2022. augusztus 18., csütörtök

A rejtőzködő Rejtő Jenő

Reich Jenő magyar író, kabaré és színpadi szerző Rejtő Jenő, Gibson Lavery és P. Howard néven vált a múlt század elején a magyar szórakoztató irodalom népszerű képviselőjévé. Kezdetben versírással próbálkozott, később komor hangulatú novellákat publikált a napi sajtóban, majd bohózatokkal, kabarédarabokkal és operettekkel jelentkezett a pesti színpadokon. Kalandos és egzotikus utazásainak élményanyagából merítve pedig kalandregényeket alkotott. Legnagyobb sikereit P. Howard álnéven írott ponyvaparódiáival aratta, ezekben rátalált egyéni stílusára, melyet a groteszk, a parádés nyelvi humor, a szürreális, (fél)alvilági figurák, a váratlan fordulatok és fricskaszóró társadalomkritika jellemzett. Ezen kiadványok zöme füzetes ponyvaként jelent meg, de a kivitelezés mit sem von le az értékükből. „A szedés, a tábla, a vacak kötés nem számít. Azon az én írásom átrágja magát” – írta Rejtő a kiadójához egy levélben, s valóban, művei kiállták az idő próbáját. A zsivány, mégis szimpatikus karakterekben kicsit talán saját magát is megmintázta, hiszen a kalandvágyó, bohém Rejtő Jenő a pesti művészélet ismert alakja volt, barátság fűzte a kor jelentős művészeihez, például Kabos Gyulához, Latabár Kálmánhoz, Karinthy Frigyeshez és Salamon Bélához is. E két utóbbi úriember társaságában látható egy fényképen, amely a siófoki strandon készült 1938 augusztusában. A képen Karinthy és Salamon Béla is csíkos pizsamában pózolnak, nevetgélnek, békebeli hangulat lengi be a fotózás pillanatát, ugyanakkor mindez az utókor perspektívájából vészterhesnek is tűnik, hiszen ez Karinthy egyik utolsó fotója, valamint tudjuk, hogy ekkor már a közelgő második világháború réme fenyegetett, melynek során Rejtő Jenő 37 évesen „eltűnt” egy orosz munkatáborban. E végső eltűnésnek azonban volt egy előzménye is, mégpedig egy 1931-es sajtócsíny, amelyet vélhetőleg a két jó barát, Rejtő és Karinthy eszeltek ki, és mindketten részt vettek a lebonyolításában. Történt ugyanis, hogy több budapesti lap is Rejtő Jenő halálálhírét keltette, egy búcsúlevél alapján vélelmezve, hogy az „ismert fővárosi társaságbeli fiatalember” a Dunának ment. Eközben Rejtő Bécsben szórakozott, majd a győri vasútállomáson „fülelte le” két igazoltató detektív. Az eset kapcsán Karinthy is cikkezett, öregbítve Rejtő népszerűségét.

A nyomozónak állt szerző a Piszkos Fred kalózládájában talált csíkos pizsamában (Fotó: Aranyi Fruzsina)

E nevezetes eltűnést és az említett siófoki fényképet vették alapul a Déri Múzeum munkatársai, akik 2017-ben a Debreceni Irodalom Házában készítettek egy tematikus kiállítást Rejtőzködő irodalom címmel, amelynek sikerességét mi sem bizonyítja jobban, hogy már több külföldi helyszínen is bemutatásra került. A július elején megtartott Nyárhangoló fesztivál keretében Palicson, az Öko-központban is meg lehetett tekinteni az időszaki kiállítást, amely igencsak kalandosnak bizonyult. Aranyi Fruzsina múzeumpedagógus a tárlathoz olyan játékos foglalkozást társított, melynek során a látogatóknak feladványokat kell megoldaniuk ahhoz, hogy Rejtő Jenő nyomára akadjanak. Rejtő ugyanis, a tárlaton is kiállított kép tanúsága szerint, Siófokon még megvolt, Salamon Béla és Karinthy Frigyes társaságában, viszont ezt követően szőrén-szálán eltűnt. Útbaigazításképpen a kiállítás készítői a játékra invitáló brossúrában közreadtak egy különös levelet, amelyet a Rejtő-regények egyik ikonikus figurája, Fülig Jimmy írt. Mivel borzasztó helyesírással és külalakkal készült ez a levél, bizonyos szavakat nem lehet belőle elolvasni, így a tárlatra érkezőknek a hiányzó szavakhoz kell egy nyomozás során a betűket megkeresni, majd, kiegészítve a hiányos levelet, megoldani a Rejtő-rejtélyt.

A látogatók ily módon nyomozónak állnak, ekként tettem jómagam is, és a gazdag kiállítási anyag szemrevételezése közben igyekeztem megoldani a különböző feladványokat. A rejtvények értelemszerűen a kiállításon látható standykhez (életnagyságú Rejtő-hősöket ábrázoló, álló kartonfigurák), fotókhoz, képregényoldalakhoz, az író hagyatékának tárgyaihoz, Rejtő-kötetekhez és egyéb relikviákhoz kötődnek, így keresgélés közben észrevétlenül is megelevenedik körülöttünk a múlt század Budapestjének világa, keveredve a Rejtő-regények fantasztikus közegével. Egy feladat során például választani kell a Piszkos Fred kalózládájában található, csíkos pizsamák közül, felölteni azt, és lefotózkodni a nevezetes siófoki fénykép előtt. De hasonlóan fontos szerephez jut egy korabeli cilinder, egy sokat használt írógép, vagy például egy gyűjteményes Rejtő-kötet is, a kiállított képregényoldalakról nem is beszélve. A falakat ugyanis Korcsmáros Pál rajzai, zseniális képregényeinek részletei díszítik, így a nyomozásba belefeledkezők képregényolvasással is múlathatják a kiállításon eltöltött időt. Ha minden jól megy, végezetül még Rejtő Jenő is előkerül rejtekhelyéről, a sikeres nyomozók pedig szellemes kitűzőkkel gazdagodhatnak, amelyeken Rejtő-aforizmák olvashatók. Az enyémen ez áll: „Ha rövid az élet, toldd meg egy ballépéssel”. Ebben a mondatban benne rejlik mindaz, ami Rejtő életét és életművét meghatározta, de legjellegzetesebb talán mégis az összetéveszthetetlen, fanyar humor.