2024. április 25., csütörtök

Majd jó lesz…

A Belgrád–Budapest gyorsvasút építése gőzerővel süvít. Igazi viszonyítási alapunk nincs, hiszen kevesen láttak munka közben egy nyugati építőbrigádot, de az itt megszokott munkatempóhoz képest valóban fénysebességgel dolgoznak a kínaiak. Hogy viszonyítani tudjunk, egy friss példa: a tavalyi év végén az útkarbantartók Topolyán, a Zentai úton az út szélén felgyülemlett földet nyesték le. Ez fontos munka, mert lehetővé teszik, hogy a víz lefolyjon, s ha megfagy, akkor nem feszíti szét az aszfaltot. Az érintett szakasz kb. 1,2 kilométer hosszú volt, és a munkához kivonult egy egész brigád munkagépekkel, tehergépjárművekkel, és olyannyira körültekintőek voltak, hogy lezárták az útnak azt a felét, ahol a munka épp folyt. Mindez nem is lett volna gond, ha nem egy hónapig húzzák a munkát. Ez idő alatt jelzőlámpa szabályozta a forgalmat, és aki Zenta irányába ment volna Topolyáról, annak negyedórát kellett várnia, ha nem volt szerencséje. Tíz szorgalmas kubikos egy hét alatt befejezte volna, és még árkot is ástak volna az út mellé.

A topolyai példához viszonyítva a vasút építése valóban tempósan halad, viszont igencsak igénybe veszi az építkezés környékén élők türelmét. Mivel kishegyesi vagyok, elsősorban az itteni helyzetről tudok beszámolni. Ez azért is érdekes, mert itt igen komoly munkák folynak: egy új híd épül a vasút fölé, és egy viadukt fogja átszelni a Krivaja völgyét. Valószínűleg szép és látványos lesz a végeredmény, de az építők a cél szentesíti az eszközt jelmondat alapján dolgoznak. Az építkezés rengeteg föld megmozgatásával jár, s ehhez rengeteg tehergépjármű kell, amelyek mind a falun keresztül száguldoznak. Nem véletlenül írtam a száguldozni szót, hiszen nem igazán tartják be a sebességkorlátozást. Egy teherautó már halálos kimenetelű balesetet is okozott, szerencsére ez kirívó példa, viszont a mindennapi kellemetlenségek nem. A dübörgő, túlsúlyos járművek szétrázzák az utakat és a hidakat a településen. A Topolya–Kishegyes közti úton is újra kinyíltak a befoltozott kátyúk. Mondjuk, ez nem volt akkora kunszt, mert az útkarbantartók általában lapáttal és némi aszfalttal végzik a lyukak javítását. Az esős időszak beköszöntével sártengerré váltak Kishegyes utcái, mert a nagy gépek tömérdek mennyiségű sarat hordtak fel az utakra. Az építkezők megérezhettek valamit, mert ciszternás teherautókkal megpróbálták letakarítani a sarat, de mivel a söprűrész hiányzott a járművekről, mindössze híg latyakká változtatták.

A jó dolgokért áldozatokat kell hozni, így én is inkább hallgathatnék a panaszkodás helyett, de kérdés, hogy mennyire éri meg mindez a helyieknek. A kishegyesi és a szeghegyi állomás nem fog ilyen funkciót ellátni a jövőben, és félő, hogy lebontják azokat, de erről nincs megbízható információ. A kettő helyett talán majd épül egy új, valahol a két falu között. Kérdés, hogy mennyire fogják ezt a helyiek használni, ha valóban megépül.

Személyes véleményem, remélem, tévedek, hogy kínai hitelből a kínaiak építenek egy gyorsvasutat, amin az árujukat fogják szállítani. Aztán a hitelt a mi adónkból fogják fizetni, akárcsak az esetleges meghibásodások kijavítását. A meghibásodások veszélye pedig igen valószínű, ha figyelembe vesszük Kína más, hasonló volumenű beruházásait, amit a helyiekkel fizetettek meg. 2016-ban Ecuadorban építettek vízerőművet, amely már repedezik, és szakemberek szerint komoly a baj. Pakisztánban tavaly leállt a Neelum-Jhelum erőmű, mert repedéseket találtak a vizet szállító alagútban. Hasonló példákról számolnak be a világ számos részéről, de hogy ne menjünk messzire, a gyorsvasút Belgrád–Újvidék közti egyes szakaszán 200 km/h helyett már csak 160 km/h-val mehet a vonat.

Tényleg remélem, hogy tévedek, és csak azért panaszkodok, mert hiába mosom meg a kocsim, mire hazaérek, olyan mocskos lesz, mint előtte.

Nyitókép: Sár és építkezés (Lakatos János felvétele)