2024. április 27., szombat
VOLT EGYSZER EGY ÚJVIDÉK (275.)

Őszi-vidéki mindennapok

Mi történik egy vidéki, határszéli városban, amikor nem történik semmi? Amikor csak a hétköznapok sorakoznak. Amikor csak nagy ritkán történik olyan valami, ami a város életét úgy istenigazából, felrázza. Először a békevilágra jellemző vallási ünnepeken kívül nagyban zajlott a társasági élet. A rendes évközi összejövetelek, mint amilyen az Újvidéki Dalárda összejövetele volt a Geiger-féle vendéglőben, András napja alkalmából, amelyen Rangl Endrét, a Dalárda ellenőrét névnapját köszöntötték.

A szemtanúk szerint dalban és felköszöntőben nem volt hiány. Vasárnap már az Újvidéki Polgári Magyar Daloskör a Dungyerszky színházban tartott műkedvelő előadást, a nagy népszerűségnek örvendő népszínművet a „Kósza Jutkát” adták elő ismételt sikerrel. Az előadást követően az Erzsébet-szálló éttermében társasvacsora volt, amelyen Piukovich Sándor köszöntötte a szereplőket és a közönséget is. Az azonban, ami különösen sikeresnek mondható, az a városházán megtartott „Vernisaggage”, amelyet Solymosi Márton, az akkoriban igen ismert budapesti műkereskedő 32 jeles magyar festőművész eredeti alkotásaiból rendezett a városháza nagy tanácstermében. Ennek a kiállításnak azért is tulajdonítottak nagy jelentőséget, mert ezt megelőzően a városban rendezett vándorkiállítások „silány anyagot” mutattak be.

„Amint az ember a városháza nagy tanácstermének, tágas, világos helyiségébe lép, mindjárt látja, hogy itt értékben és reprezentációs nevekben egyaránt gazdag s a mi művészi életünkben nagyjelentőségű kiállítás áll előttünk”. Ezért a tudósító szerint „...hogy itt komoly mesterművészeknek, komoly kritikát is megbíró művészetéről van szó”. Itt nemcsak a művészi problémák megoldását jelenti, hanem amit a képvásárló is értéknek ismer el”. A kiállítás „kiemelkedő, pompás kollekciója” Csók István öt képe. Csók Istvánban az újvidéki műértő, a „jövőnek dolgozó igazi nagymester, akinek modern lelke az őszinte ember meggyőződésével hosszú művészi keresés után találta meg a magyar piktúra annyira egyéni gyönyörű harmóniáját s oly bravúrral egyeztette össze a magyar néplélek faji művészetét a haladó kultúrával, mind talán egyetlen magyar piktor sem”. A kiállítás második szenzációjának Nyilassy Sándor szegedi festőt tartották.

Kiállították még Dudits Andor, a magyar művészet büszkeségének képeit, Feszty Árpád, Jókai Róza, Gergely Imre, Udvary Géza, Bosznai István és Romek Árpád képeit. De a kiállítók között volt Várady Kálmán is, aki az újvidéki gimnázium rajztanára volt. Minden esetre, a kiállítás kielégítette a vidéki városok, így Újvidék „önálló, magasabb igényű közönségének” igényét „ízlés fejlesztő hatását elvitathatatlannak és kultúr szolgálatnak” mondhatták. December 8-án, a zárás napján, az újvidékiek még megtekinthették a gyűjteményt, és vásárolhattak is. A Solymosi-féle kiállítás december 12-étől Szabadkán volt látható, ahol szintén a gyűjtemény és műkereskedő művészi érzékét dicsérték.

A művészeteken kívül, az élet zajlott, a tél közeledett. Az újságokban hirdették a tűzifa felaprító telep szolgálatait, amely nemcsak vágást és faaprítást vállalt, hanem a pincébe hordást is. Ettől azonban, nagyobb izgalmat jelenthetett egy szerencsétlenségnek a híre, amelyben dr. Dungyerszky Lázár országgyűlési képviselő automobilja elütötte Varga Sándor, kisfiút, aminek minden jel szerint, következményei is lettek. A kisfiú borda és lapockacsonttörést szenvedett és válságos állapotban a kórházba került. A rendőrség vizsgálatot indított és erélyes intézkedéseket hozott.

A szerencsétlenség a Petőfi utcában játszódott le, és ezért, Payerle Nándor, főkapitány Hírdetményben tudatta, hogy a „szerencsétlenségek kikerülése végett „terhes kocsik nem járhatnak a Petőfi- utcába, akként az üres járművek (automobil, magánfogat, bérkocsi, szekér  stb.) is kötelesek elkerülni a Petőfi utcát s csak azon esetben hajthattak a Petőfi utcába (vagyis az Orient-szálloda és Erzsébet-tér közötti útszakaszon), ha onnét szállítanak, vagy oda szállítottak valakit”.  A tűz sem kerülte el a várost, éppen a főutcának számító Kossuth Lajos utcán lévő Momirovits -féle ruhabolt gyulladt ki az éj közepén, egy a „kályhából kipattanó szikrától”. A tűz gyorsan terjedt és az egész üzlet lángba borult, az egész ruhakészlet, pedig elégett, tetemes kárt előidézve.

Pár nap múltán, a Bercsényi Miklós utcában „garázdálkodtak Hephaistos lángjai”, de a tűzoltóság gyors intézkedése eredményesnek volt mondható. A tűzesetek számának megnövekedése, csak arról vall, hogy Újvidéken elkezdődött a fűtési idény.