2024. március 28., csütörtök

Adósnak áll a világ!

Nincs mire várni tovább, meg kell lépni a lépést, még akkor is, ha nem éppen a legmegfelelőbb rá az idő. Nincs mese, fel kell venni azt a fránya lakáshitelt, és végre ki kell költözni a nagyothalló néni mellől, lehetőleg valahová a város szélére, vagy még jobb, Temerinbe.

A minap a barátnőm elbeszélgetett az egyik kolléganőjével, aki közgazdász. Ő is ugyanezt a mentális „vegyek fel kölcsönt, ne vegyek fel kölcsönt” keresztet cipeli a járvány kitörése óta, amit az orosz–ukrán konfliktus, az infláció és a Szerbiában mesterségesen felpumpált ingatlanárak még nehezebbé tették.

– Végül is már évtizedek óta nem abban a világban élünk, amelyben gondolsz egyet, és házat építesz, mert van rávaló. Ez 2023. Nyugaton mindenki adós mindenkinek, így működik a rendszer. Ha már annyira sírdogálunk a német, a norvég és a svéd életszínvonal után, akkor azzal is ki kell békülnünk, hogy márpedig el kell adósodnunk. Ha nem lenne megfizethető, egy bank sem lenne ebben a szerencsétlen országban. Elvégre ők is a kölcsönökből meg a kamatokból élnek. Nem abból a két-háromszáz dinárból, amit havonta fizetsz a számlád fenntartásáért – magyarázta a barátnőmnek.

Megvallom őszintén, nagyon félek. Viszont végre mély lélegzetet kell vennem, és el kell mennem a bankba, hogy lezsírozzam a részleteket. Már pár éve spórolok egy házra, annak ellenére, hogy közel sincs elég pénzem egy normális lakhandi felépítésére.

Mégis, ha már havonta kell fizetnem a lakhatásért, akkor inkább a saját házamban fizetek lakbért. Pláne most, amikor a legtöbb lakástulajdonos vérszemet kapott a városban, és a megboldogult, agglegényként tengődő nagybácsitól megörökölt, garzon legénylakását négyszáz euróért adják ki, mert légvonalban „csak” 3 kilométerre van a városközponttól. A legjobb, valahol anyukámmal egyidős felszereléssel és bútorokkal, amelyek a szocialista Jugoszlávia csúcstechonológiáját képviselték 20 évvel a születésem előtt.

Megéri-e ezért egy szerbiai reálátlagbért adni? Pláne ha belegondolunk, hogy az ágyneműt (amelyen szegény Pero bácsi valószínűleg kilehelte a lelkét) grátiszként kapjuk.