Az ünnepek alatt sincs megállás

A decemberi hónapban az emberek többségét javában átjárja az ünnepi hangulat, itt a karácsony, és közeledik az újév. Mindenki a szeretteivel és a barátaival szeretné eltölteni ezeket a napokat, viszont vannak olyanok, akik számára ez nem mindig adatik meg a munkájuk miatt. Ilyenek a tűzoltók, a mentősök, a vendéglátósok, a rendőrök és még sokan mások. Embert próbáló ez az egész család számára, vannak, akik könnyebben, és akadnak, akik nehezebben viselik el, hogy dolgozniuk kell, vagy a családból valaki dolgozik ilyenkor. Ez alkalommal a mentősök, az önkéntes tűzoltók, valamint a vendéglátósok engednek bepillantást a kívülállók számára abba, hogy hogyan is telnek el ezek a munkanapok.

A zentai önkéntes tűzoltók elnöke, Vasas Balázs, és az egység oszlopos tagja, Kalmár Attila meséltek az élményeikről.
Az önkéntes testület kiegészíti a hivatásos állományt, hiszen ők nagyon kevesen vannak. Mindenben segítenek, amiben csak tudnak, legyen szó az ügyeletről, vagy akár a bevetésről. A laktanyába belépve igazi családias hangulat fogadott, kedvesen üdvözöltek a fiúk, majd körbevezettek, hogy lássam, minden megtalálható náluk, ami a hosszú, 12 órás váltásokat egy kicsit kényelmesebbé teszi. Van pingpongasztaluk, darts táblájuk is. Félreértés ne essék, komoly munka folyik az épületben, ha nincs riasztás, még akkor is, hiszen a gépjárműveket és a felszerelést is folyamatosan karban kell tartani, viszont néha kész felüdülés egy gyors pingpongmeccs lejátszása.

A körbevezetés közben arról mesélnek, hogy a tűzoltók munkája nem csak a tűzoltásból áll, balesetek helyszíneire járnak menteni, nyaranta tűzőrséget vállalnak, valamint a Covid-járvány kezdetekor ők juttatták el minden háztartásba a fertőtlenítő szereket is. Sajnos az önkéntes tűzoltók igen szerény körülmények között tevékenykednek, nincs saját járművük, amivel a terepre juthatnának, ezért sokszor valamelyikőjük személyautójával érkeznek meg egy-egy esethez. A felszereléseik használtak és öregesek, kéz alól szerzik be Németországból, amit csak tudnak.
Vasas Balázs elmondta, hogy egy igazi összetartó csapat az övék, ahol családias légkör uralkodik és ez hatványozottan jól jön ünnepekkor, amikor valójában mindenki otthon szeretne lenni a szeretteivel.

– Vannak különböző hagyományaink, amiket minden évben megtartunk, például mindenki elhozza a családját a laktanyába, és a gyerekekkel közösen feldíszítünk egy nagy karácsonyfát. Az otthoniakból persze vegyes érzelmeket vált ki, hogy az ünnepek alatt is dolgozunk. Egy kicsit bosszankodnak, hogy nem vagyunk velük és hiányolnak minket, másrészt büszkék ránk, hogy segítünk másokon. Számunka ez is olyan nap, mint az összes többi, így kell hozzáállnunk és így könnyebben megy – mesélte az elnök.
– A bevetésre mindig készen kell állni. Ha a laktanyában tartózkodó személyzet nem tudja a feladatát ellátni, akkor bármikor behívhatnak bennünket, és akkor az újévi malacot szinte vissza kell dobni a tányérba és menni kell dolgozni – folytatta Balázs.
Kalmár Attila hozzátette, hogy igyekeznek úgy kialakítani a beosztást, hogy akik az előző évben az ünnepek alatt ügyeletek, azok a következőben szabadok legyenek, és így mindenki egyformán veszi ki a részét a dolgokból.

– Amikor valakinek születésnapja van, akkor mindig eszem-iszom van a laktanyában is. Érdekességként mondom el, hogy a saját születésnapomon, az elmúlt 4–5 évben mindig volt riasztás, így jóformán úgy is jövünk be megünnepelni, hogy szinte már számítunk az aznapi bevetésre – mesélte nevetve Attila.
Karácsony és újév napjára mindig előre felkészülnek, és az a csapat, amelyik akkor van szolgálatban, igyekszik otthonosabbá tenni arra a napra a laktanyát. Akik nincsenek szolgálatban, sokszor ők is benéznek hozzájuk, hogy ne érezzék magukat egyedül.
– Egyik alkalommal egy szervezett összejövetelre tartottunk a városba, persze útközben elengedhetetlen volt, hogy ne nézzünk be a tűzoltó laktanyába újévet köszönteni. Mikor beértünk, a garázs üres volt, bevetésre mentek a fiúk. Mi sem tétlenkedtünk, az öltönyt és a nyakkendőt gyorsan bevetési ruhára cseréltük és mentünk segíteni. Ilyenkor nincs idő gondolkodni, félre kell tenni saját ügyeinket és cselekedni kell, hiszen várják a segítségünket – emelte ki Kalmár Attila.
Egy babona is tartozik a zentai laktanyához, miszerint, ha bevetés után kipucolják a csizmát, utána rögtön újabb riasztás érkezik. Ezért addig húzzák ezt a feladatot, ameddig csak lehet. Akik kedvet éreznek hozzá, hogy egy jó közösséghez tartozzanak, és szeretnének segíteni másokon, azokat nagy szeretettel várják az önkéntes, valamint a hivatásos tűzoltók közé, hangsúlyozták beszélgetőtársaim.

MENTŐSÖK A VÁRTÁN

Az ünnepek alatti munkáról hasonlóképpen vélekednek a mentősök is. Lőrinc Csongor zentai mentős szerint az ő munkájuk rengeteg túlórával jár, hatalmas odafigyelést és odaadást igényel. Mind testileg, mind lelkileg próbára teszi az embert, mégis megvan a maga szépsége.
– Folyamatos és állandó munkát kell biztosítanunk, hisz az emberekért vagyunk. Nálunk mindenki tisztában van azzal, hogy nincs megállás. A családjaink elfogadják ezt, tudják, hogy fontos munkát végzünk a közösség számára. Aki felvállalta ezt a hivatást, az elfogadta, hogy lesznek bizonyos ünnepek, születésnapok, vagy egyéb események, amelyeken nem fogunk részt venni. Persze megtörténik, hogy ez nem tetszik az otthoniaknak, de azért mindenben támogatnak bennünket. Fájó pont ez számunkra is, hiszen mi is szeretnénk a családdal ünnepelni, éppen ezért igyekszünk a beosztást úgy elkészíteni, hogy mindenki egyformán vegye ki a részét az ünnepi munkából. Lényegében ezek a napok is olyanok, mint az összes többi – mutatott rá Csongor.
A zentai mentőszolgálatban már készülnek azért az ünnepekre, egy kis műfenyőfát állítanak fel, valamint mindenki hoz némi sósat, édeset, hogy könnyebben teljen az ünnepnap a munkában. Az újévi koccintás sem marad el, persze csak üdítővel, mert észen kell maradni.

– Úgy tartjuk, hogy van egy családunk otthon, és egy a munkában. Sokszor többet vagyunk a munkatársakkal, mint a vér szerinti családunkkal. Nálunk nagy az összetartás, de ennek így is kell lennie. Nem működhetünk úgy, hogy kakukktojás van a csapatban. A szekeret mindig egy irányba kell tolni – emelte ki Lőrinc.
Az emberek hatalmas elvárásokkal vannak a mentősök irányába, mindig tőlük várják a megoldásokat. Elsőként érnek a helyszínre, ők veszekednek az ittas állapotban lévőkkel, vagy az esetleges pszichoaktív szer alatt állókkal. A pozitív és a negatív dolgok is rajtuk csattannak.
– A riasztások után mi látjuk elsőnek a balesetet elszenvedőket. Nagy pszichikai nyomás nehezedik ránk, ezért utána mindig igyekszünk megbeszélni a történteket, segítünk egymásnak feldolgozni, hogy tovább tudjunk lépni. Vannak azonban esetek, amelyeket soha nem tudunk elfelejteni, de ez is a munkánk része – mondta Csongor.

Csongor számára az első munkában töltött szilveszter 1998-ban volt. Elmondása szerint nyugodtan telt el az a váltás, semmi kirívó nem történt, ezét a következő évben is bevállalta, akkor viszont hajtás volt egész éjjel. Elmondása szerint az utóbbi években szilveszter napján mindig sok a riasztás és sokszor több terepmunkájuk van, mint bármely másik napon.

ÖRÖMET SZEREZNI MÁSOKNAK

Természetesen a vendéglátósok sem maradnak ki ebből a körből, hiszen ők is mindig dolgoznak, amikor mások ünnepelnek. Zenta egyik patinás éttermében, a Papuliban a tulajdonos, Gere Zsíros Elvira mesélt a tapasztalatairól, élményeiről. Tudni kell, hogy ez a vendéglátóhely egész évben egyetlen napon tart zárva, mégpedig karácsonykor.
– Mi 24-én, azaz karácsony böjtjén dolgozunk, és ilyenkor rengeteg munkánk van. Reggel öt órakor kezdődik a hajtás és estig nincs megállás. Mindig igyekszünk ünnepi hangulatot varázsolni, szépen feldíszíteni a termet. Különböző asztaldíszeket helyezünk ki, és fát állítunk. Ha egy kicsit ünneplőbe öltöztetjük a környezetünket, akkor a lelkünk is ünneplőbe öltözik – fogalmazott a tulajdonos.
Az év második legmozgalmasabb napja a vendéglátásban az újév. Ezt is rengeteg készülődés előzi meg, gazdag menüt kell összeállítani, és kiváló zenészeket kell hívni a jó hangulat érdekében.

– Számunkra nem jelent terhet, hogy ilyenkor is dolgozunk, hiszen én ebbe születtem bele, a családunk régóta ezzel foglalkozik. Úgy ünnep számunkra ez a nap, hogy örülünk annak, hogy örömet szerezhetünk másoknak. A munkatársaink is hasonlóképp látják ezt, és tisztában vannak azzal, hogy ez a szakma ezzel jár. A vendéglátásban kicsit a saját érdekeinket a háttérbe helyezzük és másokét tesszük előre. A szilveszteri bulin mindig nagyon jó a hangulat. Kevesen vagyunk és így egy szoros közösséget alkotunk, családias a légkör közöttünk, akik dolgozunk. Az újévi koccintás elengedhetetlen a konyhában, ez általában bögréből történik, hiszen akkorra már minden pohár a vendégeknél van. Számomra ez a legnagyobb öröm, hogy minden munkatárs és a családom is egy helyen van – mondta Elvira.