Az utóbbi időben a magyarkanizsai Ifjúsági Irodának több vezetője is volt, gyorsan cserélődtek az emberek, ki szülési szabadságra ment, ki munkát váltott, de egyvalami nem változott. Az Ifiben mindig kitalálnak valami újdonságot. Most épp egy sorozat megy az interneten, ami bárki számára elérhető, meghallgatható. Az iroda koordinátora, Ivanović Laura az értelmi szerző és a kivitelező is. Ha már a hegy nem megy Mohamedhez… Laura fészkelődik be az otthonokba, podcastekkel.
De mi az a podcast, Laura?
– A podcast voltaképp kötetlen, laza beszélgetés a vendéggel, ahol a podcastvezető és a vendég is egyaránt részt vesznek a beszélgetésben. Leegyszerűsítve olyan ez, mintha otthon leülnél beszélgetni valakivel, csak épp „véletlenül” ott van két mikrofon, és felvesszük az egészet, majd megosztjuk az interneten. Embere válogatja a műsor irányát, de a kötetlen beszélgetés minden podcast alapja.
Leegyszerűsítve majdnem olyan ez, mint egy rádiós interjú, mégis mi különbözteti meg attól?
– Abban különbözik egy rádiós interjútól, hogy itt aktívabb szerepe van a házigazdának is, az ő véleményét, élményeit is hallhatjuk. Továbbá a podcast előnye még talán, hogy bármikor visszahallgatható, letölthető, illetve fel is tudunk iratkozni az általunk kedvelt podcastcsatornák követésére, így mindig érkezik értesítés, ha új tartalmat töltöttek fel az általunk kedvelt csatornára.
Hogyan választod ki az alanyokat, akiket megszólaltatsz, hol leled fel őket, és miért épp rájuk esik a választásod?
– Bennem még nagyon élénken él a két évvel ezelőtti YOUMIG projekt, amiben volt szerencsém részt venni. Ennek egyik fő célja az volt, hogy az elvándorlás ellen harcoljunk különféle programok, képzések szervezésével. Akkor szembesültem vele, hogy ez mekkora probléma itt. Talán ennek a fényében a mostani podcastvendégeimet is igyekszem úgy válogatni, hogy vajdasági, illetve Vajdasághoz kötődő sikeres, érdekes személyek legyenek, akik itt maradtak, és itt boldogulnak, akiket erős szálak fűznek a mi kis szeretett Vajdaságunkhoz. Szeretném megmutatni a fiataloknak, hogy itt is lehet boldogulni. Hogy a szomszéd fűje sem mindig zöldebb, és hogy mennyire csodás ez a mi otthonunk, csak kicsit jobban ki kellene nyitni a szemüket, és észrevenni a sok jót is, ami körülvesz minket. Motiválni szeretném a fiatalokat mindenképp. Fontos még megemlítenem, hogy podcastjaim kétnyelvűek, egyik héten magyar vendéggel beszélgetek, a következőn szerbbel. Ez is tükrözi, milyen szép multikulturális vidék is ez, és így talán kétszer annyi fiatalhoz is eljuthat az üzenetem.
Mekkora a népszerűségük ezeknek a műsoroknak?
– Magam is meglepődtem, hogy már az első néhány rész pár ezres össznézettséget hozott. Ami ahhoz képest is nagy dolog, hogy egy kis helyről egy új dolog bontakozott ki, ami mögött nincs csapat, nincsenek hangmérnökök, csak én vagyok, és a barátom, aki kölcsönadja a mikrofonjait ezekre az alkalmakra, illetve elindítja és megállítja a felvételezést. Ezt figyelembe véve lenyűgöző, hogy ekkora sikernek örvend a dolog.
Mi minden történik még most az Ifiben?
– Az Ifiben pörög az élet, nagy tervekkel készülünk, lesz itt slam poetry est, zenés workshopok, művészfilmvetítések, drámakör és sok egyéb dolog, amint a járványhelyzet engedi. De mindenképp bizakodóak vagyunk, és várjuk, hogy mielőbb teljes gázzal dolgozhassunk. Akkor élőben is felvehetnénk a soron következő beszélgetéseket, közönség előtt, ez is a tervek között szerepel.
A közelmúltban csinosításon esett át a nagyterem. Terveztek még újítást?
– Ami a funkcionalitást illeti, nagyon szeretnénk a fenti kistermet felszerelni öt számítógéppel, így tudnánk IT hub jelleget adni a helyiségnek, illetve a programozó- és egyéb, számítógéphez kötött workshopjainkat is meg tudnánk szervezni anélkül, hogy a résztvevő cipelné otthonról a laptopját. Emellett olyanok is részt tudnának így venni ilyen képzésen, akiknek nincs számítógépük. Egyelőre igazodunk a vírushelyzethez, próbálunk minél kreatívabb online megoldásokat találni, de bizakodva és nagy tervekkel nézünk a jövő elé!
