2024. április 25., csütörtök

„A kitüntetés még inkább ösztönöz a folytatásra”

Losoncz Piroska Magyarkanizsa hírnevét öregbíti

A közelmúltban az anyaországban vehette át az Áder János köztársasági elnök által adományozott Magyar Bronz Érdemkeresztet a magyarkanizsai Losoncz Piroska nyugdíjas zenetanárnő, aki sokrétű, hosszú évtizedeken át kifejtett munkájával érdemelte ki az elismerést. Rengeteg eseményt említhetnénk gazdag életpályájából: koncerteket, fellépéseket, versenyeket, s az is feljegyzésre érdemes tény, hogy a zeneszeretetre és szorgalomra oktatott diákok számos generációja is kikerült a keze alól. A díjról és az életútról beszélgettünk Losoncz Piroskával.

Más-e ez a díj, mint a többi?

 – Minden elismerésnek, díjnak emléke és nagy értéke van számomra. Hiszen egy elvégzett munkának, sikeres fellépésnek, versenyeken elért eredményeknek a méltó elismerése. Ez a díj, érdemrend váratlanul érintett, és nagy megtiszteltetésnek érzem a mai napig a Magyar Bronz Érdemkereszt kitüntetést. Nem mindennapi érzés az anyaországban, pompás teremben, díszünnepség ünnepélyes műsorában ünnepeltnek lenni – emelte ki beszélgetőtársunk. Mint megtudtuk tőle, a díjkiosztó ünnepségre, Budapestre, az egyesületük vezetőségi és a zenekari tagjai kísérték el.

Emlékszik arra a pillanatra, amikor eldöntötte, hogy a zene központi szerepet kap az életében?   

– Igen. A pályaválasztásnál a zeneiskola, óvónőképző és gimnázium közül lehetett választanom. Én az első mellett döntöttem. És jól, mert a zenével és a gyerekekkel szerettem volna foglalkozni. A gyerekeket megtanítani a zene szeretetére, önállóságra nevelni, hogy zeneszerető ember váljék belőlük.

Öröklött tehetség kell a zenéhez vagy elég a szorgalom?

– Fontos a tehetség, de az még nem elég! A szorgalom, munka, fegyelem nélkül a tehetség kevés. Nem azért kell tanulni, hogy az ember okvetlenül művész legyen, hanem a zene, a muzsika része legyen az életünknek. A zene szépséget, harmóniát, élményt ad, fontos feladata van a személyiség fejlesztésében. Megtanulunk odafigyelni önmagunkra és a társainkra, ami közösséggé kovácsol bennünket. A zene rend, élmény és nevelő eszköz, mert az emberi lélek legbelsejébe a ritmus és a dallam hatol be legjobban. Ezért mondta Kodály Zoltán, a híres zenepedagógus, zeneszerző, hogy: „A zene lelki táplálék-örömforrás.”

Milyen volt a pályája kezdetén a magyarkanizsai zenei élet?

– Gyermekkoromban zenét tanulni nem mindenkinek volt lehetősége. Magyarkanizsán 1952-től működött egy Zeneiskola, melynek Radács Mihály volt az igazgatója. De, sajnos az iskolát 1956-ban a község vezetősége bezáratta. Ezután a zeneoktatás csak magánszemélyeknél volt lehetséges. Amikor a Munkásegyetem keretében megnyílt a zenetanfolyam, ott már 20–30 gyereknek volt lehetősége zenét tanulni a következő hangszereken: zongora, harmonika, hegedű. Nekem a harmonika tetszett, és kezdetben Latyák József tanár tanított. Az év végén akik ügyesebbek voltak, magánvizsgát tehettek a zentai Stevan Mokranjac Alapfokú Zeneiskolában. Mivel látták, hogy tehetséges vagyok, a zeneiskolát már Zentán folytattam. Tanáraim voltak: Nagy Vilmos, Stojkov Franciska, Pozsár Gizella. Az első sikerélmények sokat jelentettek az életemben. 1963-ban beiratkoztam a szabadkai Középfokú Zeneiskolába harmonika és zeneelméleti szakra. A harmonikázás tanulását Megyeri Mária és Megyeri Lajos tanár, zeneszerzőnél folytattam. Tagja voltam a harmonika kvartettnek és az iskola zenekarának. Sokszor felléptünk Szabadkán, jártunk Szegeden, Újvidéken, ahol a tanár úr műveit is játszottuk és felvételt készítettünk az Újvidéki Rádió M-Stúdiójában. 1972-ben a harmonika zenekarral jártunk Franciaországban, Anemass városban, ahol első helyezést értünk el, aranyérmet nyertünk a zenekarral.

Milyen jelentős események kapcsolódnak az életében a zenéhez?

– A középiskolában szerencsém volt, hogy kitűnő pedagógusoktól tanulhattam meg, hogyan kell tanítani és megszerettetni a zenét a gyerekekkel. Egyik volt Égető Gabriella tanárnő, aki alapos munkájával utat mutatott a kórusvezetéshez is. Sokat köszönhetek Peić Josip tanár úrnak, ő módszertanból adott komoly útravalót mindannyiunknak. A középiskola befejezésével sikeres felvételit tettem Belgrádban a Zeneakadémia pedagógiai szakára. Ugyanakkor a továbbtanulás mellett 1967 őszétől munkát vállaltam a Munkásegyetem zeneoktatási központjában. Megnyílt az első zeneóvoda a kezdeményezésemre, de feladatul kaptam még az előképzősök, a szolfézs és a harmonikások tanítását, ami évtizedeken keresztül feladatom is maradt. A célom volt minél több gyereket megismertetni a zenével és elérni azt, hogy meg is szeressék. A gyerekeket megtanítani önállóságra, hogy zenekedvelő ember váljék belőlük. Magánszorgalomból 1968-ban megalapítottam a harmonikazenekart. Az első sikeres fellépés meghozta a várt eredményt. Felléptünk a helyi rendezvényeken, sikeres fellépések után egyre több meghívást is kaptunk, ami még nagyobb kedvet adott a közös muzsikáláshoz.

Mire büszke, amiket elértek a zene területén a magyarkanizsaiakkal?

– A harmonika és a harmonikazenekar mindig közel állt hozzám, és a szülők segítségével 1973. január 19-én megalakult a Zenebarátok Egyesülete. A tanítványaim az egyesület által jutottak el a fesztiválokra, versenyekre. Részt vettünk a községünk ünnepségein, rendezvényein, valamint községi, körzeti, vajdasági, országos, nemzetközi versenyeken, de még négy alkalommal harmonikások világversenyén is (szólisták: Ilkić Irina és Molnár Csikós Eleonóra). Egyre elismertebbé vált a zeneoktatás Kanizsán, és 1978. október 1-én a község megalapította az Alapfokú Zeneiskolát, amely önálló intézmény lett a Művelődési és Oktatási Központ keretében. 1986-tól az Alapfokú Zeneiskola központvezetői feladatát is felvállaltam a tanítás mellett. 1991 októberében Kanizsa község képviselő-testülete megszavazta, hogy az Alapfokú Zeneiskola átköltözzön a Nikola Tesla u. 2. számú épületébe. 2001-ben az Alapfokú Zeneiskola teljesen külön vált a Cnesa Művelődési és Oktatási Intézménytől. 2001-2002-ig a Zeneiskola megbízott igazgatói feladatát is elláttam a tanítás mellett. 2001 augusztusától alapítója és karvezetője voltam 2014-ig a Cantilena Kamarakórusnak, melynek tagjai többnyire pedagógusok voltak.

Most milyen tevékenységet végez?

– A siker titka a sok, kitartó munka, amit évtizedeken át elértünk. Ötven éve jelen vagyunk a községünk zenei életében, és fellépéseinkkel továbbra is szeretnénk öregbíteni Magyarkanizsa hírnevét.

Mit szeretne még megvalósítani?

– A kitüntetés még inkább ösztönöz a folytatásra. Szerencsés embernek tartom magam, mert mindig azt csináltam, ami a hivatásom, a munkám és a hobbim. Öröm számomra a sok szép emlék, amit a tanítványaimmal közösen értünk el, és ami az egyik értelmét adja az életemnek. Egyesületünk 2023-ban fennállásának 50. évfordulóját ünnepli. Szeretnénk méltóképpen megünnepelni és végre kiérdemelni egy próbatermet a harmonikazenekar részére. Reméljük, hogy a zeneiskola udvarában végre megépül a várva várt hangversenyterem és megkapjuk a kiérdemelt helyet a községtől a további munkánk folytatásához. A harmonikazenekarban évtizedek alatt generációk váltották egymást. 2013-ban ötven harmonikás muzsikált a színpadon a 40. jubileumi ünnepségen. 2018-ban a 45. jubileumi rendezvényen újra együtt muzsikáltak a Zenebarátok, és folytatják a gyakorlást, fellépéseket mind a mai napig. Az egykori tanítványaim az óvodákban, iskolákban, zeneiskolában végzik ezt a nemes, szép feladatot. Az évek folyamán tanultam meg örülni a kicsi dolgoknak, kis örömökkel is boldognak lenni és megbecsülni azokat. A zene adott tartalmat az életemnek. A zene tanítása, szeretete és a gyerekek szeretete átsegített minden nehézségen. Amikor a zenekar elé odaálltam, felemeltem a kezem, minden elcsendesedett. Felcsendült a harmonikazenekar hangja, és a zene átsugárzott a szemekbe. Minden más megszűnt létezni. Ezeket a tekinteteket őrzöm, ameddig csak élek.

Fontosnak érzem Kodály Zoltán alábbi gondolatát: „Sokszor egyetlen élmény egész életre megnyitja a fiatal lelket a zenének. Ezt az élményt nem lehet a véletlenre bízni: ezt megszerezni az iskola kötelessége.”

Losoncz Piroska ezeket tartja a legjelentősebb eredményeknek a Harmonikabarátok Egyesületében:

1972 – Púla – kamaracsoport kategóriában plakett

1973 – Októberi díj a Zenebarátok Egyesületének

1974 – Annecy (Franciaország): II. Grand Prix Europeen de ’l Accordeon, ezüstérem

1976 – Chatel (Franciaország): III. Grand Prix Europeen de ’l Accordeon, aranyérem és Európa-kupa

1976 – Októberi díj Losoncz Piroska tanárnak

1976 – Lausanne (Svájc) emlékplakett

1978 – Chamberry (Franciaország): V. Grand Prix Europeen de’l Accordeon, aranyérem, Európa-kupa, különdíj

1979– Aix Les Bains (Franciaország): V. Grand Prix Europpen de’l Accordeon aranyérem, Európa-kupa, különdíj (ifjúsági zenekar), ezüstérem (pionír zenekar), szólisták: 11 aranyérem, 7 ezüstérem, 3 bronzérem, Losoncz Piroska a verseny „legkiemelkedőbb” karmesterének kijáró aranyérmet kapta

1982 – Harmonikazenekarok és Szólisták 19. Országos Találkozója: a legtömegesebb egyesületnek kijáró kristályserleg

1996 – Castelfidardo, Olaszország: V. hely – Harmonikazenekar

2003 –  Castelfidardo, Olaszország: V. hely – Harmonikazenekar

2003 – Pro Urbe díj Losoncz Piroskának

2011– Pro Urbe díj a Cantilena kamarakórusnak

Többszöri pedagógusdíjak:

2018 – Plakett és elismerő oklevél a Magyar Harmonikások Országos Társaságától

2022 – Magyar Bronz