2024. április 26., péntek

Tél – megfázás, influenza, koronavírus

Interjú prof. dr. Milotka Fabri infektológussal

Az ember legtöbbször csak legyinteni szokott egy-egy téli nátha, megfázás megjelenésekor, hiszen az esetek legnagyobb százalékában pár nap pihenés, teafogyasztás vagy tüneti gyógyszerkezelés során a probléma megszüntethető. Legalábbis a COVID–19 megjelenéséig a legtöbbünk így gondolkodott.

Felmerülhet viszont a kérdés, hogy milyen nehézségekkel jár a diagnoszták, azaz az orvosok számára kideríteni, egyszerű megfázásról, koronavírus által okoztt megbetegedésről vagy influenzáról beszélünk. Ha pedig megszületett a diagnózis, milyen különbségek jelenhetnek meg a kezelésük során, ha egyáltalán létezik számottevő különbség a három eset gyógyszerezése között, s ha nincs, akkor szükség van-e egyáltalán a pontos diagnózis felállítására? Ilyen s ehhez hasonló kérdésekkel fordultam az Újvidéki Gyógyszerészeti Egyetem professzor asszonyához, dr. Milotka Fabri infektológushoz.

Prof. Dr. Milotka Fabri

Prof. Dr. Milotka Fabri

Első kérdésem a szakmájára vonatkozik. A pandémia ideje alatt sokszor hallottuk az infektológia, virológia és epidemiológia szakszavakat. Mi a különbség a három orvosi szakirány között? Mivel foglalkozik az infektológus?

– Az infektológus, azaz a fertőző betegségekkel foglalkozó szakorvos olyan klinikus, akinek feladatai közé tartozik a betegség kezdetéről és lefolyásáról különböző adatok minél részletesebb begyűjtése. Megvizsgálja a beteget, elvégzi a szükséges diagnosztikai eljárásokat, s végül diagnosztizálja azt, terápiát ír elő, és megelőző intézkedéseket kérvényez az adott betegség másokra való átterjedésének megakadályozása érdekében. A fertőző betegségek szakorvosa közvetlen kapcsolatba áll a beteggel, a kapott epidemiológiai adatokat pedig továbbítja az epidemiológusnak, a betegtől mintavételezett biológiai anyagot pedig átadja a virológusnak.

Gyógyszerészként muszáj megemlítenem a felesleges antibiotikumfogyasztás rizikóját. Mint ismeretes, az antibiotikumok csak a bakteriális eredetű megfázást tudják gyógyítani, de mégis mi alapján dönthető el, hogy vírus vagy baktérium okozza a tüneteket? Egyáltalán a laikus emberek számára fontos-e pár alapvető különbséget megjegyezni, és ha igen, mik lennének azok?

– A vírusok és a baktériumok két teljesen különböző mikrobiológiai ágens közé tartoznak, amelyek közül a vírusokat kizárólag specifikus vírusellenes, a baktériumokat pedig antibiotikumos terápiával kezelik. A vírusos vagy bakteriális fertőzések klinikai megnyilvánulásai az érintett szervtől vagy szervrendszertől függenek. Leggyakrabban általános fertőző tünetegyüttessel kezdődnek, úgymint láz, rossz közérzet, fejfájás, izom- és ízületi fájdalom, hányinger. Ebben az időszakban nem lehet megkülönböztetni a vírusos és bakteriális fertőzéseket. Amikor bizonyos betegségekre jellemző tünetek jelentkeznek, a tapasztalt klinikus időnként meg tudja különböztetni, hogy vírusos vagy bakteriális fertőzésről van-e szó, de ez legtöbbször laboratóriumi elemzések nélkül lehetetlen. A terápia csak akkor kezdhető meg, ha egyértelműen megkülönböztethető, hogy a betegség oka vírus vagy baktérium.

Mi a különbség a megfázás, azaz nátha, influenza és a koronavírus által előidézett COVID–19 között?

– A nátha kifejezés a felső légutak enyhe vírusfertőzésére utal, amely különböző mértékben magában foglalja az orrdugulást és orrfolyást, tüsszögést, torokfájást, köhögést, alacsonyabb lázat, fejfájást és rossz közérzetet. Ma mintegy 200 különböző vírus vagy vírustípus ismeretes, amelyek a megfázásos entitásnak minősített felső légúti fertőzéseket okozhatják. A rhinovírusok az összes kórokozó körülbelül 50%-át teszik ki, de vannak adenovírusok, koronavírusok és még sok más. A megfázást meg kell különböztetni az influenzától, a COVID–19-től, a bakteriális torokgyulladástól, az akut hörghuruttól, az akut bakteriális arcüreggyulladástól, az allergiás szénanáthától és a szamárköhögéstől, amelyek gyakran speciális kezelést igényelnek és súlyos szövődményekkel járhatnak. A megfázás magától elmúlik, bár a felső légutak bakteriális továbbfertőződése súlyosbíthatja azt. A betegség tünetei általában 3–10 napig tartanak. Az enyhe formák nem is igényelnek tüneti terápiát. Ha a betegség jelei kifejezettebbek, akkor a panaszok enyhítésére gyógyszerek, természetes készítmények szedése javasolt. Fejfájás, fülfájdalom, izom- és ízületi fájdalom, valamint rossz közérzet esetén az paracetamol vagy más nem szteroid gyulladáscsökkentő szerek, úgymint ibuprofén, diklofenák vagy acetilszalicilsav, javasoltak. Az orrdugulást enyhíthetik az antihisztaminok és dekongesztánsok kombinációja, amelyek fájdalomcsillapítókkal együtt is használhatók. A meleg teák, méz, vitaminok minimális hatással vannak a betegség hosszára és a tünetek enyhítésére. Az antibiotikumok nem hatnak a vírusokra, nem szabad őket nátha esetén szedni, hiszen inkább ártanak, mint használnak vírusos megfázás lefolyása során.

– Az influenza egy akut légúti betegség, amelyet az influenza A vagy B vírusai okoznak. A lappangási idő 1–4 nap. Jellemzően hirtelen fellépő lázzal, nem produktív köhögéssel és izomfájdalommal kezdődik. Az egyéb tünetek, köztük a gyengeség, a torokfájás, az émelygés, az orrdugulás és a fejfájás, más vírusos betegségekhez hasonlók. Hangsúlyozni kell, hogy az idősebb felnőtteknél (65 év) és a gyengébb immunrendszerű betegeknél nagyobb valószínűséggel jelentkeznek ezek a tünetek, akár mentális állapotváltozás kíséretében is. Az idősebb betegeknél súlyos szövődmények közé tartozik a bakteriális tüdőgyulladás, amely általában az influenza megjelenését követő néhány napon belül jelentkezik. Az ilyen betegeknél gyakran kezdeti klinikai javulás, beleértve a láz csökkenése, majd annak újbóli kiújulása és produktív köhögés megjelenése következik be. Az influenzaterápia többnyire tüneti jellegű, bár érdemes felismerni azokat a betegeket, akiknél nagyobb a kockázata a súlyosabb szövődmények kialakulásának, azért, hogy az első 48 órában megfelelő antivirális terápiát alkalmazhassunk oszeltamivir (Tamiflu) vagy zanamivir (Relenza) hatóanyagokkal.

A SARS-CoV2 vírus okozza a COVID–19-et, amely a tünetmentes fertőzéstől kezdve az enyhe légúti megbetegedéseken át, mint a „közönséges” megfázás, a súlyos tüdőgyulladásig, akut légzési distressz szindrómával és többszervi diszfunkcióval is manifesztálódhat. A legtöbb COVID–19-ben szenvedő beteg nem igényel kezelést, de ha a kezelés indokolt, arról a lehető leghamarabb gondoskodni kell. A szövődmények kockázati tényezőivel élő betegek (idősek és krónikus betegek), több napig fennálló magas láz vagy légzési nehézség megjelenése azonnali orvosi ellátást igényel.

Feltételezhető, hogy a szigorú higiénés szabályok és a karanténidőszakok betartása révén nemcsak a koronavírus, de a nátha és az influenza terjedését is sikerült mérsékelni az elmúlt két-három évben. Megfigyelhető-e ez a jelenség, és ha igen ennek, milyen következményei lehetnek?

– Többéves gyakorlatom során először fordult elő, hogy a légúti vírusok korábban jól ismert terjesztési módjai közül a lakosság széles tömegénél alkalmaztak ilyen intenzív, megelőző intézkedéseket. A 2020 és 2021 között rendelkezésre álló adatok azt mutatják, hogy a SARS-CoV2-világjárvány idején jelentett influenza és egyéb légúti vírusfertőzések száma jelentősen csökkent. Az Egyesült Államokban végzett nagy multicentrikus vizsgálatban az influenzafertőzések számát 13,7-ről 0,73-ra, a légúti nátha vírusfertőzést pedig 4,64-ről nullára csökkentették. Ezek az adatok erősen arra utalnak, hogy a kézhigiénia, a maszkviselés és a társadalmi távolságtartás együttes hatása nagyban befolyásolja a légúti fertőzések terjedését.

Igaz-e, hogy az idei influenzajárvány sokkal erőteljesebben fog terjedni és markánsabban fog manifesztálódni, pont az elmúlt évek által generált, természetes immunizáció hiánya miatt?

– Nem tudom, hogyan válaszolhatnék erre a kérdésre, mivel decemberben nem emelkedett az influenzás betegek száma, ami azt jelentheti, hogy a szóban forgó két évben nem történt jelentős változás a szervezetünkben keringő vírusokkal szembeni kollektív immunitásban.

Érdemes-e 2022 végén a védőoltásokról beszélni? Kiknek javasolt felvenni még egy dózis koronavírus-vakcinát, illetve a már évtizedek óta piacon lévő influenza-védőoltást?

– A COVID–19 elleni oltóanyagok emlékeztető dózisai olyan stratégiát jelentenek, amely javítja a SARS-CoV2 változataival szembeni hatékonyságot, gyengült immunitás esetén. Két bivalens mRNS-fokozó vakcinát használnak, amelyek az eredeti (első) SARS-CoV2 törzs és az Omicron B.4/B.5 variáns (Pfizer és Moderna) felszíni antigénjét célozzák meg. A Centers for Disease Control and Prevention (CDC) azt javasolja, hogy minden 5 évesnél idősebb személy, aki felvette a COVID–19-oltás első sorozatát (beleértve azokat is, akik már kaptak emlékeztető oltást monovalens oltással), kapjanak egy adag bivalens vakcinát is, legalább két hónappal az utolsó vakcinaadag beadása után.

Kisebb-nagyobb influenzajárványok szinte minden évben előfordulnak a téli időszakban. Úgy gondolom, hogy az éves influenza elleni védőoltás nagyon fontos egészségügyi intézkedés a fertőzés megelőzésében, és ezt az idei szezonban is be kell tartani.

Sokszor hallani, hogy az influenza vírusa olyan gyorsan mutálódik, hogy az ellene kifejlesztett három, illetve négy törzset tartalmazó oltóanyag fabatkát sem ér. Valójában mi az igazság?

– Való igaz, hogy az influenzavírus megváltoztatja az antigénjeit, és a vakcina hatékonysága attól függ, hogy a vakcinához használt antigének és a keringő vírus antigénjei milyen mértékben illeszkednek egymáshoz. Nem szabad azonban megfeledkeznünk más tényezőkről sem, amelyektől függ az influenza elleni védőoltás hatékonysága: a beoltott személy életkora és alapvető egészségi állapota, az oltás végrehajtásának sebessége egy adott régióban, illetve az oltott személyek száma.

Ön és a családja miképp készül a téli szezonra?

– A családomban a védőoltás áll az első helyen, mint betegségmegelőzési módszer. A tömegközlekedésben, boltokban, színházakban továbbra is használni kellene a száj- és orrmaszkokat, bár ezt egyre ritkábban tesszük meg. Ami a vitaminokat illeti, különösen a C- és D-vitaminnak van meg a helye az immunrendszer támogatásában, de az általam megismert tanulmányok nem támasztják alá a vírusos felső légúti fertőzések kockázatának csökkentésében betöltött szerepüket.

Nyitókép: pixabay.com