Nemrég egy nagyon szép családi házban fogadtak vendégül, a kimértség és a precizitás a kert minden szegletén tökéletesen visszatükröződött, az ebédlőről nem is beszélve, ahol helyet foglaltunk és beszélgetni kezdtünk. Házigazdám egy igen neves és elismert doktornő, Szabó Erzsébet, akit Zentán elsősorban már 25 éve a betegek rendelkezésére álló kardiológusként ismernek, másodsorban pedig a 2008-ban elhunyt dr. Burány Béla epidemiológus és néprajzkutató feleségeként. Dr. Szabó Erzsébetet májusban választották meg a Magyar Kardiológusok Társasága Határon Túli Magyar Kardiológusok Szekciójának elnökévé, és beszélgetésünkre ennek apropóján került sor. Sok más témát is érintettünk, többek között a családot, a remélhetőleg mögöttünk hagyott járványos időszakot, a hivatását.
Dr. Szabó Erzsébet már 25 éve áll a zentai és környékbeli páciensek rendelkezésére (Gergely Árpád felvételei)
Mit tudhatunk a Magyar Kardiológusok Társaságáról (MKT), hogyan vált Ön a tagjává?
– Mondhatom, hogy amióta Zentán dolgozom, vagyis 1997 óta, rendszeresen részt veszek az MKT éves kongresszusán, amelyet minden év májusában Balatonfüreden rendeznek meg. Az én személyes kapcsolatom ide vezethető vissza, ami a társaság munkásságát illeti. Közel tíz éve az MKT nagy figyelmet szentel a határon kívül élő és dolgozó kollégáknak. Minden évben lehetővé teszik számunkra, hogy az MKT vendégeiként részt vehessünk a balatonfüredi kongresszuson, ahol rajtunk kívül részt vesznek még a kárpátaljai, a felvidéki, az erdélyi és más határon túli magyar kollégáink is. Szeretettel várnak erre a rendezvényre minden olyan orvost, akinek a napi gyakorlatban köze van a kardiológiához, továbbá a belgyógyászokat, az aneszteziológusokat, a kardiológusokat, a háziorvosokat és a gyermekorvosokat egyaránt. Idén májusban talán először vettünk részt ilyen szép számban, 55 vajdasági orvos látogatott el a konferenciára. A határon túli szekciónak háromévente választják az elnökségét, ahol egy elnök, egy elnökhelyettes és egy titkár képviselheti a határon túli magyar orvoskollégákat. Kétszer három évig lehet egy ember egy adott pozícióban, és minimum két országból kell, hogy delegáljuk ezt a három embert. Májusban történt a váltás, ugyanis eddig két mandátumon keresztül egy erdélyi kolléga volt az elnök, és idén engem jelöltek erre a megtisztelő posztra. Az elnökhelyettes személyét még nem ismerjük, várjuk, hogy az erdélyi kollégák jelöljék az illetőt, a titkárunk pedig a Zentai Közkórház gyermekkardiológusa, dr. Szűcs Zoltán lett.
Hogyan zajlik egy ilyen konferencia, tanácskozás?
– A kongresszusra lehet szakdolgozattal készülni, és rendkívül magas színvonalon folyik a munka, rengeteget tudunk tanulni. Egy időben több szekció előadásai is zajlanak, így sokszor nem is tud az ember minden bemutatón részt venni, amin szeretne. Az előadások szerda délután kezdődnek és szombat délelőtt zárulnak. Ezekben a napokban délelőtt és délután is nagyon gazdag programok várnak bennünket, az előadásokon túl társasági program is szokott lenni, péntek este pedig egy közös vacsora, ahol a résztvevőket köszönti az elnökség. Számomra részt venni a kongresszuson mindig felemelő érzés.
Lévén, hogy Ön nem zentai születésű, hogyan került mégis a Tisza menti kisvárosba?
– Újvidéken születtem, és ott is fejeztem be az egyetemet az Orvostudományi Karon. Ezt követően a kishegyesi egészségházban dolgoztam hét évig, ez idő alatt két gyermek édesanyja lettem. 1993-ban kezdtem el belgyógyászatból a szakosításomat, amelyet 1997-ben fejeztem be, ezt követően 1999-től 2001-ig kardiológiából másodszakosítási képesítést szereztem. 1994-ben pedig megvédtem a magiszteri titulusomat, ami most a jelenlegi PhD-nek felel meg. 2000-től több ízben szívultrahangos képzéseken vettem részt. Eközben 2003-ig a Zentai Közkórház belgyógyászatának voltam az osztályvezető főorvosa. Jelenleg az intenzív kardiológiai részleg főorvosaként tevékenykedem. A férjem révén költöztünk vissza Zentára, ahol nekem akkor már szakorvosként könnyű volt elhelyezkednem. Szeretem Zentát, nem szeretnék már nagyvárosban élni, sokat utazom, és sok időt töltök a gyermekeimnél, de ha nyugalomra és pihenésre vágyom, akkor azt itt megtalálom.
Napjainkban mennyire mondhatóak népbetegségnek a szívproblémák?
– A kardiovaszkuláris megbetegedések mindig is népbetegségek voltak a vajdasági emberek körében. Mondhatom, hogy nagyjából a népesség 50 százaléka betegszik meg és hal meg kardiovaszkuláris betegségekben. Az életmódunk, a stressz, amiben nap mint nap részünk van, a helytelen táplálkozás, a mozgásszegény életmód és a dohányzás szokása mind mind nagyon elterjedt, ez mindig is így volt, amióta én a pályán vagyok. A mai gyakorlatban azt tapasztaljuk, hogy növekszik a fiatalkorú, kardiovaszkuláris megbetegedésekben szenvedő páciensek száma is. Ami elsőként szembetűnik, hogy sok a nagyon túlsúlyos fiatal, amire már egészen fiatal korban érdemes odafigyelni. Ami elmaradt az utóbbi években, az a még nem megbetegedettek rendszeres tájékoztatása. Azon ismeretterjesztő előadások, amelyek felhívhatják a figyelmet a betegségekre, a kockázati tényezőkre, gyakorlatilag népnevelői hatással bírnak. Ezeken az előadásokon a lakosság olyan magyarázatot kaphat, amely nem tudományos szintű, ugyanakkor nagyon hasznos és elfogadható a megelőzéssel kapcsolatban.
Mindenki számára megterhelő volt az elmúlt időszak. Hogyan tudta az egészségügy felvenni a lépést a világjárvány következményeivel?
– Azt elmondhatjuk mindannyian, hogy nagyon megrendítő és drámai volt ez az időszak, az egészségügyet pedig megbénította valamilyen formában. Sok mindent újra kellett tanulni, hiszen egy olyan betegséggel álltunk szemben, amelyet senki nem ismert. A mai napig kapjuk az új információkat, hiszen az orvostudomány folyamatosan újabb felfedezéseket ér el. Teljesen felborult a dolgozók élete és munkarendje, teljesen más dolgok lettek prioritások az elmúlt két évben. Most már látjuk, hogy létezik Covid előtti és utáni időszak. A világjárvány időszakában sajnos csökkentek a lehetőségek a kivizsgálásokra, és most a poszt-Covid időszakban várhatóan meg fog emelkedni az orvoshoz forduló páciensek száma. Jelenleg azzal a problémával találkozunk nap mint nap, hogy mi, orvosok kevesen vagyunk, a páciensek pedig nagyon sokan.
Májusban választották meg a Magyar Kardiológusok Társasága Határon Túli Magyar Kardiológusok Szekciója elnökének
Mennyire volt nehéz helytállni feleségként, anyaként és orvosként egyaránt?
– Áldott jó édesanyám a családunk alappillére volt, nélküle nem tudtam volna ezt így felépíteni. Mindig itt volt, bármiben számíthattam rá, amíg mi dolgoztunk, ellátta a gyerekeket, sütött, főzött. A tanulmányaimnak, a továbbképzéseimnek, az ügyeleteknek és mindennek ő volt az alapja. Két gyermek édesanyja vagyok, egy fiam és egy lányom van, illetve egy három és fél éves kisfiú unokám. A lányom szintén orvosnak tanult, neurológusként tevékenykedik Budapesten. Nem szerettem volna, hogy orvosok legyenek, a lányunkat azonban nem tudtuk lebeszélni róla. Igazából nem csodálkozom, mert ha jobban belegondolok, egy családi ebéd alkalmával, amikor körbeültük az asztalt, ő volt a hatodik, aki orvosnak tanult. A férjem, a nővérem, a férjem elsőszülött fia és az ő felesége, a lányom és én. Sokszor mondja is a lányom, hogy semmi meglepő nincs ebben, hiszen minden ünnepnapon, amikor összejött a család, csak erről beszélgettünk odahaza. A fiam pedig pontosan ebből kifolyólag azt mondta, hogy ő bármit szívesen tanul, kivéve egészségügyet. A kis unokámnál most azt látom, hogy mindenhová viszi magával a játék orvosi táskáját, és annyira gördülékeny és egyértelmű ez számára. Azt a hangulatot, érzést viszi tovább, hogy jó érzés segíteni másokon. Ezek szerint ez egy átadható életforma a családon belül.
A doktornő szerint a népzene és a népművészetek világa a legjobb stresszoldó
A mai napig nagyon aktív. Miből merít ennyi energiát?
– Úgy érzem, annak köszönhetem, hogy nem égtem ki, és nem fáradtam bele abba, amit csinálok. Én belgyógyász kardiológusként dolgoztam, a férjemnek teljesen más volt a munkája. Ő járványtani szakember volt, és a munkáját nagyon magas és tudományos szinten végezte, ugyanakkor minden szabadidőnket a népzene és a népművészetek köré építettük. Nagyon sokat utaztunk, barátokat szereztünk, népzenei rendezvényekre jártunk, és én azt tudom mondani mindenkinek, hogy a munkából adódó stresszt a legmegfelelőbb módon kell oldani, ami kétségkívül a népzene és a népművészetek világa.
Nyitókép: Májusban választották meg a Magyar Kardiológusok Társasága Határon Túli Magyar Kardiológusok Szekciója elnökének
