Beoltott lazulás

Oltani vagy ne oltani, szigorítani vagy ne szigorítani. Továbbra is ez a kérdés, miközben a szerb kormány és a média úton-útfélen azt hangoztatja, hogy milyen jól halad az immunizáció útján. Múlt heti adatok szerint több mint 1,6 millió polgár kapta meg az oltás első dózisát, és félmillió állampolgár már felvette a második dózist is. A híradásokban folyton azt hallhatjuk, hogy a beadott oltások számát nézve Szerbia az élvonalban van, úgy a világban, mint Európában és főként a régióban. Ez dicséretes dolog, de most egy picit ironikus leszek: meg is van az eredménye. Az emberek ellazultak.

Picit eljátszadozva az adatokkal, az immunizált polgárok számához hozzáadhatunk alig félmilliónyi igazolt COVID-19-es esetet, amelyek közül még egy része rendelkezik természetes immunitással és antitestekkel (mert ugye az sem marad meg örökre a szervezetben), és gondolatban hozzáadjuk azokat a személyeket, akik nem betegedtek annyira le, hogy eljussanak az orvosig (csak találgatni lehet mennyi olyan személy van, aki úgy esett át a betegségen, vagy fertőződött meg, hogy nem is tudta). Ha jóindulatúak vagyunk és azt mondjuk, hogy a vakcina első adagja is ad már bizonyos védelmet, akkor 2 millió immunizált polgárral számíthatunk. Ha szigorúak vagyunk, akkor csak egymillió. Mindez pedig csak nagyon optimista és elnagyolt becslés részemről. Szerbia ugyanakkor 7 millió lélekkel számol, a teljes immunizációhoz 95 százalékos beoltottság szükséges. Ugyanakkor egyes ismert fertőző betegségek példájából az következik, hogy a világjárvány elleni védekezést és végső soron a betegség felszámolását lehetővé tevő közösségi immunitáshoz a lakosság mintegy 70 százalékának védettnek kell lennie, akár oltás, akár korábbi megfertőződés révén. És ekkor még hozzá kell számolnunk, hogy a 16 éven aluli gyerekek és bizonyos veszélyeztetett személyek nem vehetik fel a védőoltást és rengeteg olyan személy van, aki nem is akar hallani a vakcináról. Akárhogy nézem, messze járunk még a végétől.

A nagyarányú immunizálás, valamint a téli ünnepek és a tavaszi meleg viszont feloldotta az emberek fegyelmét. Egyre kevesebb személyen látok az utcán maszkot, úgyszintén a parkokban is védelem nélkül piknikeznek az emberek, a kávézók, a kocsmák, az éttermek és a bevásárlóközpontok pedig zsúfolva vannak. A nyomasztó tél és az egy éve tartó járvány sok személynél kiütötte a biztosítékot és visszakívánja múltat. Egyre több koronabulit tartanak, ott szegik meg a hatályban lévő intézkedéseket, ahol lehet. Ugyanakkor olyan benyomásom van, hogy az emberek egy része látva, hogy milyen gyorsan halad az immunizáció fittyet hány a szabályokra. Talán azt gondolják, hogy ha már ilyen sok beoltott ember van, akkor már nem kapják el a kórt. Mintha valamiféle hamis biztonságérzet járná át a társadalmat, miközben egyre több oldalról érkeznek a figyelmeztető jelek, hogy az új koronavírus mutációk mekkora bajt okoznak. Emellett felvetődik bennem a kérdés, hogy azok, akik felvették a védőoltást, ugyan mennyire lazulnak el? Vajon kevesebbet használnak maszkot, mosnak kezet, és bátrabban vesznek részt közösségi eseményeken, járnak el éttermekbe, kávézókba? Attól félek, hogy a beoltottak egy jelentős hányada óvatlan lesz, miközben a védőoltás egyáltalán nem jelenti azt, hogy ne fertőződnénk meg, vagy betegednénk meg. Csupán azt tudjuk még az immunizációról, hogy megakadályozza a betegség súlyos lefolyását. Azt viszont, hogy a beoltott személyek továbbfertőznek-e még nem tudható biztosan. Annak felméréséhez, hogy az oltóanyag mennyiben hatásos a tünetmentes fertőzések megelőzésére, további értékelésekre lesz szükség, ezért egyelőre még azoknak is maszkot kell viselniük, kerülniük kell a beltéri tömegeket és tiszteletben kell tartaniuk a társadalmi távolságtartást, akik már megkapták az oltást. A szakemberek azt sem tudják biztosan, hogy a megfertőződés után valaki védve van-e attól, hogy ismét elkapja a COVID-19-et, és ha igen, mennyi ideig. A korai vizsgálatok arra utalnak, hogy a COVID-19 elleni természetes immunitás nem feltétlenül tart hosszú ideig, mások pedig arról, hogy akár 8 hónapig is eltart, így ennek jobb megértéséhez is több vizsgálatra van még szükség.

A hatalom pedig kivár, és eközben félmegoldások születnek. Hétvégenként fél napra bezárnak éttermeket, bevásárlóközpontokat – ami csak arra jó, hogy abban a fél napban, amíg nyitva vannak zsúfolva legyenek, hiszen az, aki nem tud délután elmenni, az elmegy délelőtt –, valamint különböző tömeges rendezvényeket tartanak – például Balašević emlékest, Đoković ünnepség, koncert stb. –, amelyeken jó ha minden tizedik ember visel maszkot, miközben az emberek szardiniaként nyomorognak egymás nyakában. A válságstáb tagjai emberéletet akarnak menteni, a politikusok pedig munkahelyeket/gazdaságot.

Úgy érzem, hogy nemcsak a vírus ellen oltottuk be magunkat, hanem egy picit a fegyelem és a társadalmi felelősségvállalás ellen is. Ez pedig nagy baj, ugyanis folyamatosan új vírus mutációk születnek és a szakemberek szerint, az oltás mostani ütemétől függetlenül – már csak a korábbi világjárványokat is alapul véve – 2021 még a COVID-19 éve lesz. Vagy teljes kijárási tilalmat kell bevezetni, vagy lazább intézkedéseket – normális életmódot kell bevezetni, a félmegoldások sohasem vezettek sikerre.