2024. március 29., péntek

Isten Igéje neked szól!

„Abban az időben: Jézus a Lélek erejével visszatért Galileába. Híre elterjedt az egész környéken. Tanított a zsinagógákban, és mindenki elismeréssel beszélt róla. Eljutott Názáretbe is, ahol nevelkedett. Szokása szerint bement szombaton a zsinagógába, és olvasásra jelentkezett. Izajás próféta könyvét adták oda neki. Szétbontotta a tekercset, és éppen arra a helyre talált, ahol ez volt írva: »Az Úr Lelke van rajtam. Fölkent engem és elküldött, hogy örömhírt vigyek a szegényeknek, s hirdessem a foglyoknak a szabadulást, a vakoknak a látást, hogy szabaddá tegyem az elnyomottakat, és hirdessem: elérkezett az Úr esztendeje.« Összetekerte az Írást, átadta a szolgának, és leült. A zsinagógában minden szem rászegeződött. Ő pedig elkezdte beszédét: »Ma beteljesedett az Írás, amelyet az imént hallottatok.«” (Lk 4,14-21)

Krisztusban, Kedves Testvéreim!
A mai ünnep alkalmas arra, hogy elgondolkodjunk azon, milyen is a viszonyunk Isten Igéjével kapcsolatban, és felhívja a figyelmünket arra, hogy figyeljünk fel újra Isten szavára. Hallgassuk a szentmisén, és olvassuk otthon újra meg újra. S így nemcsak megszokjuk, hanem „rászokunk” majd, megismerjük nemcsak az értelmünkkel, hanem a szívünkkel is. Így pedig remélhetjük, hogy felfrissül a kapcsolatunk Istennel, és új élettel telnek meg napjaink. De ehhez szükséges az, hogy higgyük is azt, amit Isten mond nekünk a Biblián keresztül. Az Ő szava élő és ható, cselekvő szó, ami véghez viszi bennünk a jót, az Ő akaratát, ha mi engedjük azzal, hogy befogadjuk. Ezért fontos az, hogy miként viszonyulunk a Szentíráshoz, Isten szavához. Hiszem-e azt, amit ma nekem mond az Isten?

A hit és Isten Igéje között szoros összefüggés, kölcsönhatás áll fenn. A Szentírás feltételezi a hitet, ugyanakkor részünkről aktív együttműködést igényel, megtérést és az Ige megvalósítását a mindennapi életben, amelynek hitéletté kell bennünk válnia. A hit ugyanis nem más, mint válasz Isten Igéjére, az Ige meghallgatása azzal a szándékkal, hogy Vele éljünk mindennap. A viszonyulásunk pedig a szentírási szöveghez kétféle lehet: tárgyi – ha a szöveg számunkra valamilyen vizsgálódás, kutatás tárgyát képezi, esetleg segítséget nyújt valamely érdekes kérdés megismerésében, vagy egy probléma megoldásában, a másik az alanyi – amikor az olvasott szöveg misztériummá válik számunkra. Ha a Szentírást olvasva vallási ismereteink elmélyítésére törekszünk, ez azt jelenti, hogy viszonyulásunk a Szentíráshoz tárgyi viszonyulás. A Szentírás ebben az értelemben egyszerűen „valami”. Ez a viszony azonban nem elégíthet ki bennünket.

A mi személyes viszonyulásunknak egy sugalmazott és kinyilatkoztatott szöveghez, amilyen a Szentírás, mindenekelőtt alanyi viszonyulásnak kell lennie. A Szentírás ugyanis nem „valami”, hanem elsősorban „Valaki”. Krisztus, aki legteljesebb alakban az Eucharisztiában maradt velünk, más módon ugyan, de a Szentírásban is jelen van, és él. A Szentírás lapjain keresztül az élő és valóságos Krisztussal találkozhattunk, a hit ajándéka által, melyben Ő maga részesít bennünket. Az egyház két asztalról beszél, amikor a hívek lelki táplálkozását említi. Az Ige asztalánál, a szentmisében az olvasóállványról, a kinyilatkoztatott Isteni Igét fogadjuk be szívükbe a hit által, míg az eucharisztikus asztalnál, az oltárról, „a hit szentségében”, az Eucharisztia vételekor az Úr Testével és Vérével táplálkozunk. Igaz tehát az az állítás, hogy a Szentíráshoz úgy kell viszonyulnunk, mint az Úr asztalához.

Ezért, amikor a Szentírást a kezünkbe vesszük, hódolattal, tisztelettel és mély hittel tegyük! Ez a gesztus nem lehet ugyanaz, mint amellyel bármely más könyvért nyúlunk a polcra, hiszen ezt a könyvet Isten jelenléte tölti be. Nagyon fontos ezt tudatosítanunk magunkban, hogy az élő Isten van jelen az Igében. A Szentírás Isten jelenléte közöttünk. Amikor tehát kezünkbe vesszük, egyenesen az Ő jelenlétébe lépünk be. ,,Misztériummá”, olyan igazsággá válik számunkra, amely körülvesz, és amelybe elmerülve élhetünk. A Szentírásban a Mi Urunkat, Istenünket találhatjuk meg, ezért van, ezért kell hogy legyen a kinyilatkoztatott szöveggel való kapcsolatunknak különös jelentősége. Ez a kapcsolat Istennel való kapcsolat, Aki minket szeret, és Aki vágyódik arra, hogy kegyelmével hasson ránk. A mai kegyelemnek az üzenete pedig az, hogy Jézus mindenki számára elhozta Isten országának örömhírét.

A mai üzenet az, hogy ha szegénynek, nyomorultnak és kitaszítottnak érzed magad, van még remény és lehetőség a változásra, hogy jobbra forduljon életed. A mai üzenet az, hogyha a rossz szokásaid rabságában sínylődsz, tudd meg, hogy Jézusban van a szabadulásod, és ha nem látod tisztán életedet, Jézus az egyedüli világosságod, aki utat mutat. Higgyétek el, kedves testvéreim, hogy az Úr számára ti vagytok a legfontosabbak, és Ő azért jött, hogy szabaddá tegyen minket igéje által. Képessé tesz bennünket arra, hogy Isten országának erejével megharcoljuk lelki harcunkat a gonosszal. Nem a magunk szavával, az semmit sem ér. Isten szavával: annak van meg az ereje a sátán legyőzéséhez. De ehhez meghitt kapcsolatba kell kerülnünk a Szentírással: olvasni, gyakran, elmélkedni, magunkba építeni.
Ámen.