2024. április 27., szombat
RECENZIÓ

A gonosz felemelkedése

Jan Komasa: Hater – A gyűlölet új arca

Korunk egyre meghatározóbb jellemzője az állandó aggodalom rohamosan változó világunkért. A nem ritkán paranoiás félelem különbözőféle összeesküvés-elméleteket szül, amelyek szerint mi mindannyian ki vagyunk szolgáltatva a sötét háttérhatalmak manipulatív játékának, a láthatatlan erők kifinomult módszerekkel gyakorolnak ránk hatást, hogy felhasználjanak bennünket önös érdekeik eléréséhez. Jan Komasa ebből az életérzésből építi fel Hater – A gyűlölet új arca (Sala samobójców. Hejter) című alkotását, amely a marketing-ügynökségek által befolyásolt társadalom működését veszi górcső alá. A téma feldolgozásához a lengyel rendező ügyesen használja fel a megbolydult Európa legégetőbb kérdéseit, mint amilyenek a gazdasági bizonytalanság, a menekültválság és a szélsőjobboldal egyre nagyobb térnyerése.

A filmbéli Varsó nemigen különbözik a legtöbb európai nagyvárostól, egyik oldalon van a gazdaságilag elégedetlen többség, amelynek egy részétől nem áll távol a nemzetieskedő lózungok skandálása, másik oldalon pedig a liberális elit világa helyezkedik el, amely söpredéknek tekinti az időnként utcára vonuló tömeget, nyitottságról és elfogadásról beszél, közben jól megvan a saját kis zárt világában, amelybe nemigen enged be másokat. Mindkét táborban ugyanaz a cél: Európa megvédése. Míg egyik oldalon Európát elsősorban az iszlám inváziótól és az annak megágyazó nyitott világot hirdető politikai erőktől féltik, a másik oldalon az európai alapértékek nevében óvják a kontinenst a populizmustól, nacionalizmustól és autoriter hatalomgyakorlástól. A két fél között helyezkedik el Tomasz.

A vidékről érkezett huszonéves fiú bizonyítani akar. Elsősorban magának, aztán pedig annak a gazdag családnak is, amelynek tagjai anno az ő szüleihez jártak nyaralni. Miután plagizálás miatt kirúgják a jogi karról, Tomasz intenzív munkakeresésbe kezd. Egyszerre több helyre is elküldi a CV-jét, nem rest folyamatosan telefonálgatni munkaügyben, s minden kínálkozó lehetőséget kihasznál arra, hogy beszélgetést kezdeményezzen a potenciális munkalehetőségről. Kitartásának és agilitásának köszönhetően lehetőséget kap egy marketing-ügynökségnél, amely lényegében cégek és magánszemélyek imázsának a lejáratásával foglalkozik. Első feladatának sikeres teljesítése, egy influenszer fitneszedző karrierjének kerékbe törése, jelenti a belépőt számára a következő, sokkal összetettebb terepre: a politika világába.

A film központi témája egy napjainkban zajló (fiktív) varsói polgármester-választás. A mű hatásosan ábrázolja, hogyan néz ki belülről egy választási kampány, amely a lehető legkevésbé a pártprogramok és politikai elképzelések ütköztetéséről szól. Ehelyett különböző érdekeltségű személyek és csoportok megbízásából ügynökségek dolgoznak az egyik és a másik oldalnak, aminek következtében a politikus és maga a politika is egy sajátos PR-termékké válik. És ne legyenek illúzióink, akárcsak más jellegű megbízatások esetében, a cél elérése érdekében itt is bevethető az előre kitervelt hergelés és gyűlöletkeltés az interneten, álhírek kreálása a közösségi oldalakon, mikrokamerák használata, lehallgatás, követés, szervezett mobbing, egyének, népcsoportok, kisebb-nagyobb közösségek lejáratása.

A fővárosi elithez tartozó család fiatalabb lányához fanatikusan vonzódó, a vágyott közegből azonban kivetett főhős az új munkakörben megmutathatja valódi képességeit. Tehetséges manipulátorként mindkét irányba játszik, s olyan hidegvérrel teszi ezt, hogy még a szeme sem rebben közben. Nagyon jól ismeri az egyik oldal hiúságérzetét és a másik oldal kisebbségérzeti komplexusát, gyűlölettel tekint mindannyiukra, kiváló érzékkel provokál és manipulál, ha kell, internetes video-játékon keresztül kommunikál, semmitől sem ódzkodik, közben mindvégig megjátssza az ártatlant. A Maciej Musiałowski által lélegzetelállító hitelességgel életre keltett ambiciózus antihős, intelligens szociopataként, célja eléréséhez, válogatás nélkül, skrupulusmentesen felhasznál mindenkit, aki az útjába kerül.

Míg Corpus Christi (Boze Cialo) című előző művében Jan Komasa egy javítóintézetből érkező önjelölt fiatal katolikus pap sajátos hozzáállásával a hithez és a vallási tanokhoz, a vallás és az ember morális oldalát boncolgatta, arra a kérdésre keresve a választ, mennyire éljük meg őszintén a hitünket, Hater – A gyűlölet új arca című alkotásában a lengyel rendező az egyéni érdekeket szolgáló propaganda, az internet nyújtotta manipulációs lehetőségek, az álhírek, a virtuális visszaélések és a közösségi oldalak árnyoldalának a veszélyére hívja fel a figyelmet, rámutatva arra, hogy a modern kommunikációs eszközöknek köszönhetően a jól irányított gyűlöletbeszéddel nagyon könnyű felszítani az indulatokat egy egyébként is megosztott társadalomban.