Szabadulószoba, kvíz, keresztrejtvény

Tamási Áron születésének 125. évfordulója kapcsán indított emlékév egyik jelentős része, eseménye a Tamási Áron-játékok. Egy huszonéves fiatal pár valamivel több mint félóra alatt, egy másik valamivel kevesebb, mint félóra alatt jutott ki a virtuális Tamási Áron-szabadulószobából. Pedig abból csupán öt nyom vezet ki, s ezek némelyike kifejezetten könnyű. De elég, ha csak egyetlenegy nyom nehéz, máris megakadunk, nem tudunk továbbhaladni, és bent ragadunk a szobában. Vagy mégsem? Ha csoportban játsszák a diákok a Tamási Áron-játékokat, s főleg a szabadulószobát, bizonyára valakinek eszébe fog jutni, hogy miként lehet azon az egy nehéz nyomon is könnyedén átjutni. A játékokról azok egyik fejlesztőjét, Fülep Márk informatikust kérdeztük.
Beszélgetésünk október végi idején mit mutatnak a megtekintési adatok, nyár eleje óta hány játékos látogatott el a www.tamasiaronjatekok.hu oldalra?

– Konyhanyelven ezt úgy tudnám megfogalmazni, hogy több mint ezerötszáz internetelőfizetésről tizenegyezret meghaladó oldalmegtekintés történt. Ez kiemelkedően magas szám, s ha hozzávesszük, hogy a legtöbb esetben egynél több személy, akár osztálynyi diák játszott egyszerre, ez bizony a valóságban lényegesen nagyobb látogatószámot jelent. Ennek nagyon örülök, mert így jó sokan el tudtak ezáltal is mélyedni Tamási Áron munkásságában.

Melyik játékelem: a szabadulószoba, a kvíz vagy a keresztrejtvény a legnépszerűbb a játékosok körében?

– Látogatottságban az első helyen a kvízek állnak, szorosan utánuk, kevéssel lemaradva következik a szabadulószoba, a végen pedig a keresztrejtvények. Ez nem is meglepő, hiszen a keresztrejtvényfejtés inkább az idősebb korosztály időtöltése, a játékoldal pedig – az emlékév eredeti célkitűzésének megfelelően – a fiatalok felé próbált nyitni. A keresztrejtvények sorsának igazságához hozzátartozik még, hogy azokat két másik felületen, a www.eletunk.net és a www.kalejdoszkopfolyoirat.eletunk.net oldalakon is el lehet érni, tehát ha a rejtvényfejtő játékosok valóságos számát szeretnénk megkapni, össze kell adnunk a három weboldalon játszókat együttvéve. Így pedig a rejtvényfejtők összességében nagyon is utolérik a kvízek és a szabadulószoba látogatottsági számait.
Lehetőség van arra is, hogy a játékosok, név nélkül és nem nyilvánosan, szöveges véleményt is megfogalmazzanak az oldal szerkesztői felé. Érkeztek ilyen vélemények?
– A világban megfigyelhető egy olyan trend, hogy pozitív véleményeket nemigen küldenek az emberek, inkább a negatívakat fogalmazzák meg, ezért is lepett meg, hogy negatív vélemény nem érkezett. Akik írtak, azok mind dicsérték a játékokat a „szuper" jelzőt használva, illetve a „jó volt" megállapítást jelezve. Egyik játékosunk például azt írta a szabadulószobából való kijutása után, hogy: „Érdekes, sok információval ellátó játék", egy másik pedig „csupán" annyit írt, hogy „jó", de – karakterszámjelzőn megnéztük – száztíz darab ó betűt írt ebbe a kétbetűs szavacskába!
Hogyan lettél informatikus, mi vonzott erre a pályára?
– Nagyon korán, már ötödikes koromban eldöntöttem, hogy erre a pályára fogok menni, de nincs egy konkrét pillanat, ami erre terelt volna. A számítógépes játékok vonzottak e felé, és a szüleim is támogattak ebben. Ha jobb hardware-t szerettem volna, akkor magamnak kellett kitalálnom, beépítenem. Idejekorán sikerült a Linux-rendszerrel közeli, bár szorosnak nem nevezhető barátságot kötnöm. Jelenleg hálózatüzemeltetéssel foglalkozom, és ebben sikerült is megtalálnom önmagam. A Kormányzati Informatikai Fejlesztési Ügynökségnél dolgozom immár öt éve, és egyéni vállalkozóként más cégeknek, szervezeteknek, intézményeknek is bedolgozom.