2021. június 20., vasárnap
SZABADKAI HISTÓRIÁK

Tragédia a főgimnáziumban

A szabadkai főgimnázium a századfordulón legtöbbször a tanárok kirívó szigora miatt került a helyi lapok címoldalára. Százhúsz évvel ezelőtt pedig egy olyan esetről számolt be a Bácskai Hírlap, amelyben a tanári szigor súlyos tragédiához vezetett. E heti tárcánkban ezt az esetet elevenítjük fel.

A Bácskai Hírlap 1901. május 3-ai száma „Inkviziczió a gymnasiumban” címmel egy fegyelmi eljárás lebonyolításáról tudósított. Az eljárás során egy huszonnyolc fős osztály huszonegy diákja állt a vizsgálatot lefolytató tanári kar elé.

A napokban összeült a gymnasium tanári kara, hogy huszonegy diák fölött ítélkezzen. A bűn mit elkövettek az volt, hogy egyik tanáruknak névnapja lévén a VII. osztálybeli diákok kiknek a tanár főnökük volt este felkeresték a tanárt lakásán és mint hű tanítványokhoz illik felköszöntötték. A tanár ur megköszönte a megemlékezést és »menjenek haza« ezen jóakaratu figyelmeztetéssel bocsájtotta el őket.

A figyelmeztetéssel azonban nem használt mert a diákok egy-egy pohár bort is meg akartak inni a tanár úr egészségére, a vasuti átjáró melletti korcsmának kerthelyiségébe húzódtak meg nehogy egy »spiczli« feltalálja őket és ott körülbelül egy órát időztek miközben egy pár liter bort ittak meg, de már este ½ 9 órakor otthon voltak. Ez tehát a rettenetes vád ami őket terhelte.

A következő napon névtelen levél érkezett a gymnasium igazgatójához, amelyben az eset leírva volt” – olvasható a szabadkai lapban.

Az eljárás végén mind a huszonegy diák magaviseletét „kevésbé szabályszerűre” vagyis hármasra értékelték le. Ez annyit jelentett, hogy a huszonegy diák közül tizenegy elesett a tandíjmentességtől, továbbá ha a huszonegy közül bármelyiket egy tanár csak egy tantárgyból is megbuktatta volna, rögtön osztályt kellett volna ismételniük, mert pótvizsgára nem kaphattak volna engedélyt. Az ügy azonban itt még nem ért véget. A Bácskai Hírlap szintén május 3-én egy rendkívüli kiadása is megjelent, amelyben arról adtak hírt, hogy a huszonegy diák egyike, a tizenhét éves Kovács Gyula önkezével vetett véget életének. A terjedelmes tudósításból kiderül, hogy Kovács Gyula ellen egy újabb fegyelmi eljárás indult. A diák bűne ezúttal mindösszesen annyi volt, hogy óra előtt egy dal szövegét írta fel a táblára, amelyet aztán elfelejtett letörölni. Ez azonban a gimnáziumban elég volt egy újabb fegyelmi eljárás lefolytatásához. A második eljárás pedig Kovács Gyula számára annyit jelentett, hogy eltanácsolják az intézményből. Az eljárást lefolytató bizottság előtt azonban diák már meg sem jelent.

A jobb sorsra érdemes fiatal ember ma délelőtt már nem volt előadáson, úgy látszik, hogy már előre elhatározta, hogy véget vet életének. Revolvert vásárolt és gyalog kiment a palicsi utra a vasuti sinek mellett, 11 óra tájban elért a Tuki-uton levő Hoffmann szálláshoz s az ott elhúzódó árokban jobb halántékába lőtt.

Tíz töltény volt a revolverben, négy lövés csütörtököt mondott, az ötödik jobb halántékán a fejébe furódott és rögtön halált okozott.

A pályaőr mikor a vonatot vizsgálta ott találta holtan a szerencsétlen ifjut.

Jelentést tett a rendőrségnél, és megindult a nyomozás, a mentők a hullát a baja temető bonczházába vitték” – írták a Bácskai Hírlapban.

Kovács Gyula tragédiája után a Bácskai Hírlap több számában is bírálta a főgimnázium vezetését, tanári karát és az intézmény szigorú oktatását.

Nem döbbenti meg a szigorú tanár urakat az, hogy minden évben 10-20 diák szökik meg más városba, más gymnáziumba, mert itt megbuknak ötből, hatból – és a másik városból jeles bizonyítványt hoznak haza?

Menjenek ki a tanár urak hajnali négy órakor a pályaudvarba – láthatnak ott 5-6 ifjut hónuk alatt könyvekkel. Minden hajnalban ott vannak ezek a fiuk – szegény becsületes szülők gyermekei, kiket kiüldöztek azok, kik önérzettel utasítják vissza a tanbetyár elnevezést, mert őket ez nem illeti – kiüldözték az iskolájukból és most naponta átmennek Halasra hajnalba és este jönnek haza szüleikhez” – ostorozták a tanárokat a május 5-ei számban.

A Bácskai Hírlap későbbi lapszámai azonban arról tanúskodnak, hogy még egy ilyen tragédia után sem következtek be mélyreható változások az intézményben.