Inklúzió és integráció – két kulcsfogalom, amely a oktatás és nevelés terén jelentős szerepet játszik. Ahhoz, hogy mélyebben megértsük mindkettőt, illetve az általuk felvetett kérdéseket, Móricz Virág Kinga okleveles logopédussal és gyógypedagógussal beszélgettünk, aki nemrégiben kutatást végzett az integráció gyakorlati problémáinak feltárása érdekében.
Az együttnevelés folyamata során számos kihívás merülhet fel. Mint a pedagógus rámutatott, az inklúzió megvalósítása nagy erőforrásokat igényel, mind anyagi, mind emberi szempontból. Az oktatási rendszereknek kellő mértékben fel kell készülniük, és támogatniuk kell ezt a gyakorlatot. Az, hogy az intézmények olyan környezetet biztosítsanak, amely minden gyermek tanulási szükségleteit kielégíti, hatalmas feladat.
Mit takar az integráció, illetve az inklúzió fogalma?
– Az integráció és az inklúzió tulajdonképpen ugyanaz a folyamat, de ennek két szintjét jelöli, vagyis amikor a többségtől eltérő fejlődésmenetű gyerekeket a többségi fejlődésmenetű tanulókkal együtt oktatjuk, neveljük. Az integrációnak az a célja, hogy minél több gyerek tudjon tanulni az átlagos általános iskolában. Ez a befogadott gyerekeknek abból a szempontból nem előnyös, hogy nekik kell alkalmazkodni a meglévő rendszerhez. Az inkluzív oktatás esetében nem a gyerek megváltoztatása a cél, hanem az intézménynek kell arra alkalmassá válnia, hogy minden gyermek nevelési szükségletét ki tudja elégíteni. Az inkluzív oktatás tehát arról szól, hogy nem többségi fejlődésmenetű és ettől eltérő gyerekek vannak, hanem minden gyermek különböző, és mindegyiknek más-más igényei vannak oktatási szempontból. Nagyon ideális esetben ez úgy működhetne, hogy minden tanuló külön fejlesztési tervet és célokat kap annak érdekében, hogy a maximális potenciálját elérje. Viszont ez elég irreális. A valóságban sajnos nem tud működni, mert ahhoz minden gyermeknek saját mentor, tanár kellene. Erre természetesen nincs kapacitásuk az oktatási rendszereknek.
Móricz Virág Kinga
Tehát ez csak egy szépen hangzó elmélet?
– Igazából tud működni az inklúzió, és ez egy nagyon szép cél, ami felé haladunk. Ehhez viszont annyi anyagi és emberi erőforrás kell, amit egyelőre nem tud kiszolgálni az oktatási rendszer. Szóval létezik, de a tapasztalat azt mutatja, hogy a gyakorlatban inkább az integráció valósul meg. Tehát van egy hétköznapi, általános iskola, ahol próbálják beintegrálni a többségtől eltérő fejlődésmenetű gyerekeket, több-kevesebb sikerrel. Azt látom, hogy a tanárok minden tőlük telhetőt megtesznek, hogy a lehető legsikeresebb legyen az integráció, viszont nagyon sok nehezítő tényező van, ami miatt ez nem valósulhat meg.
A témával kapcsolatban nemrég kutatást is végeztél, mi volt ennek a célja?
– Rendkívül sokoldalú problémáról van szó, amelynek én kifejezetten a gyakorlati hátterét igyekeztem feltárni. Egy online kérdőívet töltött ki 88 vajdasági gyakorló pedagógus. Arra voltam kíváncsi, hogy mennyire tudják megvalósítani az IOP-os gyerekek oktatását.
Mit jelent pontosan az IOP?
– Ez egy betűszó – Individualni Obrazovni Program –, tehát egyéni fejlesztési oktatási tervet jelent. Téves feltételezés az, hogy csak a tanulásban akadályozott gyerekekről van szó. Többek között ide tartozhatnak a hátrányos helyzetű tanulók is, de az átlagon felüli, kiemelten tehetséges gyermekeket is ide sorolhatjuk. Az általam készített ábra ezt mutatja be.
Születtek-e esetleg valamilyen, számodra érdekes eredmények?
– Tulajdonképpen volt egy előfeltevésem, hogy itthon milyen adatokra számíthatunk a rendszer működésével kapcsolatban, és ez be is igazolódott. Szerbiában az integráció gyakorlata kifejezetten népszerű, tehát alapjáraton arra törekszenek az oktatásban dolgozók, hogy az eltérő fejlődésmenetű tanulókat is a többségi fejlődésmenetű társaikkal együtt oktassák, felzárkóztassák. Különleges esetekben természetesen nálunk, Vajdaságban is járhatnak speciális iskolákba vagy osztályokba ezek a gyermekek. Vannak ilyen intézményeink. Sokszor ez is a jobb döntés, mivel ezekben az iskolákban jobban érezhetik magukat.
IOP-kisokos
Milyen változások történtek az utóbbi időben ezzel kapcsolatban?
– A kutatási eredmények azt mutatják, hogy a tanárok a rendelkezésükre álló eszközökhöz mérten nagyon is igyekszenek, hogy az egyéni differenciálás működjön. Változatos oktatási módszereket, munkaformákat használnak, beviszik az IKT-t, vagyis az infokommunikációs technológiát az oktatásba. Ebből a változatos, sokszínű, interaktív tanulási környezetből pedig természetesen az IOP-osok is profitálnak.
Az elmúlt évtizedek alapján, ahogy ez a nemzetközi kutatásokon is látszik, pozitív irányba változik a társadalom, mindinkább nyit a kisebbségek irányába. Ide tartoznak például az átlagtól eltérő fejlődésmenetű gyerekek is. Ez is egyfajta társadalmi kisebbség. Pozitív irányba indult az egész társadalmi attitűd, ami magával vonja az oktatáspolitikai változtatásokat is. Ez mindenféleképpen jó tendencia, de a folyamat kifejezetten lassú.
Látsz valamiféle megoldást a fennálló problémák orvoslására?
– A kulcs a pedagógus oktatása, egy erre használható rendszer kidolgozása, illetve a differenciálás minél magasabb szintű megvalósítása. Tehát az, hogy a gyermekek személyre szabott feladatokat kapjanak, a saját tempójukban tudjanak haladni, a saját érdeklődési körüknek megfelelően. Ha ez mindenki számára elérhető lenne, az nagyon ideális helyzetet teremtene, viszont ehhez Szerbiában közel sincs elegendő emberi és tárgyi erőforrás. Az integráció javításán nagyon sokat lendítene, ha egyre több továbbképzést szerveznének a pedagógusok számára, illetve ha a pedagógus-alapképzésben kiemelt helyet kapna az együtt nevelésre való felkészítés. Ez az egész társadalom számára hosszú távon hasznos lenne, mivel az elfogadó társadalom alapjait az intézményes nevelésben kell lefektetni.
Összességében az inklúzió és az integráció nemcsak az oktatási intézmények feladata, hanem a szülők, a közösség és az egész társadalom felelőssége is. A gyakorlatban való megvalósításához összehangolt erőfeszítésre van szükség, amelyben az egyéni differenciálás, a megfelelő támogatás és az elfogadás kulcsfontosságú. A kutatás és a beszélgetés alapján látható, hogy az inklúzió és az integráció fontos és komplex kérdéseket vet fel a gyermekek oktatása és nevelése terén. Ehhez többek között a társadalmi tudatosság növelésére is szükség van. Csak így teremthetünk olyan oktatási rendszert, amely minden gyermek számára lehetőséget ad a fejlődésre és a sikeres jövő építésére.
Nyitókép: Pixabay
