Általában akkor érezzük jól magunkat a bőrünkben, ha nincs semmilyen egészségügyi, lelki panaszunk. „Helyén van a szénánk” a közösségben, a családban, anyagilag sem vagyunk szűk korlátok közé szorítva. Nem fáj semmink, akadálymentesen tudunk mozogni, tehát komfortosan tudjuk a testünket „uralni”. Lelkileg kiegyensúlyozottak vagyunk, teljességében éljük meg a kihívásokat, és gyógyszerekhez vagy más segédeszközökhöz sem kötöttek a napjaink. Talán így foglalhatjuk össze azt a bizonyos igen törékeny és érzékeny állapotot, amit egészségnek hívunk. És most gondolkodjunk el az április 7-én jegyzett egészségügyi világnap apropóján is, hogy hány ilyen egyént ismerünk magunk körül.
Az érem másik oldalát tekintve, élnek közöttünk olyan személyek, akik fogyatékosságuk ellenére, súlyos betegségük tudatában is boldogok, és a nehézségek ellenére teljes életet élnek. Ők az egyértelmű bizonyítékai annak az elméletnek, hogy az egészség olykor hozzáállás kérdése, és fejben dől el.
Ezekben a napokban a természet az igencsak megkésett téllel szembeszállva azon munkálkodik, hogy tavaszi forradalmi lendülettel mondjon ellent a hidegnek, és rügyezzen, virágozzon, zöldüljön. Ezzel párhuzamosan mi is azt érezhetjük, hogy talán ösztönösen sejtről sejtre meg kell újulnunk. Persze az igazsághoz hozzátartozik, hogy a tavaszi tisztítókúrák előnyére több sajtóorgánum, internetes fórum posztolója is felhívja a figyelmet, vagy osztja a tanácsokat. Olyanokkal is találkozhatunk, amelyek költséges vitaminok, étrendkiegészítők jótékony hatásáról győzködnek bennünket. Megint mások a kézközelben is elérhető, a természetben ingyenesen begyűjthető gyógynövényekre esküsznek, például a csalánra. Hogy valóban szüksége van-e a szervezetünknek egy-egy „újraindításra”, tisztítókúrára, régiesen böjtölésre, meg hogy egyáltalán, hogy is fogjunk bele, arról is sok minden olvasható. Sajnos a legtöbb esetben megbízhatatlan forrás emeli irreális magasságokba a medvehagyma, a gyömbér, a pitypang mindenható erejét, aláásva a szkeptikusok szemében ezeknek a kincseknek a valódi jótékony hatását.
Akik kipróbálták, és józan keretek között rendszeresen alkalmazzák a húsvét előtti böjtölést, vagy ha úgy tetszik: tisztítókúrát, azok vitathatatlanul állítják jótékony, regeneráló és energetizáló hatását. Tudták ezt, és alkalmazták több száz, több ezer évvel ezelőtt is a mindenkori gyógyítók, akiknek generációk tapasztalatán alapulva, a természet adta szerek álltak a rendelkezéseikre. Habár a különböző béklyóktól mentes, nyitottabb szemléletű társadalmakban nem kérdés a természetgyógyászati megoldások és az orvostudomány korrekt együttműködése, felénk egyelőre még elképzelhetetlenül hangzik.
Talán a XX. század közepén kezdődhetett meg térségünkben, az egykori Jugoszláviában, és Magyarországon is a két terület szembehelyezkedése. És úgy tűnik, ezt a rendkívül kényes viszonyt – az egyre szaporodó bizonyítékok ellenére –, csak rendkívül lassan és lépésenként lehet kisimítani. Az egyik tábor váltig vallja betegség esetén a gyógyszeripari termékek, sebészeti beavatkozások kizárólagos hatékonyságát és pótolhatatlanságát, minden mást sarlatánságnak kiáltva ki. A természetes gyógymódok hívei ellenben azzal érvelnek, hogy ugyan az orvostudomány a több évtizeddel ezelőtti állapotokhoz képest például a sürgős életmentésben fantasztikus eredményeket ér el, viszont a krónikus megbetegedésekre egyelőre nem tud megoldással szolgálni. Legfeljebb a lassú leépülés mellett csak az állapot mind költségesebb gyógyszeres szinten tartásával. És azt hiszem, a gyógyítási metódusok mindinkább fokozódó drágulása teszi hiteltelenné a gyógyszeripari út kizárólagosságát a laikusok körében.
Talán a mindannyiunk számára örömteli megoldás az lehetne, ha az ellentéteken felülkerekedve közelítenének egymáshoz a jó tapasztalatokon bizonyított természetes gyógymódok és az orvostudomány szakterületei. Hogy ne kelljen minden egyes igen költséges gyógyszertári látogatás után felsóhajtani: „Egészség, te drága!”
Ön hogyan óvja az egészségét?
Odafigyelek a tudatos táplálkozásra – 25%
Fontos számomra a rendszeres testmozgás – 19%
Igyekszem megfelelően kezelni a stresszt – 21%
Rendszeresen járok szűrővizsgálatokra – 8%
Nem fordítok rá különösebb figyelmet – 27%
