Az 1942-es, három napon át tartó újvidéki razzia során mintegy 1300 személyt végeztek ki és vetettek a jeges Dunába. A pontos számokat még ma sem tudni teljes bizonyossággal, a kegyetlenség nem tett különbséget nők és férfiak, gyerekek és idősek között, hangzott el pénteken az újvidéki razzia 79. évfordulója kapcsán tartott megemlékezésen, melyet a Család szoborcsoportnál tartottak a rakparton. Miloš Vučević polgármester beszédében arra mutatott rá, valamennyien egy család vagyunk, mindig össze kell tartanunk: egészségben és betegségben, örömben és bánatban egyaránt.
– Ma is együtt állunk itt a Duna mellett, a fasiszta erők gaztetteire emlékezve. Arra kell emlékeznünk, hogy azért kellett meghalniuk sokaknak, mert szerbek, zsidók, romák voltak, vagy velük voltak összefüggésbe hozhatók. Valamennyien a beteges gyűlölet áldozatainak számítanak ők – jelentette ki.
Nem szabad elfeledkeznünk azonban arról, tette hozzá, hogy a gonosztevőknek ismert a kiléte, tudni lehet, kik követték el a bűntetteket. Ez is az igazság része, s csak az igazság eredményezhet némi megnyugvást, a bánat ugyanis örökké tart, mutatott rá a polgármester. Hozzátette: az elkövetők nem válogattak, időseket, asszonyokat és gyerekeket vetettek a Duna jege alá. Efféle traumát Újvidék soha korábban nem élt át, s azt kívánjuk, soha többé ne is essen meg semmi hasonló, jelentette ki. Ennek érdekében azonban tennünk kell valamit, állapította meg Vučević.
– Emlékeznünk kell, nem azért, mert a gyűlöletre gyűlölettel kellene válaszolnunk, hanem azért, hogy soha többé ne ismétlődjenek meg az akkor történtek. Hatalmas lecke ez mindannyiunk számára, mindaz, ami 1942-ben történt. Valamennyiünk számára egyértelmű, határozott üzenetet hordoz magában. A rossz mindig próbálkozik megtalálni az utat a kiteljesedésig. Ez az, amit nem szabad megengednünk. Soha nem fogjuk megengedni azt sem, hogy az áldozatokról megfeledkezzünk. Ezzel az emlékezéssel szavatoljuk azt, hogy a jövőben ne forduljon elő hasonló tett – fejtette ki.
Mint mondta, közös a múltunk, osztozunk a jelenben és közös jövőről álmodunk az itt élőkkel. Ennek a jövőnek, ennek az álomnak kell vezérelnie mindannyiunk tetteit.
(Ótos András felvétele)
Isak Asiel szerbiai főrabbi a zsidóság litvániai és szerbiai szenvedése között vont párhuzamot, rámutatva arra: a legnehezebb időkben, a legzordabb körülmények között is meg tudták sokan őrizni az emberiességüket, s olyanok is vannak mindig, akik le tudják győzni a gonoszt, akivel tervei vannak még az e világi életben a teremtőnek.
A gyászmisét a razzia áldozatainak emlékére Irinej Bulović ortodox bácskai püspök vezetésével szolgáltatták. A szertartást követő rövid beszédében arra mutatott rá: az igazság legyőzhetetlen, csak az menthet meg bennünket a feledéstől és a félelemtől. Aláhúzta, az emlékezés kultúráját ápolnunk kell megállás nélkül.
– Az áldozatoknak nem szabad a statisztika szörnyű számadatává válniuk, emlékeznünk kell életükre, munkásságukra, hátborzongató szenvedéseikre. Tudnunk kell azt is, hogy nem létezik kollektív bűnösség, a bűn azokat terheli, akik azt elkövették és segítették megvalósulását.
Irinej beszámolt egy helyi ortodox lelkész kivégzésének szomorú pillanatairól.
A beszédeket és a gyászszertartást követően Dragana Milošević tartományi művelődési, tájékoztatási és vallási felekezeti titkár, Pásztor István, a tartományi képviselőház elnöke, Yahel Vilan Izrael belgrádi nagykövete, Pintér Attila Magyarország belgrádi nagykövete, az újvidéki zsidó hitközség küldöttségének tagjai, Szabados Róbert, a Szerbiai Zsidó Hitközségek Szövetségének elnöke, a Roma Matica küldöttségének képviselői és az áldozatok leszármazottainak nevében Branislav Milić Šumarev helyezett el koszorút a szoborcsoport elé. A Szerbiai Katonaság folyami flottájának tagjai a jég alá vetett áldozatok emlékére koszorút bocsátottak a Duna vizére.
