Részlet egy tudományos cikkből, a „világ egyik legrangosabb tudományos folyóirata a Nature a Neuronnyomán:
„(...)Legendásan hűséges rágcsáló a préripocok. A tudósok eddig úgy hitték, megtalálták az állatkák „szeretethormonát" – s bár azt génügyileg kiszerkesztették belőlük, a csalfaságot mégsem sikerült beléjük plántálni.
Az amerikai préripockok (Microtus ochrogaster) jellegzetessége a monogám természet. A hímek egyetlen párzás után „beleszeretnek" párjukba, olyannyira, hogy vele maradnak rövid életük végéig. A l'amour egyébként odáig megy, hogy a hímek a többi nősténnyel szemben kifejezetten agresszívvé válnak. Mivel ez a fajta elköteleződés az állatvilágban eléggé ritka dolog, számos kutató alkalmaz préripockokat a szerelem kialakulásának modellezésére.
Megpróbálták kiszerkeszteni a préripockok szerelmi hormonát, de nem igazán sikerült a kísérlet – írta meg a témához kapcsolódóan a világ egyik legrangosabb tudományos folyóirata a Nature a Neuron nyomán. Mint olvasható, a néhány napja publikált tanulmány megkérdőjelezi azt a több évtizedes kutatást (és vélekedést), hogy az oxitocin („szerelmi hormon") fehérje a felelős a pocok házi boldogságáért.
Ugyanis a kutatók a CRISPR génszerkesztés segítségével oxitocint nélkülöző rágcsálókat „hoztak létre", ám ezek még mindig felelős szülők maradtak, és továbbra is monogám kapcsolatokat alakítottak ki társaikkal. (...)" (A teljes cikk: https://www.magyarhirlap.hu/kronika/20230130-nem-jott-be-a-genszerkesztett-hutlenseg)
Ne legyen illúziónk, ezt az emberek miatt kutatják, és nekünk szánják a több milliárd emberrel – nyíltan! – kevesebbet akaró trilliárdosok. A számoló kiszámolók. Őket jótékonykodóknak tartja a mai világ, és nem fölakasztandó tömeggyilkosoknak. Ma is vígan pózolnak.
A négy évvel ezelőtti délvidéki vicc, miszerint:
„Elterjedt a Covid idején, hogy a WHO épületéből látták dr. Mengelét kijönni. A WHO azonnal cáfolta: Nem jött ki." – immár jó régóta nem vicc. Kedves embertársak, ne legyünk naivak, tudni kell, ki a pocok.
És tudni kell, ki és mi az ember. Isteni lény, akiből sosem lehet a szeretetet kiszerkeszteni. Mint az embertelen kísérlet bizonyítja, még az állati lényekből sem. És a növényekből sem. Még a kövekből sem. Mert itt, e világon semmi sem csak hús és anyag és vegyület, hanem minden isteni lény és élő-lény. Fény lény. Az utolsó porszemig.
De akkor mit mondjunk a léttel kísérletező, létrontó, lelketlen „pockokra"? Hamvas a Hagyománnyal együtt figyelmeztet: az ember nem süllyedhet állati szintre, mert az Teremtett szint, csak az alá, a bestialitás démoni szintjére. Amit csak a Fény számolhat föl. Amely mindannyiunkban van. Élőn, lüktetőn, kimetszhetetlenül, és amit éppen most kell fölerősíteni mindannyiunkban, amikor azt immár kórosan elfedtünk, eltakartunk, elfeledtünk. De ezért mindannyiunknak meg kell szenvedni. A pockok már tegnap megtették.
Éljenek a pockok! A Pokolba a bestékkel!
