2024. április 24., szerda

Versbe és színbe szedett táj

A szekrényen napokon keresztül ott álltak a könyvek. Élénk színeikkel állandóan odavonzották a tekintetem. Aztán mindig tovább vándorolt a szemem, elkalandozott másfelé, alapvetően munkaügyben léptem be az irodába, amelynek szekrényére odakerültek a könyvek. Helyszűke miatt az ajtó mellett is szekrény van, szerencsére magassága éppen megfelelő, jól rá lehet támaszkodni. Persze nem lett volna életszerű, ha odanyúlok a könyvekért, lapozgatni kezdem azokat, miközben a megbeszélnivalók ott lógnak a levegőben, mint magukra hagyott üres szavak.

Aztán mégis a kezembe nyomták a könyveket, valójában ugyanis nekem is szánták azokat. Ez így talán félreérthető: mivel több példányt küldtek, így nekem is szántak belőle – ez a valódi jó sorsa egy-egy kiadványnak, hogy eljusson valahova. Eljusson, révbe érjen, kikötőbe jusson, rátaláljon olvasójára. A könyveket Fellinger Károly írta, Mayer Helga rajzai adják a versekhez a színt, a hangulatot, adnak mindent, amitől átmelegszik a szó. A költészethez nem értek, így könnyedén lépek el a versek mellől, hogy csak magával az ötlettel foglalkozzam: A Vajdasági gólyafészek (Bácska) című kötetben a Batyuzgató Észak-Bácska mellett a Visszhangzó Nyugat-Bácska és az Ezerarcú Dél-Bácska fejezetek szerepelnek, összesen 137 helységnév, mindegyik mellé vers és természetesen rajzok vannak rendelve.

Akkor megláttam, hogy a könyvek nem ugyanazok. Vagy legalábbis a Vajdasági gólyafészek két különálló kötetből áll, melyeknek a címe azonos, ez kissé zavarba ejtő, mintha ugyanarról a könyvről volna szó, csak éppen másik kiadás, de amint fellapozzuk, kiderül, hogy korántsem erről van szó, a cím azonos ugyan, ám a belső címlapon ott áll zárójelben, hogy (Bánát és Szerémség), összesen 83 települést dolgoz fel a szerző verseiben, amelyekhez az illusztrációt Vincze Nóra készítette. A fejezetcímek: Kóborló Észak-Bánát, Hazaváró Közép-Bánát és Bújócskázó Dél-Bánát. Így összesen 220 vajdasági helységet szedett versbe a pozsonyi Fellinger Károly, aki költő, helytörténész és vállalkozó. A köteteket Kovács Jolánka szerkesztette és az Ab Art kiadó adta ki, a felelős kiadó Balázs F. Attila.

Nem mondhatjuk, hogy mostanság számos hasonló kiadványunk volna, gyermekkönyvekben másfajta szerzői és kiadói gondolkodás a mérvadó és meghatározó, így csak felidézni tudjuk azokat a vajdasági magyar gyermekkönyveket, amelyek egykor, még a múlt században meghatározták a gondolkodásunkat – talán a messziről jött embernek izgalmasabb e táj, szívéhez közelebbiek a településnevek, mert ahogyan a szerkesztő írja a szerző kapcsán: „falujáró verseivel érdemes útra kelni: hisz ahol még gólyafészkek vannak, otthon is van, és vannak hazajárók.”

A hazajárás fogalmának bevezetése és elfogadása szükséges ahhoz, hogy tartalommal tudjuk megtölteni a kifejezést, érteni és értelmezni is tudjuk ezt az állapotot, hogy aztán tehessünk is valamit annak érdekében, hogy a hozzánk tartozók lássanak még gólyafészket errefelé. Beteljesíti-e a küldetését ez a két kötet? Agyonütni való kérdés, mert miféle önmagán túlmutató küldetése lehet két verseskötetnek? Mielőtt elhamarkodottan válaszoltam volna, a kezembe nyomták a harmadik, Muravidéki, drávamenti gólyafészek című kötetet, aminek ugyanaz volt a szerzője, kiadója és szerkesztője, az illusztrációkat Mayer Hella készítette. Ebben 80 település szerepel. Nézegettem a három kötetet, térkép lett a táj, versekből szedett településnevekkel, gólyafészkek a bodzabokrok mellett, lankás vidék, lágyan ringató tájak. Okafogyottá válik minden kérdés abban a pillanatban, amikor gyermekkezek lapozzák, gyermekszájak nevezik néven a településeket, ahol magyarok laktak, laknak. Régészetnek is nevezhetnénk ezt a folyamatot, lelki régészkedésnek, de mégsem tesszük, hiszen ki látott már olyat, hogy temetjük magunkat, miközben a gólyák még nem adták fel?