Ezek többször használhatók, hideg és meleg italt is lehet tölteni beléjük, kiválóan bírják a terhelést, akár százszor is elmoshatók, mosogatógépben is, anélkül, hogy ez a pohár vagy a nyomat minőségének romlásával járna.

Eleinte újrapohárnak nevezték őket, később repohár néven állandósult a nevük. A megnevezés különlegessége, hogy az idegen ‘vissza, viszont’ jelentésű re- prefixum kapcsolódik magyar főnévhez. Elsősorban környezetvédelmi szempontok miatt vezették be a repohár használatát, ugyanis a közönséges műanyagból készült poharakat használat után általában eldobják, és ezzel a hulladék mennyiségét növelik. A repoharak használatával megkíméljük a környezetet a nyersanyagok felesleges felhasználásától, a mosás során felhasznált víz költsége a töredéke annak, ami egy egyszer használatos műanyag pohár előállításához szükséges, továbbá a kevesebb hulladék kevesebb szállítási és feldolgozási költséget jelent.

Az újrapohárnak vagy repohárnak gyakran nyomtatott felirata, díszítése, ábrája van. Ez esztétikusabbá és egyedibbé teszi. A szöveggel, képpel jelölt repohár ingyenes reklámeszköz is, a vendég saját maga hirdeti a céget azzal, hogy az egyedi dizájnos pohárral a kezében sétál a tömegben.

A repohárért fizetni kell, de visszaváltható. A visszavitt pohárért tokent (zsetont) adnak, érte másik poharat lehet kapni. Egy felmérésből kiderült, hogy a vendégek tokenek helyett inkább a pénzüket akarják visszakapni a repoharak után. Annak a veszélye is fenyeget, hogy a tokent elveszíti az ember. A könnyen elkallódó kis cetlik nem is akárhol válthatók ingyenpohárra. Könnyen járhat úgy péntek este az ember, hogy a pultnál nem fogadják el a legutóbbi buli óta őrzött zsetont. A tokenrendszeren alapuló visszaváltás nem terjed ki arra, hogy a repoharak a vásárlás helyétől függetlenül egyéb, szintén repoharat kínáló vendéglátóhelyeken is visszaválthatóak legyenek, így a repohár sokszor a vendégeknél marad, vagy a kapott zsetont már nem lehet pohárra váltani. Ez alkalmanként több száz forint külön kiadást is jelenthet, feltéve, hogy a vendég nem szeretne a fogyasztásán felül poharat is vásárolni. A repohár így lassan a szórakozóhely nyerészkedésének az eszközévé válik. A repohár visszaváltásának feltételei számos vendéglátó- és szórakozóhelyen olyan körülményeket teremtenek, melyek már nem felelnek meg a megoldás eredeti céljainak.