2024. április 24., szerda

Elmegy a hegy

A kishegyesieknek hamarosan olyan látványban lesz részük, amilyet nem láthattak kereken 140 éve. A falu mellett elhaladó Újvidék–Szabadka vasútvonal 1882-ben épült, és Kishegyes mellett a dombos táj miatt egy igen magas vasúti töltést kellett építeni. A töltés elzárta a falut a határ kaszálónak nevezett részétől, így aki Bajsa irányából jött Kishegyesre, az nem a falu házait, hanem a töltést és a vasútállomást látta, és láthatja még egy rövid ideig. A Belgrád–Budapest gyorsvasút építése elérte Kishegyest is, és miután a vasút melletti részeket legyalulták, most megkezdődött a 140 éves töltés lebontása. Kicsit úgy néz ki a folyamat, mintha hatalmas fémhernyók rágnák a zöld falat, amely hosszú ideig védte a települést a nyugati szelektől. Hamarosan el fog fogyni a fal, és mint őseink, úgy majd mi is láthatjuk a falut a kaszálóból hazafelé igyekezve.

Vélhetőleg viadukt fog épülni a régi töltés helyére, amely személyes meglátásom szerint páratlan építészeti mű volt. A XIX. század építészei nagyon jó munkát végezhettek, mert se nem süppedt meg a vonatok súlya alatt, se nem kezdett el csúszni a helyéről. A régiek tudása valószínűleg feledésbe merült, mert pl. az autóút építése során létesített felüljárók töltései rendre megsüllyednek. Emiatt a rajta áthaladó utat toldozgatni-foltozgatni kell, hogy ne legyen hatalmas bukkanó a felüljáró és a töltés között. A Szabadka–Topolya útvonal felújítása és kiszélesítése is egy jó példa az út és az építészi szaktudás süllyedésére. A régi úthoz hozzátoldott rész vélhetőleg gyatra alapot kapott, így érezhetően megülepedett. A régiek tudása azért is figyelemre méltó, mert akkor még nem léteztek munkagépek, sem kínai munkások, akik secc-pecc nyakon vágják a melót. Akkor a helyi kubikosok termelték ki és hordták a földet. A Szeghegy felé nyúló dombba egy völgyet vágtak a vasútnak, s a földből felépítették a töltést. Nem tudom, hány munkás dolgozott az építkezésen, csak elképzelni, mekkora munka volt ez abban az időben.

Az időnek és a fejlődésnek viszont nem lehet útjába állni, ezért a hegy (esetünkben töltés) elmegy, és helyet ad valami újnak. Kétszázzal fognak itt személyvonatok száguldozni, és vagonszámra szállítják majd a kínai árut az új selyemúton. Persze, a helyieket nem érdeklik az ilyen nagyvilági dolgok, inkább olyan kérdések járnak a fejükben, mint hogy: az ő életükre milyen hatással lesz a gyorsvasút? Vajon lebontják a monarchiabeli vasútállomást? Megáll majd a vonat a község területén? Eddig négy átjáró volt a vasúton, mennyi marad belőle? Újraültetik majd a fákat, amiket kipusztítottak az építkezés során? A többség borúlátó ezekben a kérdésekben, mert az ilyen hatalmas beruházásokból valaki valahol messze innen fog csak hasznot húzni.

A helyiek számára sokkal inkább kézzelfoghatóak az olyan dolgok, mint pl. a színház felújítása, egy új központi tér kialakítása és a szövetkezeti otthon felújítása. Ezt ők és gyerekeik is használni fogják, a vasutat meg ki tudja ki…