Elég hosszú lajstrom készülhetne arról, hogy mi mindent vett el tőlünk, és mi mindent éltünk meg az elmúlt egy év folyamán a járvány miatt. Nem utazhatunk úgy, mint régen, nem nyaralhattunk, telelhettünk, nem jártunk gyógyfürdőbe, nem látogatjuk úgy a színházakat, mozikat, koncerteket, mint régen. Sokan vannak, akiknek a munkavégzési feltételei és lehetőségei is megváltoztak. A legfájdalmasabb valójában az emberi kapcsolatok beszűkülése, a családi érintkezések lehetőségeinek csökkenése, sokak számára lehetetlenné válása. Holott az ember társas lény, szüksége van a másik emberre. Valójában az emberi érintés és ölelés az, ami az emberi lét alapfeltétele, ami leginkább megsínylette ezt a kényszerhelyzetet. Nem véletlenül van több napja is az ölelésnek: az ölelés nemzetközi napja (január 21.), az ölelés világnapja (október 15.).
Hogy mennyire fontos az emberi érintés, tudományosan bizonyított tény. Születésünk pillanatától kezdve életbevágó minden egyed számára, folyamatosan igényünk van rá, hisz a táplálék mellett az ölelés melege és biztonsága az, amit szüleinktől, édesanyánktól vagy más esetben gondozónktól kapunk. Életünk korai szakaszában létfontosságú; a növekedéssel és ahogyan bővül a saját világunk, lassanként kevésbé lesz fontos, de az ölelés igénye sosem veszik el, még idős korban is szükségünk van rá. Erről az idősek otthonában élők esetében is megbizonyosodhattunk. Nem véletlenül kellett a távolságtartás ellenére is biztosítani az idősek számára a családtagokkal való kapcsolattartást. Speciális „ölelőfüggönyöket” szereltek fel, hogy a hozzátartozók megölelhessék idős szeretteiket.
Egymáshoz érni biztonságos érzés, nemcsak az emberek, hanem az állatok világában is. Fiziológiai tény, hogy az ölelés hatására egy hormon, az oxitocin szabadul fel, ami kellemes, ellazult, szeretetteljes érzést vált ki az egyénben. Az oxitocint a tudósok ölelkezéshormonnak is nevezik, amely többek között a boldogságérzet kialakulását is segíti, nyugtató hatásával és a stressz csökkentésével. Az ölelés valójában mindhárom boldogsághormonnak, a már említett oxitocin mellett a dopaminnak és a szerotoninnak a termelését is serkenti. A szeretetteljes öleléskor általában összeér a mellkas is, és a két szív néhány másodperc múlva egyszerre dobban, ami jó érzést vált ki az emberből. Ezt a hormont összefüggésbe hozták a boldogsággal és a stressz mérséklődésével.
Nyugodtan leszögezhetjük, hogy az ölelés a testi és lelki hatásai révén, és mert létszükségletünk alapja, gyógyszer testnek-léleknek egyaránt. Pszichológiai kutatások szerint az ölelés csillapítja a félelmet és az aggodalmat. Arra is rávilágítottak az amerikai kutatók, hogy felnőtt korban még inkább ajánlott az ölelkezés, mert minél idősebbek vagyunk, annál inkább érezzük az ölelés biológiai és pszichológiai hatásait. Megöleljük azt, akit vigasztalni szeretnénk, és azt is, akivel együtt örülünk. Az ölelés tudatja velünk, hogy fontosak vagyunk, és szeretnek minket, segít abban, hogy legyőzzük a félelmet, a szorongást vagy a fájdalmat. Öregedésgátló és fájdalomcsökkentő hatású. Tudatosítja bennünk, hogy nem vagyunk egyedül, mindig van kire támaszkodnunk, ha szükségünk van rá. Az ölelés jelzi, hogy összetartozunk. Még a múlt században Virginia Satir amerikai pszichológus, pszichoterapeuta igencsak jelentős megállapításra jutott: napi négy ölelés kell a túléléshez, nyolc a szinten tartáshoz és tizenkettő a gyarapodáshoz. Egész életünket végigkíséri a simogatás, a ringatás, az ölelés elemi szükséglete.
Mindezt a mai járványos időben nehezen tudjuk megvalósítani. Pedig ölelésre igencsak szükségünk van. A Dundee-i Egyetem kutatói szerint egy átlagos ölelés 3 másodpercig tart, és azt is megállapították, hogy 20 másodpercnyi csodákat tesz az emberrel, ugyanis ennyi ölelés kell, hogy megemelkedjen a szervezetben az oxitocinszint. Igyekezzünk, amennyire csak lehet, biztonságosan biztosítani szeretteinknek a napi ölelést. Gyógyító hatása akkor is megmutatkozik, ha táncolunk valakivel, és hozzásimulunk. Az állat simogatásakor is ez történik, ezért annyira fontosak a mai világban a házi kedvenceink.
Ha már nem tudjuk úgy megtartani mindenkivel a személyes kapcsolatot, mint korábban, igyekezzünk legalább telefonon tartani a kapcsolatot, így virtuálisan adni és kapni a lelki simogatást, érintést, a szükséges ölelést. És reménykedni, hogy hamarosan már újra megölelhetjük egymást élőben is.
