A helyi legenda szerint egy komoly tűzvész után a poznaniaknak nem volt mit enniük. Két kecske kószált a város utcáin. A nép rögtön üldözőbe vette őket, mire ők felszökelltek a városháza tornyára.
Ott nem volt elég hely kettejüknek, így megvívtak a patányi helyért. Ezt a történetet azóta minden délben eljátssza a toronyóra részét képező két fakecske. Viaskodásuk sok-sok turistát vonz nap mint nap Poznan főterének kiskocsmáiba.
Egy komolyabb történet szerint viszont nem a helyiek korgó gyomra, hanem egy a bortól mámorossá vált szakács miatt menekültek a patások a toronyba. Az eset akkor történt, amikor a város órásmestere elkészült a toronyórával, és egy ünnepség keretében be akarta mutatni a vajdának, a helyi tanácsnak és a poznani polgárságnak. Ahogy ilyenkor lenni szokott – evéssel-ivással – megadták a módját a történelmi eseménynek. A város szakácsa elbóbiskolt a kemence padkáján, és odaégett az őzsült. Hogy mentse a menthetőt, szerzett két kecskét, de azok megszöktek tőle – egyenesen a toronyba, az új csillagászati óráig. Belátták, hogy innen nincs tovább és inkább a másik pusztuljon, ezért szarvcsatát vívtak. A vajda jót nevetett a szakácson, a mesternek pedig megparancsolta, hogy építsen az órához egy bolondos szerkezetet, amelyből minden délben két kecske jön elő. Azóta Poznan névjegye a kecske.
A városháza körüli macskaköves utcákat járva a látogató előbb-utóbb betér egy pékségbe, ahol poznani specialitást, rogalt fog vásárolni. A croissant-féle sütemény alakját tekintve valóban hasonlít a francia kis kiflire, de annyi a töltelék benne, hogy tömege eléri a 300 grammot, és rendkívül édes. Rogalt csak külön engedéllyel állíthat elő és árulhat helyi kézműves mester. Ilyen süteményt csak a poznani Stare Miasto süteménykészítő dinasztiái készíthetnek. A főtér sok pici színes polgári háza közül az egyik a poznani Croissant Múzeum, ahol a süteményről szinte mindent megtud a látogató, kivéve a több évszázada őrzött titkos receptet. Hétpecsétes titok a két helyi sör, a Czarna Fortuna (Fekete Szerencse) és a Lech főzésének is a folyamata.
Poznan óvárosa hagyományos középkori minta alapján épült 1253-tól. A korabeli város mértani közepén állt a Piactér a városházával és a kereskedők házaival. A mai városháza 400 éves és az egyik legszebb reneszánsz városházának tartják. A szabályos négyszögletes tér minden oldaláról 3-3 utca nyílik a város távolabbi részeinek irányába. Az egyikben áll a Mázsaház, ahol az eladásra szánt árut mérték, és állapították meg, hogy mennyi adót lehet rá kivetni. A Staro Miasto egy utcájában sorakoznak a Halárusok híres házai.
Az óvárostól picit távolabb áll a Császári kastély. A német dominanciát bemutatni hivatott épület csak 100 éves, de Poznan fontos történelmi épülete. II. Vilmos német császár többször is megszállt a várban. A két világháború között a köztársasági elnök hivatala működött itt, később pedig Hitler kedvenc lengyelországi rezidenciája volt. A város híres látnivalója még a Palmiarnia. Európa legnagyobb pálmaházának csaknem húszezer lakója van. Tárlata bemutatja az Északi-sarkkör és a Déli-sarkkör közötti térség egzotikus növényvilágát.
A Berlin és Varsó, valamint Párizs és Moszkva között nagyjából félúton fekvő város megkerülhetetlen része a lengyel történelemnek és mindennapoknak. Napjainkban becslések szerint százezer fiatal él és tanul Poznanban, ami meg fogja határozni, hogy a város milyen irányba fejlődik majd a következő évtizedekben.
