Gyászba borult Dél-Korea, miután szombat éjjel közel 160 ember vesztette életét Szöul utcáin egy halloweeni ünnepségen. Nagyjából százezren gyűltek össze a dél-koreai főváros Ithevon városrészében, hogy megünnepeljék az első maszkmentes Halloweent a koronavírus-járvány óta. A tömeg azonban egy szűk utcába zsúfolódott, a résztvevők között pánik tört ki, és tülekedés alakult ki. Az emberek összenyomták és halálra taposták egymást. Az áldozatok szinte mindegyike tinédzser vagy a 20-as éveiben járó fiatal. Ez Dél-Korea legsúlyosabb tragédiája a 2014-es kompkatasztrófa óta, amely több mint 300 emberéletet követelt.
Kedden már az eset egyik fő felelőse is megnevezte magát. „Az illetékes kormányhivatalok egyikének vezetőjeként súlyos felelősségem van a tragédiában” – közölte Jun Hí Kün, a dél-koreai nemzeti rendőrhivatal főnöke. Hozzátette: „A rendőrség minden tőle telhetőt megtesz, hogy a továbbiakban megakadályozza az ehhez hasonló tragédiák megtörténtét.” Innen, Európa keleti feléből nézve talán szokatlan, hogy egy felelős hivatalvezető kiálljon a nyilvánosság elé és mentegetőzés nélkül bevallja: emberéleteket követelő súlyos mulasztást vétett. Ez azonban nyilván nem vigasztalja azokat, akik szeretteiket veszítették el a tragédiában.
A különböző szöuli tudósításokat olvasva az derül ki, hogy a szerencsétlenséget meg lehetett volna akadályozni, vagy legalább elejét lehetett volna venni. Az előzetes vizsgálatok rámutattak arra, hogy az ünnepélynek helyt adó, népszerű Itaewon negyedből több sürgős segélyhívás is érkezett, amely tömegbalesetre utaló jelekre figyelmeztetett, a rendőrség azonban nem megfelelő módon kezelte a beérkező hívásokat. Ennek következtében nem tudtak időben elegendő rendőrt küldeni a helyszínre. Azt is sokan felróják az illetékes hatóságoknak, hogy nem mérték fel előre, mekkora tömeg várható. Igaz, a halloweeni ünnepségnek nem volt egységes szervezője, és senki sem kért előre segítséget a tömeg kezelésére, azonban a közösségi médiából előrelátható volt, hogy egy óriási rendezvény készülődik. Mindemellett ez volt az első teljesen szabad ünnepség az országban a koronavírus-járvány kitörése óta, és már csak ezért is indokolt lett volna a fokozottabb rendőri felügyelet Szöul utcáin.
Jellemző, hogy a szöuli tragédia kapcsán olyan vélemények is megjelentek, amelyek az illetékes hatóságok mellett az áldozatok felelősségét is szóvá teszik, mondván, minek mentek oda, vagy hogy a szülők miért engedték el gyermekeiket a rendezvényre. Főleg a különböző közösségi oldalakon és a híradások kommentszekcióiban lehetett olvasni ilyen megnyilatkozásokat. Felmerül azonban a kérdés, hogy mennyire életszerű, mi több, mennyire normális, hogy az egyénnek békeidőben attól kelljen rettegnie, hogy egy utcai ünnepségen való részvétel akár az életébe is kerülhet. Gondoljon mindenki saját fiatalkorára, és emlékezzen vissza, hány koncerten, nagy tömegeket megmozgató ünnepségen, felvonuláson vett részt. És aztán tegye fel a kérdést: megfordult egyszer is a fejében, hogy nem kéne részt vennie rajta, mert meglehet, hogy onnan soha nem jön vissza?! Nyilván ilyen gondolatok még a legborúlátóbbak fejében sem fordultak meg, mert nem is kellene ilyennek megfordulniuk.
Valami nagyon nincs rendben abban a társadalomban, ahol az egyénnek egy koncerten, egy labdarúgó-mérkőzésen, egy utcai parádén vagy más tömegrendezvényen való részvétel miatt saját testi épsége vagy szeretteinek élete miatt kell aggódnia. Mi, adófizető polgárok ugyanis pénzünkből állami szervek és hatóságok tömkelegét fizetjük azért, hogy garantálják hétköznapjaink biztonságát. E szerveknek korszerű felszerelés, szakemberek egész csapata, évtizedek tapasztalata áll a rendelkezésére, hogy a szöulihoz hasonló rendezvényeket felügyeljék. A tragédia túlélői és az áldozatok hozzátartozói, barátai, ismerősei joggal kérik számon az illetékes hatóságokon a történteket. Ettől függetlenül az ilyen tragédiák kapcsán sajnos valahogy mindig vannak olyanok, akik az áldozatokat hibáztatják. Ezzel nem érnek el mást, csak azt, hogy tovább növelik az áldozatok hozzátartozóinak a fájdalmát.
