2022. július 4., hétfő

Nekik is vannak jogaik!

Kiscicák keveredtek hozzá, napok óta eteti őket, valamelyik szomszéd kicsapott macskájának a kölykei lehetnek – hívott fel a minap az egyik lakásban élő szomszédasszonyom. Mivel mindkettőnknél betelt a befogadott állatok létszáma, a közösségi platformokon keresünk nekik otthont: egy trikolornak, egy vöröskének, egy cirmoskának, egy szürke-fehér szépségnek... Ugyanaznap este kutyasétáltatás közben, a Tisza-parti park bokrai alatt két pici cica sírt fel. Valaki a sorsukra (elpusztulni) hagyta ott őket – nem először találunk ezen a környéken kidobott kiscicákat, kiskutyákat. Van, amikor a kölykökön a köldökzsinór is rajtuk van, még szopniuk kellene. Idősebb kutyákat is kicsapnak, ha már felnőtt, és drága vagy „macerás” játéknak bizonyul a gyerek számára. Egy felnőtt szuka évente kétszer kölykezik, alkalmanként átlagosan 6-7 kölyköt. Amikor az állatok elérik a 7–10 hónapos kort, már világra hozhatják az újabb utódokat – nem nehéz utánaszámolni, milyen szép szaporulatot jelent ez.

Kutyával, macskával együtt élni vicces és érzelmes dolog, de felelősséggel jár (Pixabay.com)

Ma van a hontalan állatok világnapja, amit egy amerikai nemzetközi állatjogi társaság kezdeményezésére tartanak 1992 óta, azzal a céllal, hogy felhívja a figyelmet az utcára kitett állatok problémájára, a kedvtelésből tartott állatok túlnépesedésére, a menhelyek túlzsúfoltságára, az örökbefogadás lehetőségére, a nem kívánt szaporulat megakadályozásának, valamint az állatvédők munkájának a fontosságára.

Vannak kutatások, amelyek szerint a kutyák és a macskák 75 százaléka kóbor állat. Szerbiában is sok a gazdátlan, éhes, szomjas, védtelen kutya és macska, de a sanyarú körülmények között tartott házi „kedvenc” is. A törvény értelmében minden kutyának csippel, oltással, megfelelő életkörülményekkel kellene rendelkeznie, de ennek az ellenőrzésére nincs erőforrás. Ha elvétve bíróságra is kerül egy-egy ügy, elhever valamelyik fiókban.

Öt évvel ezelőtt Hollandiában megoldották a hontalan állatok kérdését, így ez az állam lett az első, ahol nincs kóbor kutya az utcákon. Első lépésként olyan napokat szerveztek, melyek az ivartalanításról szóltak, és a kormány ingyenessé tette az eljárást – így sikerült a szukák 70 százalékát sterilizálni. Minden kutya orvosi vizsgálatban részesült, és elkezdték ellenőrizni az oltásokat is. Ha a gazdik megszegték az állatvédelmi törvényben foglaltakat, akkor akár 3 év szabadságvesztéssel és nagyon nagy pénzbírsággal lehetett büntetni őket. A tenyésztőket is érintették a változások, ugyanis magasabb adóval sújtották a tőlük való kutyák vásárlását – ez a költség arra ösztönözte a gazdikat, hogy fontolóra vegyék a menhelyről történő örökbefogadás lehetőségét is. A kormány figyelemfelkeltő kampányokat indított a tudatosság növelésének érdekében, és az embereknek lehetőségük volt arra is, hogy gondoskodjanak hajléktalan ebekről – ezek közül a kutyák közül végül több mint egymillió talált otthonra. Hollandia mára a boldog kutyák országa lett.

A recept tehát nem túl bonyolult: egy nemzeti stratégia keretében ingyenes ivartalanítási akciókat kell szervezni, létre kell hozni egy pontos nyilvántartást az állatokról, és alkalmazni kell a meglévő, a felelős állattartást szabályozó törvényt – a hamis kutyaharapások miatt fizetett kártérítések helyett erre kellene többet áldoznia minden önkormányzatnak. A legfontosabb feladat persze a felelős állattartásra való nevelés és ösztönzés lenne.

Mielőtt állatot fogadunk magunk mellé, jól fontoljuk meg: képesek vagyunk-e gondozni, nevelni, orvoshoz vinni őket, tudjuk-e vállalni az ezzel járó felelősséget, kötelezettségeket és költségeket. Drága fajkutya helyett vigyünk haza az utcáról vagy a menhelyről ebet, ha pedig saját állat tartására nincs lehetőségünk vagy időnk, a menhelyek támogatásával is sokat tudunk segíteni az önkénteseknek. Kutyával, macskával együtt élni vicces és érzelmes dolog, de felelősséggel jár – csak az vágjon bele ebbe az izgalmas kalandba, aki időt, pénzt és szeretet is képes áldozni ezekre az állatokra.