2024. április 27., szombat

Róka fogta csuka

Az előttünk álló év – a jelenlegi helyzet alapján – nem kecsegtet igazán jó gazdasági kilátásokkal. A dolgok azonban olyan gyorsan változnak, hogy végül utólag akár még jó évet is zárhatnak egyes nemzetgazdaságok. A jelenlegi kilátások szerint azonban a világgazdasági konjunktúra – a koronavírus által leginkább sújtott 2020-as évet nem számítva – 2009 óta a leglassúbb növekedést produkálhatja. A trendek előrevetítése azt jelzi, hogy a fejlett gazdaságok számottevő hányada nagy valószínűség szerint recesszióba kerül. Az orosz–ukrán konfliktus árnyékában a helyzetet valójában a világ első számú és az őt szorosan követő második helyezett furcsa viszonya határozza meg. Egyfajta róka fogta csuka jelenségről beszélhetünk. A szólás egy anekdota nyomán született, amelyben egy róka olyan szerencsétlenül fogta meg a csukát, hogy egymásba haraptak, és így egymásba kapaszkodva maradtak. A két nagy rivális kölcsönös függőségben él egymással. Mégis, jó eséllyel Kína és az Amerikai Egyesült Államok tovább eszkalálódó konfliktusa határozza meg a 2023. évet. Miközben azonban a jelek arra utalnak, hogy a viszony a konfliktus felé halad, a két vezető nagyhatalom sok mindenben egymástól is függ. Peking a jelek szerint inkább a multipoláris rendszer felépítésében érdekelt. Az USA-val is a gazdasági kapcsolatok mélyítése felé terelné a kapcsolatokat az új hidegháború helyett. Kína első számú exportpiaca az USA, Amerika pedig az importja egyötödét Kínából fedezi. Kölcsönösen erős tehát a gazdasági függőség. A rivalizálás azonban a jelek szerint még így is megmarad. A Trump elnöksége alatt indított, úgynevezett kereskedelmi háború sem hozott áttörést vagy trendfordulót. Sőt, tovább romlott az USA külkereskedelmi mérlege Kínával szemben. Láthatóan Kína a „puha terjeszkedés” sikeres politikáját folytatja. Nem akarnak igazából valódi háborút, noha gyakran demonstrálják katonai erejüket. A gazdasági kapcsolatokat folyamatosan építik, gazdaságilag terjeszkednek, építik az új selyemutakat.

NEHÉZ ÉV ÁLL ELŐTTÜNK

A világgazdaság egésze számára 2023 nehéz év lesz. A globális növekedés fő motorjai, elsősorban az Egyesült Államok, Európa és Kína is egyaránt gyengülő teljesítményt produkál. Kristalina Georgieva, a Nemzetközi Valutaalap (IMF) vezérigazgatója is erre figyelmeztetett a napokban. A világgazdaságot az ukrajnai háború mellett az emelkedő árak, a magasabb kamatlábak és a koronavírusnak az ismételt kínai terjedése is terheli. Az IMF ezért is csökkentette a 2023-ra vonatkozó növekedési kilátásokat. A különféle elemzések szerint elsősorban Németország és Olaszország teljesíthet alul gazdasági szempontból az előttünk álló évben. Ez azért nem jó hír, mert országunk a külkereskedelmének jelentős részét bonyolítja ezekkel az országokkal. Ugyanakkor az esetleges ottani recesszióknak nem kell automatikusan minálunk is visszaesést hozniuk. Magyarország például, mely az utóbbi években szintén Szerbia jelentős külkereskedelmi partnerévé nőtte ki magát, a nehézségek ellenére, valószínűleg elkerüli a recessziót.

A KAMATNÖVELÉS NEGATÍV MELLÉKHATÁSOKKAL JÁR

Amikor olyan hírek járják be a világsajtót, hogy egy adott ország nemzeti összterméke két egymást követő negyedévben csökkenést mutat, ami a technikai recessziót jelenti, ezt mindig aggodalommal fogadják a tőzsdék, de a menedzserek vagy akár az egyszerű emberek is. Pedig valójában sok esetben kevésen múlik a gazdaság bővülése és zsugorodása. Például a 0,1 százalékos bővülés és a 0,1 százalékos visszaesés majdnem ugyanazt az állapotot jelölheti. A reakciók viszont felnagyíthatják az ilyen apró eltéréseket.

A legrosszabb és a legkedvezőbb forgatókönyvek megvalósulása esetén is az energetikai hatékonyság és az energiabiztonság marad a versenyképesség fontos pillére, ezért erősítésükön kell dolgozni, ha nem szeretnénk lemaradni. A korábban példának tekintett, a fejlesztő állam modelljét követő, rugalmasan és gyorsan alkalmazkodó ázsiai országok is nehézségekkel küszködnek. A magasabb energiaárak mellett súlyos kihívásokkal néznek szembe. Az esetenként drasztikusan megváltozó cserearányok új lehetőségeket is teremtenek. Sajnos olyan turbulens időket élünk, hogy nehéz mostanában olyat extrém dolgot jósolni, amit ne szárnyalna túl az élet. Viszont azt is tapasztalhattuk, hogy a világgazdaság korábban soha nem tapasztalt gyorsasággal képes alkalmazkodni is. A pénzromlás ütemének gyorsulása ellen a világ jegybankjainak többsége szigorított a monetáris politikáján. Elsősorban az alapkamatok emelésével harcolnak a pénzromlás ellen. A jegybanki kamatkondíciók emelése a korábbi tapasztalatok szerint több csatornán keresztül képes lassítani az inflációt. Ennek azonban reálgazdasági ára is van, mert visszafogja a beruházásokat, az pedig az aktivitás csökkenéséhez vezet.