2021. április 19., hétfő
RÁFORDÍTÁSOK

Lesz még böjtje, vagy jön a feltámadás?

A mostani perspektívából már látszik, hogy országunk gazdaságában összességében a kereslet és a kínálat viszonylag gyorsan alkalmazkodott a tavaly tavasszal megváltozott feltételekhez. Életvitelünkben is igyekeztünk alkalmazkodni. Megtanultunk nem hagyományos módon, a körülményekhez alkalmazkodva vásárolni, szórakozni, dolgozni és egyebeket. Hatékony megoldásnak bizonyult a digitális élet. Érdemes azonban egy kicsit azon is elgondolkodni, milyen változásokat hozott volna a helyzet, ha például nincs a világon így elterjedve pl. az internet használata.

Vannak ugyanakkor a szőnyeg alá söpört és megoldásra váró problémák. Számos cég, vállalkozás csak a támogatásoknak köszönhetően, vagy a tartalékaiból tudott fennmaradni, és rövid és hosszabb távon is bizonytalan lehet a jövő számukra. Mélyreható vizsgálattal is rendkívül sokrétű a probléma. Bizonyos szektorok működésének helyreállítása magas fokú figyelmet és alapos megfontoltságot igényel. Több út áll előttünk, és nagyon nem mindegy, hogy melyiken indulunk el. Amelyik út az egyik pillanatban még jó választásnak tűnhet, máról holnapra beárnyékolhatják az optimizmust nem várt fejlemények.

Számos olyan szegmense van elsősorban a szolgáltatóiparnak, melyek esetében a potenciális fogyasztók elméjében újra és újra fel kell építeni a megingott bizalmat. Újra kell definiálni nemcsak az igényeket, de kielégítésük lehetséges formáit is. Közhelyesen hangzik az utóbbi egy évben számtalanszor megismételt felismerés, hogy már semmi nem lesz ugyanolyan, mint a járványt megelőzően.

Mit jelez az objektív index?

A monetáris lazítás folytatódik. Az év eddig eltelt időszakában a járvány előtt valaha tapasztalt csúcsokat is jóval meghaladó, új rekordokra lökte a részvénypiacokat a pénzbőség. Ennek ellenére bizonytalan, és akár kevésbé fényes lehet az előttünk álló időszak. Egyre többen figyelmeztetnek, hogy – nem csak, mert most van a húshagyó időszak – lesz ennek még komolyabb böjtje is. Tényleg úgy tűnhet, mintha túlzott lenne az optimizmus, de talán ez még mindig jobb annál, mintha pánik uralkodna el a világ tőzsdéin.

Warren Buffett, az ismert befektetési guru által létrehozott indikátor új csúcsra emelkedett, s ez csak jelezhet valamit. 2007 októbere óta ugyanis nem állt ilyen magasan a jelzés. A globális „Buffett indikátor” néven ismert mérőszám a globális GDP-t hasonlítja össze a világ tőzsdéin kereskedett cégek összesített kapitalizációjával. Ezzel az egyszerű osztással a rendelkezésre álló adatok alapján elméletileg megállapítható, hogy a részvénypiacok alul- vagy éppen felülértékeltek-e. Ajánlott azonban azt is figyelembe venni, hogy most nem igazán szokványos időket élünk, a világgazdaság tele van torzulásokkal. Ezért kérdés, hogy mennyire lehet helytálló az indikátor. Az viszont biztos, hogy érdemes vizsgálódni ezeknek az adatoknak a tükrében is. A szóban forgó index a globális GDP-t a világ tőzsdéin kereskedett cégek összesített kapitalizációjával hasonlítja össze. A 100 százalék feletti érték azt sejteti, hogy a tőkepiacok túlárazottak a realitáshoz mérten.

Mikor „romlik” a pénz

A világszerte tapasztalható nyilvánvaló és egyre fokozódó pénznyomtatás enyhén erősödő inflációs félelmeket kelthet. Az infláció a fogyasztói árak, a gazdaság és a társadalom valamennyi szereplőjének életében meghatározó jelentőséggel bír.

Itt Szerbiában mi különösen félünk a pénzromlástól, főleg azok, akik megtapasztalták a 90-es évek elején a hiperinflációt. A gazdaság egészét tekintve viszont az ellenőrzés alatt tartott infláció esetenként hasznos is tud lenni. Ez azonban csak elméleti síkon van így, hiszen ki örül annak, ha lassan minden többe kerül az üzletekben. Eredetileg az infláció egyébként orvosi szakkifejezés volt, amely felfúvódást jelent. Számos oka lehet, de leegyszerűsítve azt mondhatjuk, hogy az infláció akkor alakul ki, ha a gazdaságba több pénz kerül, miközben a pénzért megvásárolható áru mennyisége nem nő arányosan. A piaci törvények ilyenkor olyan irányban hatnak, hogy a két oldal kiegyenlítődjön. A defláció viszont az infláció ellentettje. Akkor beszélünk deflációról, amikor csökken az általános árszínvonal. Legalább olyan káros lehet, mint az infláció. Dezinflációnak pedig azt nevezzük, amikor az inflációs ráta csökken. Amikor egyik évben az előző évben jegyzett 5 százalékos infláció 3 százalékra mérséklődik. Nem jelenti tehát az általános árszínvonal csökkenését, csak a trend mérséklődik.

Érdemes végül a maginfláció fogalmát is megemlíteni. Ennek a mutatónak a jellemzője, hogy a fogyasztóiár-index különböző, egyszeri hatásoktól történő megtisztításával megmutatja az alapinfláció alakulását, így világosabban látható az áremelkedés valódi trendje. A klasszikus közgazdaságtan a hosszú távon is kiszámítható, alacsony mértékű inflációt tartja kedvezőnek gazdasági szempontból. Ezért tűzték ki célul ennek elérését az országok. A jegybank általában kijelöl egy sávot, melyen belül igyekszik tartani a pénzromlás mértékét. A Szerbiai Nemzeti Banknak az utóbbi években ez rendre sikerült is.