2024. április 27., szombat

Elrabolható a karácsony?

Péntek délután van. Már alkonyodik. Sétálok a budapesti rakparton, lekanyarodom az Országház mellett. Az impozáns falak mögül már kivillannak a karácsonyfa díszei. Az ország karácsonyfájáé. A tetején ott a csillag, mint ahogyan a mi fánkon is mindig ott van. Szinte már érzem a fenyőaromával társuló halászlé illatát, hallom a családom nevetését. Szól az ünnepi zene. Nyugalom van. Már az inget is kivasaltuk, éjfélkor szentmise. Itt állok Budapesten, az ország karácsonyfája előtt. Egyelőre távol mindettől. Azon gondolkodom: meddig lesz még ilyen a karácsonyunk? Elrabolhatja a zöld fejű Nyugat a mi karácsonyfánkat is?
Hogy miért merülnek fel bennem ilyen kérdések? Arrafelé mára a karácsonyi vásárból fényvásár, téli fesztivál, mesevásár lett. Németországban burkás hóember szerepelt egy karácsonyi plakáton. Bordeaux városában betiltották a karácsonyfa-állítást. Csak hogy az ne sértsen másokat. De hogyan teltek Nyugaton a karácsonyi ünnepek az elmúlt években? Félelemben. Hiszen a világjárvány előtt a tömegbe hajtás, a késelések, a lövöldözések mind az ünnepek részévé váltak. Kordonok és fegyveres őrök közé kényszerült a tömeg. Az ajándék még járt, de meglepetést nem szerzett. Hiszen aki ennek kapcsán kifejezte nemtetszését, az múltban ragadt, primitív és fasiszta-keresztény bélyeget kapott. Ám a történetnek itt még nincs vége. A közelmúltban szomorúan olvastam, hogy Európa nyugati felén egy olyan dokumentumot terjesztettek elő, amelyet ha elfogadnak, az uniós intézményekben dolgozókat politikailag korrekt kifejezések használatára kötelezik az ünnepek kontextusában is. A sorvezető konkrét példákkal is szolgált. Az egyik javaslat szerint ahelyett, hogy azt mondanánk, hogy a karácsony stresszes időszak, mondjuk inkább azt, hogy az ünnepek ideje stresszes. József és Mária helyett használjuk azt, hogy Julio és Malika. Mindemellett az előterjesztők szerint a boldog karácsonyt helyett a kellemes ünnepeket kifejezést lenne ildomosabb használni, hiszen az sokkal elfogadóbb. Az előterjesztést pedig a „ne abból induljanak ki, hogy mindenki keresztény” mondattal indokolták.
Szomorú a helyzet… Jogosan merülnek fel hát bennünk kérdések. Miért történik mindez? Hadjárat indult a hagyományaink ellen? A helyzet ennél bonyolultabb. Nyugaton a különböző kultúrából érkező (gazdasági vágyálmok miatt meghívott) bevándorlók többségének integrációja nem éppen a legjobb úton halad. Így a többségi társadalom megpróbálkozik a kulturális szakadék csökkentésével úgy, hogy gyökereit feladva kompromisszumokat próbál kötni a kisebbségi csoportok tagjaival. A túlzottan erőltetett szabadelvű gondolkodásnak végül a többségi társadalom önfeladása a következménye. De tényleg ez lenne a helyes út? A kötelezően követendő nyugati modell? Gazdasági haszonért évezredes érték.
Ünnepi hangulatban állok az ország fája előtt. Elmélkedek. Mi, magyarok is erre az útra térhetünk? Lehetséges, hogy egyszer a világjárvány nélküli jövőben sem tudunk majd hagyományos keretek között karácsonyozni? Hogy nézne ez ki mindez nálunk? A jászol nem kerülhetne a karácsonyfa mellé? Vagy nyugati mintára a fa sem kaphatna már helyet? Betiltanák a betlehemezést? Egyelőre még nehezen elképzelhető, hogy mindez felénk is bekövetkezhet, de résen kell lennünk. Grincs szellemisége nálunk is könnyen megvetheti a lábát, ha hagyjuk. Itt állok az ország karácsonyfája előtt. Jó keresztény lévén hiszek, és abban a tudatban sétálok el, hogy a jövőben talán – ahogy Charles Dickens novellájában is történt – a Nyugat kapzsi Scrooge-ját is meglátogatják majd a karácsony szellemei.