2024. április 27., szombat

Míg állam van, jog is van

Szakállas Zsolt: Nem kell a hivatás jövője, a megélhetés megteremtése miatt aggódniuk a jogot választóknak

Nem egyszer hallhatjuk kiválóan tanuló, leendő vajdasági magyar egyetemi hallgatóktól, hogy inkább nem vágnának bele a nagyon bonyolultnak tartott jogi tanulmányokba, s az okok között általában két fő aggodalom kristályosodik ki: szerb nyelven kell tanulni, s egyébként is meglehetősen nehéz elvégezni ezeket a tanulmányokat. Akik már elvégezték az egyetemet, azok azonban egészen mást mondanak, s néha az ő szavukat is érdemes meghallgatni. A Magyar Szó munkatársai sikeres, Jogi Kart végzett tisztségviselőket, ügyvédeket, közjegyzőket szólítottak meg, s utánajártak annak, miért lenne érdemes ma is jogot tanulniuk a fiataloknak, miért számít hosszú távon is teljesen megalapozottnak egy ilyen döntés. Beszélgetőtársaink arról vallottak, hogyan élték meg a nehézségeket, hogyan jutottak el a diploma megszerzéséig, s továbbra – visszatekintve a korábban meghozott döntésre – is meggyőződésük-e, hogy megérte a nehezebbnek tűnő fák egyikébe vágni a fejszét.

– Mindig olyan hivatásra vágytam, amelyben jól érzem magam, megfelel a temperamentumomnak, de kihívásoktól sem mentes – válaszolta a pályaválasztással kapcsolatos kérdésünkre Szakállas Zsolt, a tartományi kormány alelnöke, tartományi oktatási, jogalkotási, közigazgatási és nemzeti kisebbségi –nemzeti közösségi titkár, majd hozzáfűzte: a jogászi hivatás éles eszű, gyorsan gondolkodó és határozottan cselekvő, magabiztos egyént követel.

– Ez volt nekem a kihívás. Adva van a siker öröme, de a veszteség kockázata is, ami nekünk nem okozhat kiábrándulást, csupán ösztönzésül szolgálhat, hogy a továbbiakban sikerre vigyük elképzeléseinket. Hivatásunkban a változások, a fordulatok igen gyakoriak, ezért elképzeléseinket és tetteinket szinte folyamatosan kell alakítanunk az adott körülményekhez. Ebben a szakmai tapasztalatnak jut a legnagyobb szerep.

Minden tudománynak, illetve tanulmánynak – így a jognak is – megvannak a sajátos nehézségei, viszont ha az emberben megvan az akarat és a kitartás, akkor az akadályokat és a kihívásokat könnyebben veszi – állapította meg.

– Én magyar általános és középiskolába jártam, szerb nyelven kezdtem el jogi tanulmányaimat, majd németül folytattam. Ez azonban nem gátolt meg abban, hogy a hallgatók egyik legjobbjaként diplomázzak.

Hogy megéri-e a jogi tanulmányok mellett dönteni? Szakállas szerint teljesen, azért, mert az egyik legrégebbi, tartalmas, ugyanakkor jövedelmező hivatás.

– Míg állam van, jog is van, és az emberek perlekednek, tehát nem kell attól tartanunk, hogy egyszer műszaki feleslegnek nyilvánítanak bennünket és hivatást, szakmát kell változtatnunk. Nem beszélve arról, mekkora társadalmi jelentősége van a jogi hivatásnak. A jogászok minden nemzeti közösség életében kiemelkedő helyet foglaltak el, így van ez esetünkben is, ami nemcsak dicsőség és megtiszteltetés, hanem felelősség is, s ezt minden kollégának vállalnia kell – mutatott rá.

Szakállas azonnal dolgozni kezdett a tanulmányok befejezése után.

– Egy napig sem tétlenkedtem, mihelyt megkaptam a diplomát, volontőr státusban elhelyezkedtem az Újvidéki Alapfokú Bíróságon. Jártam a tárgyalásokra, részt vettem a peranyagok elkészítésében, igyekeztem felkutatni a legjobb jogi megoldásokat…, nem unatkoztam. Akkortájt szinte lehetetlen volt rendes munkaviszonyt teremteni bármelyik bíróságon, ezért elfogadtam a felhívást, amely a tartományi titkárságból érkezett, ahol felvettek gyakornoknak. Ott is számos kihívással kellett szembesülnöm, nemcsak az oktatással kapcsolatos jogalkotási folyamatokban vettem részt, hanem minden jogügyletben, amelyeknek a köre a foglalkoztatástól a nyugdíjaztatásig terjedt. Időközben odafigyeltem arra is, hogyan kell alakítani a szakmai viszonyokat, az intézményt irányítani, összhangot teremteni a politikai elképzelések és a jogi lehetőségek között. Ezt teszem manapság is a titkárság vezetőjeként és a kormány alelnökeként – számolt be lapunknak a kormány alelnöke.