Rosalia Lombardo, a la mummia bambina di Palermo száz éve alussza örök álmát Palermo egyik katakombájában. Szülei egyetlen öröme volt. Spanyolnáthában halt meg nem sokkal a háború után. Jómódú édesapja halhatatlanná szerette volna tenni a kis angyalt, ezért felkérte Itália leghíresebb mumifikáló mesterét, hogy balzsamozza be a testet. Az édesapa nem láthatta többé a gyermekarcot, mivel néhány nappal később ő is elhunyt a járványban. A kis angyal viszont azóta is mozdulatlanul alszik üvegkoporsójában 1250 múmiatársa mellett.
Amikor a XV. század táján megtelepedtek a kapucinus szerzetesek Szicília északi vidékein, területet kértek templomuknak és rendházuknak. Kietlen vidéken kaptak egy kőhalmot, amit szorgalmas munkával otthonukká változtattak. Működésük korai évtizedeiben kialakították temetkezési helyüket is, közvetlenül a portájuk alatt. 1599-ben temették el első, szakszerűtlen módon konzervált testvérüket, Gubbio atyát. A test kiszáradt, azaz magától mumifikálódott.
Ezt isteni jelként élték meg a palermóiak, és a katakomba egy csapásra a vidék jómódú mesterembereinek, orvosainak, tudósainak, művészeinek, arisztokratáinak temetkezési helyévé vált. A katakombát a hozzátartozók adományaiból tartották fenn és bővítették. A friss holttesteket egy külön kamrában tárolták nyolc hónapon át, amíg ki nem száradtak. Ezután ecettel átmosták, felöltöztették őket és átkerültek végleges helyükre, ahol szeretteik tovább látogathatták és öltöztethették őket. A járványokban elhunytakat arzén- és mészoldatba mártották. Amint a járulékfizetés megszűnt, a múmia egy kevésbé szellős fülkébe került, és állaga gyorsan leromlott. Mivel sokan szerették volna, hogy haláluk után a halhatatlanok városába temessék őket, ezért a szerzetesek nemes egyszerűséggel egy madzaggal átkötötték a kiszáradt testet a hóna alatt és felakasztották egy szegre. Hosszú-hosszú métereken át kétoldalt lógnak a testek egymás felett, nem ritkán három szinten. A páterek idővel rendszerezték a múmiákat. Így alakult ki az évszázadok folyamán a papok és szerzetesek, a férfiak, a nők, a szüzek, a gyermekek, a házaspárok és a mesterek útja.
A gazdag világi személyek temetése a XVIII. században volt a legintenzívebb, ekkor új járatokat vájtak. A katakomba 1871-ben telt meg, de néhány testet apáti engedéllyel ez után is eltemettek a nagy kriptában, az utolsót a múlt század harmincas éveiben. Sokan rendelkeztek arról is, hogy milyen ruhában temessék el őket, egyesek még azt is meghagyták, hogy hány év elmúltával öltöztessék át testüket tiszta, új ruhába. Az egyszerű szerzetesek csuhában, az egyházi elöljárók pedig a legszebb ruháikban várják a végítéletet. A szüzek fején egy korona jelzi tisztaságukat. Mintegy nyolcezer lélek pihen a holtak városában és több mint ezerkétszáz felöltöztetett múmia.
A kis Rosalia testének állapota az utóbb időben rosszabbodni kezdett. Évtizedekbe telt mire a világ tudósai megfejtették dr. Alfredo Salafia akkori mumifikáló mester titkos receptjét és technológiáját. A mai kor eszközeivel megállították a test bomlását, így az továbbra is gyermeki mosollyal várja távoli rokonait és látogatóit. A százéves palermói gyermek lelke pedig gondtalanul játszadozhat tovább angyaltársai társaságában Isten végeláthatatlan játszóterén.
