2024. április 26., péntek
MAGYAR SZÓ TAXI

„Nem szabad pesszimistának lenni” – VIDEÓ

Utasunk Méhes Béla, a bácskossuthfalvi Sila Kft. tulajdonosa

Szeptember 23-án újra begördült a Magyar Szó Taxi, napilapunk videós beszélgetős műsora. Minden héten újabb vendéggel jelentkezem, aki beül mellém az anyósülésre, és együtt autózunk, miközben nem mindennapi témákról osztjuk meg egymással gondolatainkat. A teljes beszélgetésről készült videót a Magyar Szó online felületén, a Facebook-oldalunkon és a YouTube-csatornánkon tekinthetik meg, a szerkesztett változatát azonban napilapunkban is elolvashatják.

Méhes Bélát régóta ismerem már, de az ismeretség idáig azon a szinten maradt, hogy én tudom, hogy ő kicsoda, de ő nem tudja, hogy én ki vagyok. Ahogy odaértem a forgatásra, egyből azzal indítottam a beszélgetést, hogy milyen régen jártam már Bácskossuthfalván. Az ezt követő kérdés magától értetődő volt: mikor voltam én ott egyáltalán? És ekkor bevallottam, mennyire féltem tőle anno, a Nyári Táborokban, ahol mindig úgy tekintettünk rá, mint nagyfőnökre. Ezen természetesen ő jót mosolygott. Talán ez a kis kezdeti társalgás oldotta fel annyira a feszültséget, hogy sokkal könnyedebben tudtunk a Sila Kft. múltjáról és jelenéről beszélgetni, a vállalkozói szféráról, és arról, hogy egy láncgyár vezetőjéből hogyan lesz hirtelen borász.

– A Sila Kft.-t 1961-ben alapították. Egykoron állami vállalat volt, amely a helyi fémeseket tömörítette. Édesapám 1970-ben lett a vállalat igazgatója, amelyet 37 éven keresztül vezetett. Én 15. éve állok a cég élén. Kezdetben csak láncgyártással foglalkoztunk, később a konyhai eszközökkel, műanyag fröccsentéssel és felületkezeléssel, újabban pedig a kötélgyártással. Jelenleg 150 munkást foglalkoztatunk. Mindig is kivitel-orientált vállalat voltunk, tehát az európai piacra gyártottunk. Így teszünk ma is.

Ki a Sila legfőbb partnere?

– A legnagyobb piacunk Németország, innen eljutottunk Franciaországba, Hollandiába, Svédországba, Belgiumba, de együtt dolgozunk az egykori Jugoszlávia összes tagköztársaságával, valamint Magyarországgal és Romániával is.

Az utóbbi időszak nehézségei, az infláció és a koronavírus-járvány nagyon megviseli a gazdaságot. A Sila hogyan tud megmaradni azon a szinten, amelyen mindig is volt?

– Az elmúlt időszak egy nehéz időszak, de mindig azt mondjuk, hogy az, amiben éppen vagyunk, az a legnehezebb. Nem várt időszakot hozott a múlt, és ez még a jövőben is tartani fog. Egyet azonban tudni kell: nem minden esetben a legerősebb vállalat tud fennmaradni, hanem az, aki a leggyorsabban tud alkalmazkodni az új körülményekhez, az új kihívásokhoz, és gyorsan tud reagálni azokra. Az idén 50-60 százalékkal megemelkedett az acél ára, a koronavírusos időszakban pedig nem lehetett elutazni a másik félhez. Leveleken, videokonferenciákon keresztül tárgyaltunk. Ez az időszak megtanított bennünket arra, hogy bizonytalanságok vannak, és ezekre reagálni kell. Amennyire csak tudtuk, kihasználtuk az állam nyújtotta segítségeket.Talán meg is nőtt a kereslet, emellett váratlan árú és összetételű megrendelések érkeztek, ami nem hasonlított az előző évekhez. Az idén azonban visszaesett a kereslet. Az ellátási láncba becsúszott egy kis hiba, hiszen Ukrajnában bányászták a vasércet. Emellett az energia az, ami nálunk nagy probléma, hiszen szükségünk van nagy mennyiségű áramra. A harmadik probléma, ugye, az infláció, amit a saját zsebünkön is megérzünk.

Hogy vidámabb témáról is beszéljünk, Ön a Magyar Vállalkozók Egyesületének az elnökségi tagja. Mit lehet tudni a mai vállalkozói szféráról?

– 2018-ban alapítottuk meg a Fiatal Vállalkozók Egyesületét pontosan azért, mert igény mutatkozott rá. Láttuk azt a nagy hiányosságot, hogy nem ismerik egymást a vállalkozók, és nem tudják, hogy mivel foglalkozik a másik. Ahogyan láttuk, van vállalkozási kedv, ehhez hozzájárul az is, hogy az elmúlt időszakban igen komoly támogatásokat is kaptak azok a fiatal vállalkozók, akik a saját útjukra léptek. Nagyon jó, hiszen sokan próbálkoznak külföldön, visszatérnek azonban a szülőfalujukba, hogy itthon próbáljanak meg boldogulni, hiszen máshol sincs kolbászból a kerítés, ott is ki kell taposni az embernek a saját útját. Azonban, hogy ezt még tovább bővítsük, és még több vállalkozót tudjunk bevonzani, átalakítottuk az egyesületet, így lett a Magyar Vállalkozók Egyesülete. Szerettük volna, hogy a fiatalok ne csak tagjai legyenek a csoportnak, hanem a példaképei is, akik el tudják mondani, miszerint az ő vállalkozásuk is kicsiben indult, nem volt minden olyan egyszerű, mint amilyennek most látszik. Amit még hallani lehetett, hogy elindult a Vajdasági Mentorprogram harmadik évadja, amelyet a Nemzetpolitikai Államtitkárság támogat. Ez is pont azért jött létre, hogy a mentoráltak tanulhassanak a példaképektől. Azt gondolom, ha valaki egy kicsit lökdös, vagy segít átugrani egy-egy lépcsőfokot, akkor később egy nagyon jó és eredményes munkát tud felmutatni. Szóval, ha röviden kell válaszolnom, akkor igen, van vállalkozói kedv.

Ez nagyon jó hír, és szerintem hatalmas motivációt tud adni, hogy nincs itt még semmi sem veszve, ahogy azt gondolni szokták.

– Mindig volt valahogy, és mindig lesz valahogy. Nem szabad pesszimistának lenni. Igen, körforgás van a munkaerő területén, a beszállítók nem mindig ugyanazok. Van, amiből hiány van. Sok most a probléma, ami bizonytalanná teszi sok esetben magát a működést is, és sokkal nagyobb odafigyelést igényel. Emellett fontos az információ is, tehát az, hogy a vállalkozásodról folyamatosan kapjál visszajelzéseket, úgymond monitorozni kell a saját vállalkozásunkat.

Önt nemcsak a vállalkozói szférából lehet ismerni, hanem borászként is. Mindig is ott motoszkált Önben, hogy egyszer majd ezzel is fog foglalkozni?

– Erre gyorsan tudok válaszolni, mert soha az életben nem gondoltam erre.

Akkor hogyan jött?

– A Sila Kft. egy nyolchektáros területen fekszik, és mindig is voltak kihasználatlan részei, viszont túl kicsi volt ahhoz, hogy használható legyen pl. mezőgazdasági célokra. Emellett a faluban a tulajdonunkban van egy ún. Török ház, ami szintén kihasználatlan volt. Egy borkóstolás alkalmával megfogalmazódott bennünk, hogy mi lenne, ha csinálnánk egy borászatot Bácskossuthfalván? Betelepítettünk szőlővel egy két és fél hektáros területet, gyorsan rá kellett azonban jönnünk, hogy szaktudás nélkül nem sokra megyünk, így egyikünk elvégezte a borászati képzést. Mi fiatalos borokat készítünk, ropogós ízvilággal, világi fajtákból, mint pl. a sauvignon blanc, rajnai rizling, cabernet sauvignon vagy kékfrankos, valamint rozét is készítünk. A házat pedig átalakítottuk 50 fő befogadására alkalmas borbemutató teremmé. Jól szerepelünk a borversenyeken, tehát a boraink értékelhetőek, és igen sűrűn kapunk aranyérmet. Már nyolcadik éve létezünk mint borászat, és most bővíteni fogjuk további területtel, emellett egy szállást is szeretnénk ott létrehozni a szőlőtőkék közelében.

Nyitókép: Kállai Göblös Nikoletta felvétele