Az 1848–49-es szabadságharcra a megemlékezés a kúlai katolikus templomban szentmisével kezdődött, azt követően a katolikus, majd az evangélikus-református temetőben a helyi áldozatok emlékművénél alkalmi műsorral és koszorúzással folytatódott.
A szabadságharcban elhunyt kúlai Sorok Sándor, Fogdt József, Dráhal János és a többi ismeretlen vértanú emlékoszlopánál először a Kossuth-nóta csendült fel, amelyet a Népkör Magyar Művelődési Központ Bartók Béla vegyeskórusa adott elő. Ezt követően Futó Dávid (5. osztály) és Papp Eleonóra (8. osztály) egy-egy rövid szöveget olvastak a forradalomról, majd néhány mondat erejéig kitértek arra, hogy idén ünnepeljük Petőfi Sándor születésének a 200. évfordulóját, így valójában összekapcsolták a forradalmi megemlékezést Petőfivel. Hugyik Karolina a költő Magyar vagyok című alkotását szavalta el, ünnepi beszédet pedig Kozma Lívia, a Magyar Nemzeti Tanács tájékoztató bizottságának elnöke mondott. Az emlékműnél a kegyelet virágait Valka Károly, a VMSZ körzeti szervezetének elnöke, Kozma Lívia és Goga Zsolt, a Népkör MMK elnöke helyezték el.
A megemlékezés az evangélikus-református temetőben Korbai Károly, a szabadságharc honvédtisztjének sírjánál folytatódott, ahol Szilágyi Dénes István református lelkész hirdetett igét és Papp Róbert helyi nyugdíjas mondott rövid ünnepi beszédet. Az emlékezés virágainak elhelyezését követően a műsort a Bartók Béla vegyes kórus zárta.
Nyitókép: Paraczky László felvétele
