Kémkedésből rendőri kihágás

A trianoni békediktátum aláírását követő politikai feszültségekkel teli években az államhatalom a délvidéki területeken többek között kémperekkel igyekezett megfélemlíteni a helyi magyar lakosságot. E perekben az államügyészség a legcsekélyebb közvetett bizonyítékok alapján is képes volt bárkit államellenes bűncselekménnyel, kémkedéssel és hazaárulással megvádolni. 1922-ben e váddal csak Szabadkán összesen 40 letartóztatás történt, és 65 bűnvádi eljárást folytattak le.
1923. február 27-én a szabadkai törvényszéken éppen egy ilyen kémper főtárgyalása zajlott le.
A Bácsmegyei Napló című szabadkai napilap aznap megjelenő száma a vádlottak névsorát is ismertette:
„Az államügyészség vádat emel Stojkovics Koszara 30 éves, ügyvédi írnok, Molnár Vica 39 éves napszámosnő. Patócs Mariska 25 éves magánhivatalnok. Stojkovics Jelena, 21 éves ügyvédi irnok vádlott és – az ezidőszerint szökésben levő – Székely Béla 25 éves magánhivtalnok suboticai lakosok ellen az államvédelmi törvény I. és II. szakasza alapján.”
A névsor mellett a vádat is megismerhetjük a napilap írásából.
„A vád szerint Stojkovics Koszara 1922. év augusztus hó első napjai óta, október 23-i – letartóztatása napjáig – részint személyesen, részint levelezés utján, állandó összeköttetést tartott fönn Novákovics Dusán megszökött, volt szerb hadnaggyal, aki ezidőszerint a szegedi magyar kémirodában teljesít szolgálatot. Az elsőrendű vádlott ebben az időben több alkalommal Molnár Vica utján levélben értesítéseket küldött pénzbeli jutalom ellenében Novákovicsnak. Azonkívül múlt év szeptemberében személyesen is találkozott Kelebián Novákovics Dusánnal, Egger magyar kapitánnyal és Tomcsányi alhadnaggyal, akikkel megállapodott hogy állandó havi javadalmazás ellenében katonai adatokat fog velük közölni. Ezt néhány alkalommal Molnár Vica közvetítésével meg is tette, s ez által olyan külföldi egyéneknek tett szolgálatot, akik az állam belső rendjét és biztonságát veszélyeztették.”
A másik két személyt pedig azzal vádolta az államügyészség, hogy tudomásuk volt a fenti bűncselekményről, a hatóságokat erről mégsem értesítették.

Magáról a kémkedési perről a Bácsmegyei Napló február 28-ai számában olvashatunk részletes beszámolót. E szerint két vádlottat, Stojkovics Koszarát és Molnár Vicát végül pusztán tiltott határátlépés miatt találta bűnösnek a bíróság, és ezért őket 14 napi elzárásra ítélte, amelyet azonban a vizsgálati fogsággal kitöltöttnek tekintettek. A másik két vádlottat felmentették a vádak alól. A beszámolóból többek között az is kiderült, hogy Molnár Vica, akit az ügyészség azzal vádolt, hogy levélben küldött értesítéseket a szegedi magyar kémiroda számára, valójában írni és olvasni sem tudott.
A Bácsmegyei Naplóban, szintén a február 28-ai számában, vezércikkben fűztek kommentárt a perhez, amelyben kiemelték, hogy az eljárás során „a felségsértés rettentő vádja egy rendőri kihágássá pukkant ki”.
„Bizonyára mindeni lelkiismeretesen végezte feladatát s látta el azt a tisztséget, amit az államhatalom reá ruházott. De mégis csak meg kell egyszer keresni s föl kell tárni azokat az okokat, amely az ilyen bűnügyeket megteremtik, amelyek rendkívüli elfogultságot adnak a hatóságoknak, költséget okoznak az államkincstárnak, izgalmat és rettegést a lakosságnak, sokszor rendkívüli szenvedést a vádlottaknak – s amelyek vagy fölmentő, vagy pár napos elzárást kimondó ítélettel végződnek.
Ez nem helyi jelenség. Nem szuboticai és nem jugoszláviai, bár kétségtelen, hogy talán itt teremnek meg legnagyobb számmal a kémkedési – nem ügyek, hanem – vádak.” – írták a vezércikkben, majd alább hozzátették: „Ez a jelenség jólismert Erdéyben is, Szlovenszkóban is s bizonyára mindenütt, ahol nemzeti kisebbségek élnek s ahol a hatósági jogokat gyakorló tisztviselők meggyőződése és lelki berendezkedése nem ment még át az elfogulatlanság, a lehiggadt türelem s tisztán látó fölvilágosultság retortján. Bizonyára Olaszország szlávok lakta területein is bővebben terem meg a kémkedési vád, mint a búza s Lengyelország németjei között is sokkal több a kémgyanu, mint a kém.”