Enzo Ferrari, Michael Schumacher, Fernando Alonso, Kimi Räikkönen, Sebastian Vettel, Nigel Mansell, Alain Prost, Niki Lauda, Juan Manuel Fangio, Alberto Ascari és sorolhatnánk még a legendákat, akik megfordultak Maranello utcáin. Ilyen klubba csöppentem, amikor leszálltam a buszról az olasz városka pályaudvarán. Itt minden a Ferrariról szól: a gyár, a tesztpálya, a múzeum, az autók, a serlegek. Mítosz, kultusz és tekintély. Ez a Ferrari. Ha pedig Ferrari, akkor Maranello.
Az észak-olaszországi Bolognától közönséges autóval félórányira fekszik Maranello városa. Az Appenninek lejtőin épült kis településre 1940 táján figyelt fel a motorsport világa, amikor Enzo Ferrari (a márka megalapítója) ide helyezte át gyárát.
Tíz évvel később elstartolt az első Formula–1-es világbajnokság, természetesen a Ferrari négy pilótájával. Ettől kezdve a Ferrari és Maranello egybeforrt, 70 éve pedig a bajnokság védjegye is. Maranellóban nincsenek nagy távolságok.
A város egy közönséges, pálmafás és pizzás mediterrán kis város lenne, ha nem itt élne az a híres ágaskodó lovacska és nem lenne minden tűzpiros. Arányában véve itt sincs több utcai Ferrari, mint bármely másik olasz városban. Vörösbe öltözött szurkolóból és fanatikusból viszont annál több van. Nem kell nézni a táblákat, elég követni a vörös overálosokat a Via Nazionalén.
Maranellóban három említésre méltó köztéri szobor van: egy Enzónak állít emléket, kettő pedig az ágaskodó lovacskát formálja meg. A város egy külön negyedében van a Ferrari-birodalom: a gyár, a múzeum, a márkakereskedések és az ajándékboltok, a sportmenedzsment, a tervezőirodák, a fioranói tesztpálya és rengeteg Ferrarival kezdődő intézmény, létesítmény a falak mögött, ahová egyszerű földi halandó nem léphet be. A gyár természetesen nem látogatható, fényképezkedni előtte viszont kötelező. A gyárral szemben van a sportrészleg főhadiszállása. Ajándéktárgy-szaküzletek minden irányban, bármerre is indulunk tovább.
10 eurótól olcsóbban nemigen lehet vásárolni semmit sem. A kulcstartó, a naptár és a toll kerül ennyibe. A pólók dupla ennyinél kezdődnek. A teljes vörös sportruházat bőven kétszáz euró fölött van. Csak a baseballsapka 50-be kerül. Itt vásároltam negyedezer bögrém közül az eddigi legdrágábbat. 29 euróval járultam hozzá a márka költségvetéséhez. A maranellói pálya innen a Ferrari Múzeum felé vezet. A Via Dino Ferrari 43 alatt áll három évtizede a vörösök múzeuma, vagy ahogy arrafelé nevezik: a Ferrari Galéria.
Az istálló hetven évét bemutató termekben sorakoznak az eredeti trófeák, a világbajnokságot nyert versenyautók, a márka ikonikus versenygépei, történelmi jelentőségű pillanatfotók, dedikált fényképek, sisakok, erőforrások, kormányok és hasonlók. 2019. január 3-án, a Ferrari történetének legsikeresebb bajnokának 50. születésnapján megnyílt a Michael 50 tárlat. Ez a kiállítás a scuderiánál töltött 11 év legemlékezetesebb pillanatait és tárgyait mutatja be az évente odazarándokoló kétszázezer fanatikusnak. A városnézést a Ferrari hazai tesztpályája, a fioranói pálya zárja. Bemenni ide is csak a meghívott vendégeknek és az alkalmazottaknak szabad. Olasz barátaink azért kialakítottak egy helyet az egyik zsákutca végén, ahol a palánkon keresztül bárki beleshet. Minden Maranellóban gyártott autó prototípusát itt tesztelik.
A 3 km hosszú pálya tele van szenzorokkal és mérőműszerekkel. Fél évszázados fennállása alatt Schumacher ment végig rajta a leggyorsabban, a 2004-es világbajnok F1-es Ferrarival 56 másodperc alatt.
Forza Ferrari! Forza Schumi!
