2024. április 18., csütörtök

Újabb esztendő a koronavírus árnyékában

A Covid–19, vagyis a koronavírus-világjárvány a 2021-es esztendőre is erősen rányomta bélyegét, és számtalan módon befolyásolta, meghatározta vagy megváltoztatta az életünket és a mindennapjainkat. Az elmúlt év után ismét kénytelenek voltunk az életünket a járványveszély árnyékában élni, ami most sem volt túl kellemes, de voltak előnyei és gyönyörű szép pillanatai is. Bár a kulcsszavak a mindennapokban továbbra is a pandémia, a PCR-teszt, a védőmaszk, a kézfertőtlenítés, az óvintézkedések, a vakcina, a karantén, az utazási korlátozás és az oltási bizonyítvány maradt. Azonban a magánéletemben ezt olyan szavak ellensúlyozták, hogy felnövekvő gyerekek, bérmálkozás, elsőáldozás, általános iskolai ballagás, tánciskola, barátok és baráti összejövetelek, kirándulások és kellemes fürdőzések.

Újabb esztendőt éltünk végig a koronavírus-járvány árnyékában. Hiszen ismét egész éven át hordtunk zárt térben maszkot. Egyesek becsületesen és felelősségteljesen elfedték az orrukat és a szájukat, hogy védjék saját és mások egészségét. Mások viszont csak a fejükön tartották és sálként vagy álvédőként hordták, hogy elkerüljék az esetleges bírságot. A kezünket közben elképesztő mennyiségben fertőtlenítettük otthon, a hivatalban, az iskolában, a boltban és mindenhol, mert a fertőtlenítőszer minden egyes helyen ott vár bennünket a bejáratnál. A sok fertőtlenítést olykor már csak a kiszáradt bőrünk bánta, illetve igazolta, hogy mi komolyan vesszük a járványveszélyt. Az újság, a tévé és a rádió szinte csak a világjárvány egészségügyi, társadalmi és gazdasági következményeivel foglalkozott. A hírek a védőoltásokról, az óvintézkedésekről, a bezárásokról és a lezárásokról, a halálozási mutatókról, az elmaradó rendezvényekről, a korlátozott vagy szünetelő közoktatásról, a kedvezőtlen gazdasági helyzetről és a növekvő munkanélküliségről szóltak napról napra. Minden e körül forgott, még a baráti beszélgetések is. Ezeken is legtöbbször az volt a téma, hogy milyen vakcinát veszel fel, felveszed-e, megbetegedtél, hogyan heverted ki, mik a tünetek, voltál tesztelésen stb. Ez lassan oda vezetett, hogy mindenki virológus és immunológus lett. A járvány előrehaladtával lassan a koronavírust élve boncolók társadalmává lettünk, ahol mindenki mindenhez jobban ért, mint a valódi szakemberek. Ezzel csak az gond, hogy az önjelölt „virológusok” kivétel nélkül a kocsmában, a piacon és az interneten szerezték a tudásukat és a doktori címűket, ami így annyit is ér. A koronavírus viszont nem játék, mint ez kiderült. Maradandó nyomot hagyott az emberek testében-lelkében, és voltak olyanok is, nem is kevesen, akiknek a gyászos véget jelentette. A betegeket gyakran megviselte a fertőzés, ami sokszor okozott súlyos szövődményeket.

A gyerekeim miatt számomra mégis az egyik legszebb és legemlékezetesebb esztendő volt 2021, amire mindig szívesen emlékszem majd vissza a járvány okozta gondoktól és bajoktól függetlenül. Bár rosszul indult az év, mert a fiam egy focimeccsen eltörte a kulcscsontját, szerencsére több hónapnyi lábadozás után teljesen rendbe jött. A feleségem koronavírusos megbetegedését leszámítva, utána már csak csupa szép és jó pillanat következett, ami csak egyszer történik meg az ember életében. Felemelő egyházi szertartás keretében megbérmálták a lányunkat, majd elsőáldozó lett a fiunk, és mindkét alkalommal ezt a feleségemmel végigkísérhettük a templomban. A lányom számára egyébként is vízválasztó volt az idei év a kisérettségi vizsga és a leendő középiskola kiválasztása miatt. Kemény munkával mindkettőt sikeresen letudta, hiszen jól sikerült az érettségi vizsgája és Vuk-diplomásként fejezte be az általános iskolát, majd bekerült az óhajtott középiskolába is. Ezután következett a tánciskola és az azt lezáró bál, ami megint egy csodaszép pillanat volt az egész családnak. Csupa ünnepség és csupa öröm volt az esztendő nagy része.

A járványhelyzetnek pedig megvoltak az előnyei is. A nehézkessé vált utazások miatt inkább itthon, szűkebb és tágabb környezetünkben kerestük a látnivaló és pihenést nyújtó helyeket, amelyekre gyakran rá is csodálkoztunk. Kirándultunk a Tarcalra, bejártuk a bánáti pusztát és Aracsot, élveztük a hűsítő Tiszát és az adai strandfürdőt, több környékbeli nagyvárost megnéztünk, kilátogattunk a TSC stadionavató focimeccsére. Ezek mind megismételhetetlen és emlékezetes pillanatok voltak, amiket a járványhelyzet sem tudott megakadályozni. Sőt, talán éppen a járványhelyzetnek köszönhetjük, hogy új barátokra is találtunk, akikkel nagyon jó a viszonyunk.