2024. április 26., péntek

Elvárások és lehetőségek az egészségügyi ellátásban

A szerbiai betegellátás olyan, mint az ország maga, már egy-két évtizede folyamatos reformok, átszervezések és uniós direktívák határozzák meg. Ez mennyire válik az egészségügyi ellátórendszer előnyére vagy hátrányára? Nehéz megválaszolni egy kívülállónak, aki nem nagyon lát bele a rendszer működésébe és nincsenek arról közvetlen tapasztalatai, de valószínűsíthetően ez inkább árt, mint használ. Az online körkérdés alapján a lakosság nagy többsége minden szinten elkeserítőnek találja az állami betegellátást, ezért aki megteheti, családtagjaival már évek óta magánrendelőkbe jár. Mások szerint az alapellátás kielégítő, de sérelmezik, hogy egyes vizsgálatokra hónapokat kell várni, illetve túlzottan nagy a bürokrácia a kezelések során. Mindössze egy szűk kisebbség elégedett a lehetőségekhez mérten vagy teljes egészében a nyújtott szolgáltatásokkal.

A közhangulat elégedetlen az egészségügyi ellátás színvonalával, mert személyes elvárásai és igényei nincsenek összhangban az ellátórendszer nyújtotta lehetőségekkel. A páciensek emiatt az esetek túlnyomó többségében nem az egészségügyi dolgozókat hibáztatják, hanem magát a betegellátó-rendszert. Hiszen mit is szeretne leginkább a beteg ember? Azt, hogy mielőbb megvizsgálja az orvos és megállapítsa a betegség okát, valamint meghatározza a kezelést, amelynek köszönhetően a legrövidebb időn belül meggyógyulhat. Közben, ha szükséges, akkor további szakorvosi kezelésre vagy műtétre beutalja valamelyik kórházba vagy klinikai központba. Az orvosi vizsgálatnak elvileg semmi akadálya, ha helyben van orvosi rendelő és egészségügyi dolgozó, akkor viszonylag gyorsan lebonyolítható és megkezdhető a kezelés. Természetesen, ha van elég orvos, ápoló és technikus, hiszen az elmúlt években az egészségügyi dolgozók ezresével vándoroltak ki jobb fizetés ígéretével az Európai Unió tagállamaiba vagy a közel-keleti gazdag arab államokba dolgozni. A korábbi átszervezések alkalmával pedig leépítették az alapellátást nyújtó egészségházakat, amelyekben jelentősen lecsökkentették az egészségügyi dolgozók számát és szinte teljes egészében megszüntették a szakorvosi rendeléseket is. Ez utóbbi különösen az idősebb személyeket érinti érzékenyen, hiszen nekik már a koruk és az egészségügyi állapotuk miatt is gondot jelent elutazni valamelyik kórházba egy-egy szakorvosi vizsgálatra, sokkal egyszerűbb volt azt helyben lebonyolítani. Az egészségházban megmaradt személyzetnek pedig továbbra is ugyanazt a munkát kell elvégezni, mint korábban, csak kisebb létszámmal. A pácienseket ezért gyakran túlterhelt egészségügyi dolgozók látják el, ami szintén nem tesz jót az orvos-beteg kapcsolatnak. Amennyiben a beteg sorba kerül és bejut az orvoshoz, következik a vizsgálat. Ennek során az orvosnak egy számítógépes rendszerbe kell bevinnie a páciens adatait, felírni a gyógyszerese recepteket, esetlegesen beutalókat a különféle vizsgálatokra. A bürokratikus eljárások elkönyvelése pedig többnyire tovább tart, mint maga a vizsgálat és a diagnózis felállítása. Ennek annyi előnye van, hogy az ember egy jól dokumentált kórlappal rendelkezik, amely az ország bármelyik egészségügyi intézményében lehívható a központi adatbázisból és megtekinthető. A páciens ennek ellenére biztosan úgy érzi magát, mintha hivatali ügyeket intézne valamilyen bürokratikus intézményben, jóllehet csak az orvosnál volt vizsgálaton és gyógykezelésen. Szükség esetén a beteget továbbküldik különféle szakvizsgálatokra. Ezeket a vizsgálatokat többnyire kiváló szakemberek végzik valamelyik korszerűen felszerelt klinikai központban, de sokszor hónapokat kell várni arra, hogy a páciens sorra jusson.

Egy központosított ellátórendszer várja a betegeket, ami biztosan hatékony, csak minden téren lassú és bürokratikus, ezért elégedetlenek vele az emberek. A rendszer kínálta lehetőségek ugyanis nincsenek összhangban az elvárásaikkal, amellyel gyors vizsgálatot, hatékony terápiát és mielőbbi gyógyulást remélnek. Különösen, hogy rendszeresen befizetik a biztosítást is, hogy mindezt megkapják. Mivel nem jutnak hozzá az elvárt egészségügyi ellátáshoz, ezért magánrendelőbe mennek, ahol mindezt megkapják, nyilván borsos áron.

Milyennek ítéli meg az egészségügyi ellátást?

Teljes mértékben elégedett vagyok a nyújtott szolgáltatásokkal – 2%

A lehetőségekhez mérten megfelelőnek tartom – 6%

Csökkenteni kellene a sok bürokráciát a páciensek kezelése során – 5%

Az alapellátás kielégítő, de sajnálatos, hogy egyes vizsgálatokra hónapokat kell várni – 18%

Minden szinten elkeserítőnek találom a betegellátást – 57%

A családtagjaimmal együtt évek óta magánrendelőkbe járok – 12%