2024. április 25., csütörtök

Helytálló helytörténész – VIDEÓ

Utasunk Tomik Nimród, topolyai rendezvényszervező, helytörténész

Szeptember 23-ától kezdve újra robog a Magyar Szó Taxi, napilapunk videós beszélgetős műsora. Minden héten újabb vendéggel jelentkezem, aki beül mellém az anyósülésre, és együtt autózunk, miközben nem mindennapi témákról osztjuk meg egymással gondolatainkat. A teljes beszélgetésről készült videót a Magyar Szó online felületén, a Facebook-oldalunkon és a YouTube-csatornánkon tekinthetik meg, a szerkesztett változatát azonban napilapunkban is elolvashatják.

Tomik Nimród tisztségét nem lehet pontosan meghatározni, hiszen mondhatni minden területen helytáll, ami a topolyai életet illeti. Ő rendezvényszervező, helytörténész, mezőgazdász és újságíró is egy személyben, és mindenről ugyanolyan lelkesen tud beszélni, így az embernek még nehezebb meghatározni, hogy pontosan mi a fő tevékenysége. Én sem próbálkoztam, inkább mindenről beszélgettünk az utunk során.

Az első nagyobb rendezvény, ami a nevedhez kapcsolódik, az a Vajdasági Parasztolimpia. Honnan jött ennek az ötlete?
– Topolyán az újkenyér-ünnepre viszonylag sokan kilátogattak, viszont nem volt pluszprogram. Délutánonként volt kötélhúzás, főzőverseny és ennyi. Amikor egyszer ott ültünk az egyik ilyen rendezvényen két szintén mezőgazdaságban tevékenykedő jó barátommal, Varga Gézával és Palusek Róberttel, akkor azon gondolkodtunk, hogyan lehetne még érdekesebbé tenni ezt az eseményt, hogy még több embert ki tudjunk csalogatni. Ekkor jött az ötlet, hogy szervezzünk parasztolimpiát. Ez a versenyforma Magyarországon már működött, bár úgy veszem észre, hogy ott már inkább a külsőségekre adnak, például beöltöznek, gumicsizmát húznak stb. Ezért gondolom azt, hogy a miénk már egy kicsivel jobb, hiszen igyekeztünk olyan játékokat kitalálni, amelyek vonzóak a közönség számára is: szalmabáladobás, petrencerúdtartás és hasonlók. Úgy próbáltuk kialakítani ezeket a játékokat, hogy az elsőnél a legerősebb nyert, a második legerősebb lett a második helyezett, és így tovább, de tettünk bele ügyességet is, valamint egy okosparaszt- tesztet, ami egy kvízhez hasonlít, hiszen mezőgazdasággal kapcsolatos kérdéseket teszünk fel, és pontokat lehet gyűjteni vagy éppen veszíteni. Ezt azért csináltuk, hogy ne az győzzön, aki fizikailag a legerősebb. Az első parasztolimpián 1000–1500 fő volt jelen. A legnépszerűbb ilyen rendezvényen mintegy 8000–10.000 ember is volt, de mindez attól függ, hogy ki az esti fellépő.

Az idén is számíthatnak rá az érdeklődők?
– Persze. A tizedik parasztolimpiát úgy szerveztük meg, mint egy „bajnokok ligáját”, tehát visszahívtuk az elmúlt évek legjobbjait. Itt csak az volt a gond, hogy azóta eltelt már több mint tíz év, egy-egy játékos már pocakot eresztett, vagy már nem foglalkozott annyira komolyan a mezőgazdasággal, de szerencsére mindenki vállalta. Volt olyan is, aki Magyarországról vagy Németországból jött haza, hogy játsszon. Akkor egy korszak lezárult, és most a települések mérik össze a tudásukat, ötfős csapatok. Ennek köszönhetően Kavilló is felkerült a Vajdasági Parasztolimpia képzeletbeli térképére, hiszen a kavillósi legények bizonyultak a legjobbaknak.

A másik rendezvény, amely a nevedhez kapcsolódik, az a kocsmakvíz, amely az idén januárban indult el újra. Ez hogyan jött létre?
– 2016-ban vagy 2017-ben Vajdaság több településén is játszottak, így például Zentán, Magyarkanizsán, Szabadkán és Újvidéken is, majd Topolya is bekapcsolódott. Akkor csak két-három csapat játszott. Most, amikor újra felmerült az ötlet, alakítottam egy Viber-csoportot, amelybe meghívtam csaknem 100 embert, de mondtam, hogy ez a létszám tovább bővíthető. Nagyon örültem, hiszen gyorsan összeálltak a csapatok. Jelenleg tizenhárom csapat van, öt-hat fővel szorozva, így minden hétfőn este mintegy 80-90 ember játszik. Ami szintén jó, hogy a csapatok között nincs különbség, tehát nincs olyan, hogy van egy kiemelkedő csapat, hanem mindenkinek van esélye. Ez abból is látszik, hogy eddig nyolc forduló ment le, és öt különböző csapat győzött. Sokan féltek, hogy ők nem tudnak semmit, azután mégis sikerült egy olyan sokszínű csapatot összeállítaniuk, hogy sok területet lefedtek. Például egy tanárokból álló csapatban van magyartanár, történelemtanár, matektanár. De nem elég a lexikális tudás, hiszen vannak képfeladványaink, logikai példák, de a jó tipp is sokat segít. Úgy gondolom, hogy mindenki élvezi ezt. Sokszor kedden délelőtt még átbeszéljük az előző esti kocsmakvízes teljesítményünket. Most vagyunk körülbelül a játék felénél, és nagyon szeretnénk egy vajdasági döntőt szervezni, tehát meghívni hozzánk a szabadkai és a zentai játékosokat.

Van még egy tisztséged, hiszen helytörténész is vagy itt Topolyán.
– Történelem szakon végeztem Szegeden, és már akkor érdekelt a helytörténet. A nagybátyám is ezzel foglalkozik, így bekerültem ebbe a körbe. Szabó Jóska bácsi mondta egyszer, hogy túl rövid az élet ahhoz, hogy mindenhez értsünk, kell valami, amire specializálódunk, amibe a legtöbb energiát fektetjük, nekem ez a helytörténet. Annak idején nagyon sokat beszélgettem édesapámmal vagy a nagyszüleimmel, hiszen mindig is érdekelt, hogyan éltek régen, mit játszottak a gyerekek, hogyan öltözködtek, mit ettek, mit főztek, milyen szokások szerint éltek. Olyan vagyok, mint a pletykás öregasszonyok, akik mindenkiről mindent tudnak. Ehhez hozzákapcsolódik a tudomány, a kutatás, a nemes családok története, vagy az épületeknek a története. Ilyen volt például Topolyán a Kray család.

Ez nem is olyan régi történet, igaz?
– Igen. Volt egy sírnyitás, amiről egyébként azt gondoltuk, hogy csak nekünk nagy dolog, de amikor megtartottuk a beszámolónkat, akkor megtelt a nagytemplom. Nagyon sokan kíváncsiak voltak arra, hogy mi pontosan mit találtunk odalenn, a márványtábla alatt. Biacsi Karolinával, Rind Anzelmmel és Szakály József plébánossal meséltünk az egész munkáról. Ebből láttuk, hogy érdekli az embereket a topolyai helytörténet.

Topolyának van egy kiadványa is, a Topolis nevű újság. Ennek te vagy a főszerkesztője.
– Topolyán nagyon komoly hagyománya van az újságírásnak, így a kollégákkal, Rácz-Ejzlet Evilával és Klobušicki Marinával beszélgettünk róla, hogy mi lenne, ha indítanánk egy lapot. Az újságról annyit kell tudni, próbáljuk beállítani, hogy pártpolitika nincs benne, politika viszont igen, tehát vannak témák a városvezetésről, interjúk stb. Beszámolunk a legfontosabb történésekről, programajánlókat és hasonlókat jelentetünk meg benne. Emellett helytörténeti írások is megjelennek a lapban, valamint a múzeumi tárgyakról is publikálunk egy-egy történetet, Gazsó Hargita által. Összesen évi négy lapszám jelenik meg. Nagyon örülünk annak, hogy ezt pozitívan fogadják a polgárok.

Magyar Szó Taxi: Mi hozzuk a híreket!

Nyitókép: Kállai Göblös Nikoletta felvétele